Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

112 A nemzetgyűlés 499. ülése 1926, ban kifejezve békeidőben két koronába került és annak az embernek egy napig kellett dolgoznia, hogy azt megvehesse, egy napi napszámból már vásárolhatott magának egy téli sapkát. Most egy téli sapka, amilyet az én vidékemen hordanak, átlag 130.000 koronába kerül és ha ezt összehasonlítom a mi vidékünkön jelenleg érvényes 20.000 koronás napszámmal, — mert Biharban ezidőszerint 20.000 korona a napszám, ha van munka és van napszám — akkor meg kell állapitanom, hogy a téli sapkáért most 7 napig kell dolgoznia annak az embernek. Az arány tehát az, hogy békében az az ember egy napig dolgozott, hogy annyit keressen, hogy egy sapkát vehessen, most 7 napig kell dolgoznia, hogy egy sapkát vehessen. Ugyanigy fel tudnám sorolni a télikabátot, a nadrágot, mellényt, bekecset, de nem teszem, ha idevonatkozó adataimat a kormány rendelkezésére fogom bocsátani. Óriási eltérések vannak. Például egy szűr, amelyet a mi vidékünkön hordanak, békében 26 aranykoronába került, most pedig 1,450.000 korona az ára. Végigmehetnék igy a legszükségesebb holmik egész sorozatán. Itt van a sokat emlegetett csizma. A csizma békében 12 aranykorona volt, 6 napig dolgozott az illető, hogy vehessen magának egy csizmát, ma a mi vidékünkön 360.000 korona és 18 napig kell dolgoznia, hogy csizmát vehessen magának. Hasonlókép vagyok, ha nézem a legszükségesebb gazdasági eszközök vagy pedig a felszerelés, az instrukció árát. Egy uj igásszekér például a mi vidékünkön békében 200 aranykoronába került, most pedig 4 millió papirkoronába. A különbség az, hogy békében 100 napi napszámot jelentett egy uj igásszekér megvásárlása, ma pedig 200 napi napszámot. Egy vaseke a mi vidékünkön békében 24 aranykorona volt, 14 napi napszámot jelentett, ma pedig 1,200.000 korona, tehát ma 60 napi napszámot jelent az, amit békében 12 napi munkával megkeresett az ember. Ugyanigy tudnám folytatni a fogasboronák, a vendégoldalok, a járomlószerszám, gereblye, vasvilla, vaslapát árának összehasonlítását, ugy hogy azt kell álllitanom, hogy falun jelenleg a tömegnyomor olyan nagy, a megélhetési viszonyok olyan nehezek, amilyenek sohasem voltak. Épen ezért az igen t. kormánynak most is, a mostani nehéz viszonyok között is, a mostani frankhamisitási bűnügy nagy jelentősége mellett is figyelmébe ajánlom azt, hogy amit a városok tömegnyomorának enyhítésére legalább is megpróbál megtenni, ugyanazt tegye meg a falu érdekében is, legalább lássuk a szándékot és kisérletet, lássunk tényeket, cselekedeteket, hogy ne legyen ez az égbekiáltó ellentét a békeállapotok és mostani állapotak között. Hiszen a parasztember nem ugy számol, hogy a papírkorona számjegyét nézi, hanem mindig azt nézi, hogy abból a pénzből, amelyet ő napszámban keres, mit tud mindennapi szükségletére megvásárolni. Ettől teljesen távol áll és vele semmi összefüggésben nincs, csak talán a nyomor gyűjtőfogalma alá vonhatnám azt a kérdést is, amelyről még szólani kivánok, tudniillik a főiskolai ifjúságnak, az egyetemi hallgatóknak nyomorát Budapesten, amelyet ezúttal abból a szempontból kivánok érinteni, hogy január 10-ike táján kifüggesztették a budapesti egyetemen az 1925/26. ii«kolai év második felére megáll apitott tandíjakat, vizsgadíjakat, beiratási díjakat. Érdekes, hogy itt milyen kiáltó évi január hó 30-án, szombaton. igazságtalanságok vannak. A tandíj háború előtt félévenként 75 aranykorona volt, most pedig a félévi tandíj 1,275.000 korona, ugy hogy a 14.500 koronás szorzószám mellett megtéve az összehasonlítást, azt látjuk, hogy a békebeli 75 aranykoronával szemben ma 88 aranykorona, tehát jóval több a tandíj. Itt tehát nagyon is megvan a valorizáció az egyetemi hallgatók kárára. A beiratkozási díj az összes egyesületi illetékekkel együtt 330.000 korona, ami 20 aranykoronának felel meg, viszont békében ez a díj 10 aranykorona volt. A tandíj tehát mintegy 15%-kai, a beiratkozási díj pedig mintegy 25%-kai magasabb — aranykoronában számítva — mint békeidőben volt, holott a hivatali fizetések, tehát a szülők fizetése, keresménye, munkabére alig éri el a békebelinek kétharmadát. Az volna az igazságos, ha a tandíjat és a beiratási díjat a mai kereseti, a mai megélhetési viszonyoknak, tehát az egyetemi hallgatók iszülei kereseti viszonyainak megfelelőleg állapítanák meg és akkor igazságosan a tandíjat nem lehet több mint 60 aranykoronában, a beiratási díjat pedig több mint 10 aranykoronában megállapítani. A tandíjmérséklés mellett hasonlóképen segitségére lehet a kormány az egyetemi ifjúságnak azzal, ha a részletekben való lefizetés kedvezményét kiterjeszti. A kultuszminister ur ebben a tekintetben már tett engedményeket de azok nem elegendők. Csak hoisszu utánjárással jut az egyetemi hallgató ezekhez hozzá. Azt kérem tehát és azt tartom igazságosnak, hogy ezt a horribilis nagy tandíjat három részletben fizessék le az egyetemi hallgatók. T. Nemzetgyűlés! Egészen röviden kivánom érinteni — ez is a nyomor kérdésével áll kapcsolatban — a nyugdíjas katonatisztek nyugdíjkérdését, amely a legutóbb itt a nemzetgyűlésen olyan igazságtalanul állitatott be. Dréhr Imre t. képviselőtársunk, akinek eddig minden egyes felszólalását a legnagyobb figyelemmel hallgattuk, s akitől nem tagadhattuk meg ellenzéki oldalról sem annak elismerését, hogy a tárgyilagosság útját isoha el nem hagyta, őszinte sajnálatunkra^ a képviselő ur olyan módon bánt el a nyugdíjas katonatisztek érdemes tömegével, főleg azoknak nagyérdemű, a harctéren nagy dicsőséget és érdemet szerzett vezetőivel, hogy azt szó nélkül hagyni nem lehet. Itt két ellentétes felfogás van: a kormány felfogásával szemben áll az érdekeltek felfogása. A kormányfelfogás szerint a nyugdíj a legutolsó tényleges fizetéshez igazodik, tehát különböző : a kor many felfogás szerint különböző nyugdíjat kaphatnak ugyanazon rendfokozatban lévő tisztek. Ezzel szemben áll az érdekeltek álláspontja, akik törvénykönyvre, rendeletre, nemzetgyűlési határozatokra hivatkozva azt mondják, hogy a nyugdíj a mindenkori tényleges fizetések hányada s azokkal automatice változik, tehát ugyanaz áll, hogy legyen minden egyenlő rangú volt állami alkalmazottnál vagy katonatisztnél. A honvédelmi minister ur élesen szembekerül volt bajtársaival, s azt kell hogy állítsam, hogy a honvédelmi minister ur az igazságtalan és szívtelen álláspontot foglalta el mindazokkal szemben, akiknek az igazáról van meggyőződve. A nyugdíjas katonatisztek előtt hiába takaródzik a. kormány Genffel, azt ők nem hiszik, mert egészen máskép tudják a dolgot. Genfben nem ejtették el a magyar nyugdíjasokat. A magyar nyugdíjasokat elejtette a magyar pénz-