Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. abban az esetben a kormány nyomban megtalálná a maga ban g ját, amire semmiképen sem tud rátalálni ezekkel a diktatúrára törekvőkkel szemben. Nem látjuk tebát tisztán a dolgokat, iletőleg csak most kezdünk igazán tisztán látni. Először Klebeisberg—Bethlen, azután Bethlen—Klebelsberg. Az egyik reakciós, a máisik nem. De azért békésen megférnek egy kormányban. Klebelsberg Kunó, aki itt a diktatúráról nyilatkozik, azután kijelenti, hogy politikával nem foglalkozik. Az ország általános gazdasági helyzete ma olyan, hogy minden józan polgár, legyen akár elenzéki képviselő is, vagy más, tehát foglalkozzék politikával hivatásszerűen avagy ne politizáljon, csak egyetlenegyet akarhat, csak egy vágy élhet benne az, hogy ne a politika irányítsa az ország gazdasági életét, hanem az ország gazdasági élete szabjon irányt az ország politikájának is. S amikor ma minden ember ezt kivan ja, akkor méltóztassék elhinni, hogy a nagy nemzeti megrokkanás pillanataiban mi ezt a tinglitangli játékot, ezt a ci^iiszi megrendezést, hogy egyszer Bethlen liberális, egyszer fajvédő, hogy egyszer Bethlennel szemben Klebelsberg képviseli a fajvédő irányzatot, máskor meg ő a liberális a kormányelnökkiel szemben, szóval ezt az állandó szereposztást a kormány kebelén belül, amin valószínűleg ők maguk nevetnek a legjobban s ami valójában nem egyéb, mint az önmagát csaló közvélemény önámitása — azé a közvéleményé, amely szereti hinni a jót amely szereti hinni azt, hogy egyik vagy másik minister vele szimpatizál, vagy az ő gondolkozásmódját r helyesnek tartja, — mondom ezt a nagyon régen folyó játékot mindenki elitéli és csak az a baj, hogy ennek a játéknak nincsenek komoly következményei. Mert ebben a kártyajátékban senki sem veszt. Mindig ugyanazok a kormány tagjai. Ott van, akiről azt mondják, hogy liberális, ott van, akiről azt mondják, hogy reakciós, ott van az is, akit középutasnak mondanak. (Urbanics Kálmán: Nem igaz, amit mondanak!) Én is azt mondom, hogy nem igaz, mert a túloldal teljesen egy társaság, egységesek egy gondolkozás alapján. Nekem is az tehát a meggyőződésem, hogy nincs Önök között különbség és csak azt szeretném, ha nem lenne különbség abban a tekintetben sem, hogy az a kormány, amely az ügyeket viszi, felelősséggel tartozik nemcsak a választókkal szemben, hanem a történelem előtt is azért, hogy a nemzet nagy, nehéz idejében a megpróbáltatások napjaiban mit tett azért, hogy ennek az országnak gazdasági helyzete meg ne rázkódjék, (Urbanics Kálmán: Mindent megtett, amit tehetett!) hogy a politika ne helyeztessék előtérbe, hanem a gazdasági kérdések irányítsák a politikát. Mit tett ez a kormányzat abban az irányban, hogy Locarno idején, amikor mint mondottam, a franciák a németekkel már országaik gazdasági felépítéséről tárgyalnak, nálunk is hasonló hangulat keletkezzék a különféle társadalmi osztályok között, s az egymással szemben álló politikai csoportok ugyanúgy leüljenek tanácskozni egymással amint leültek Locarnóban az egykori ádáz ellenségek. Elvégre nem lehetséges az, hogy egy ország, amely ezer sebből vérzik, megengedhesse magának a szélsőséges politizálás luxusát. Egy ilyen országban, ahol a kinlódás és a gazdasági nyomorúság idejét éljük, össze kell fognia^ minden tényezőnek arra, hogy végre likvidálják a forradalmakat, hogy végre ne hivatkozzék már senki, sem jobbról, sem balról évi január hó 30-án, szombaton. 107 arra, hogy ebben az országban mi történt hat esztendővel ezelőtt. (Halász Móric: így kellene lennie!) Legyen már egyszer vége annak, hogy bizonyos intézkedések azzal okoltassanak meg, hogy hat esztendővel ezelőtt bolsevizmus volt nálunk. Igen, volt bolsevizmus és hála érte Istennek, rövid ideig tartott. (Hedry Lőrinc: De az utóhatásai sokáig tartanak!) Akármilyen megnyomoritására szolgált is az országnak, egyszer mégis csak vége lett, legyen tehát vége annak is, hogy az ország kormányzati rendszerében a kormányzati intézkedéseknél állandó szurrogátumként, mint egyik ok szerepeljen az, hogy valamikor itt bolsevizmus volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés!^ A belügyi kormányzatról akarok még néhány szóval megemlékezni. Erre nézve jellemző az, hogy Nádosy Imre 5 évig országos főkapitány lehetett Magyarországon. De ugyanilyen jellemző az is, hogy Endre László még mindig főszolgabíró á gödöllői kerületben. (Zaj jobbfelől. — Felkiáltások: Na, csak nem pénzhamisító 6 is?) Nem kérem, de a titkos egyesületek tagja s a titkos egyesületek nem a törvény alapján állanak. A titkos egyesületek olyan dolgokat tesznek, amiket törvény alapján álló kormány nem helyeselhet. Ez egészen bizonyos. Én tehát azt mondom, hogy a fegyelmi eljárásokkal és bírói eljárásokkal terhelt Endre László aktiv főszolgabirósága egymagában véve is jellemző a magyar belügyi igazgatásban uralkodó állapotokra. Endre László még ma is csendőrökkel kisérteti végig Gödöllő utcáin azt a szegény piaci árust, aki nem vette le előtte a kalapját, mert nem tudta, hogy a hatalmas főszolgabíró előtt áll. Endre László az, aki az alispán által kibocsátott iparigazolványt egy esztendeig nem kézbesitteti ki csak azért, mert ő nem akarta kiadni azt az igazolványt; Endre László az, aki nagyobb ur a maga járásában, a belügyi kormányzat terén, mint a beiügyminister maga. És mehetnék tovább is, t. Nemzetgyűlés. Mondhatnám azt is, hogy a belügyi kormány zásra nézve jellemzőek a főispánok is. Nem csak a régen kinevezetteket értem, hanem azokat is, akiket ujabban neveztek ki, akik nem csak velünk állanak szemben a maguk vármegyéjében, hanem szemben állanak az egységespárti képviselőkkel is és nem velük, hanem a fajvédőkkel tartják fenn az érintkezést. Ez a hazai belügyi igazgatás egyik legjellemzőbb tünete. (Halász Móric: Például ki az?) Tessék a Csongrád vármegyei képviselőket megkérdezni. (Szeder Ferenc: Madarassy Gábor? Nagj^on szép fiu! — Hedry Lőrinc: Csak nem hiszi mindezt komolyan a képviselő ur? — Szeder Ferenc: Most akarnak neki bizalmatlanságot szavazni a kisgazdák! — Halász Móric: Hiszen Madarassy csak most került oda! — Szeder Ferenc: Igen Igen! Egy kis ébredő fiu! — Hedry Lőrinc: Őrült gondolat.) ÉQ csak az egységes párthoz tudom utasítani a képviselő urat, ahhoz a párthoz, amelynek a képviselő ur is tagja. Méltóztassék az egységespár ií képviselőket megkérdezni, nkik csongrádmegyeiek. Ők talán kompetensei, bek lesznek erről a kérdésről nyilatkozni. (Szeá r Ferene: Tessék megkérdezni Bugyi Antalt, ő majd megmondja!) Meg kell még emlékeznem a V >lügyi kormányzatnál Bartóffy rendőrtanácso^ arról, aki tegnap óta már hála Istennek nincsen hivatalban. Az ő osztályán történt, hogy 40—50 éves italmérési engedélyekkel birokkal szemben a belügyministerium kimondotta a revízió al-