Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-495

4 A nemzetgyűlés 495. ülése 1926, kérdés az, hogy módja van-e bármely nemzetgyűlési képviselőnek a külföldi lapokban nyilatkozatot elhelyezni ! A harmadik kérdés, mely megvitatás alá kerül, az, hogy vájjon helyes-e és szabad-e valamelyik képviselőnek a külföldi lapokban olyan tényállításokkal szembeszállani, amely tényállítások valódiságára vonatkozólag nem adatott mód az illető képviselőnek, hogy arról tájékozást szerezhessen. Az elsőre és az illetékesség kérdésére már bátor voltam nyilatkozni azzal, hogy nem illetékes nyilatkozni egyik képviselő sem. Megvan a maga módja, fóruma és illetékes közege annak, hogy a külföldi lapokban az ország érdekeit sértő kijelentésekkel miként szálljon szembe a kormány. Azt is állította a ministerelnök ur, hogy ahol nexusaink vannak, illett volna ezeket a híreket megcáfolni és ennél a kérdésnél történt az, hogy a ministerelnök ur egyenesen felénk mutatott. Ez a kijelentés különösen akkor volt éles a ministerelnök ur részéről, amikor az Arbeiter-Zeitungban megjelent közleményeket olvasta fel. Nem tudom megérteni, hogy mi vezette a ministerelnök urat akkor, amikor ennek a közleménynek megcáfolására hivott fel bennünket. (Propper Sándor : A demagógia !) Ez talán ugratás akart lenni részéről olyan értelemben, hogy egy magyar párt példát statuálna abban a tekintetben, hogy bármely külföldi párt lapjának irányitásába befolyást gyakoroljon, s hogy ezt visszafelé következtetve, bármikor ránk lehessen olvasni, hogy mi a magyar belpolitikai ügyek intézésénél bármely külföldi szociáldemokrata párttól irányitást és utasítást fogadtunk el 1 Nem kell egyébre hivatkoznom e kérdés megitelesénél, mint arra, hogy, amikor a választójogi javaslatot tárgyaltuk ez a kérdés ott szóbakerült, és arra az összeférhetetlenségi bejelentésre, melyet Eckhardt képviselő ur tett, akkor pedig abszolúte távol állott a magyarországi szociáldemokrata párttól, hogy a saját belpolitikai ügyeinek irányitásába a külföldi pártok részéről való beavatkozást megengedje és mégis elhangzott a nemzetgyűlésen az erre vonatkozó összeférhetetlenségi bejelentés. Tessék ebből következtetni arra, hogy micsoda konzekvenciával járna ez és micsoda visszautasításnak tenné ki magát bármely szociáldemokrata képviselő is, ha a bécsi szociáldemokrata párt lapjának irányitásába hirek megcáfolásával bele akarna avatkozni. Minden ország szociáldemokrata pártlapjának az illető politikai párt adja meg az irányitást. Abba más politikai pártnak irányító befolyása nem lehet, nincs is, mint ahogy a magyar szociáldemokrata párt lapjának, a Népszavának politikai irányitásába semmiféle ingerenciája nincs és nem lehet egyetlenegy külföldi szociáldemokrata pártnak sem. A másik kérdés, amit itt érinteni vagyok bátor, az, hogy amikor a ministerelnök ur rátért erre a kérdésre, mintegy azt az inszinuáeiót vitte ebbe bele, hogy a baloldali és a szociáldemokrata pártban ülő képviselők azok, akik a külföldi közleményeket irányítják. Ezt, mint a kisebbségi vélemény előadójának, a leghatározottabban vissza kell utasítanom és egyúttal megjegyzem, ^ hogy erre irányult Peidl Gyula képviselőtársunk kijelentése is. A ministerelnök ur énen a tegnapi napon leadott hivatalos nyilatkozatában arra á bizonyos levélére vonatkozólag, melyet ő Perényi Zsigmond báróhoz intézett, a leghatározottabévi jamiér hó 26-án, keddenban visszautasítja az inszinuációt a levél tartalmára vonatkozólag és a kiadott hivatalos kommünikében erősen hangsúlyozza, hogy a felelőtlen hirek terjesztőinek számolniok kell a következményekkel és oda kell állaniok a bíróság elé azoknak, akik ilyen rágalmakat szórnak szét a világban. Ha a ministerelnök urnák saját személyében, saját tetteinek magyarázatára joga van és szükségesnek tartja ezt hivatalos kommünikében leszögezni, ugyanannyi joga volt Peidl Gyula képviselőtársunknak is, aki a leghatározottabban szembeszállott azzal az inszinuáeióval, amely a ministerelnök ur kijelentésében benne foglaltatik. Egyébként a ministerelnök urnák bőségesen rendelkezésére állanak azok a hatóságok és tényezők, amelyeknek módjuk van kinyomozni azt, hogy azok a bizonyos sajtóközlemények milyen eredetűek, milyen forrásból kapták azok a lapok híreiket, ki tétette azokat közzé azokban a lapokban. A ministerelnök ur abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezésére áll az az érvényes törvény, mely az állami és társadalmi rend fokozottabb védelméről szól, s amely megadja a lehetőségét, hogy még a külföldi sajtóközleményekben megjelent nyilatkozatokért • is felelőssé lehet tenni valakit, itthon is. A ministerelnök urnák tehát, akinek rendelkezésére áll az ügyészség és a rendőrség, tessék gyanúsítás helyett kinyomoztatni a cikkek szerzőit, azokat a forrásokat, amelyekből ezek a cikkek erednek, tessék azok ellen a büntetőeljárást megindítani, akik ezeknek a terjesztői. Ezt a módot helyesebb lett volna választani a ministerelnök urnák, mint azt, hogy a baloldali pártokat meggyanúsítsa és rágalmazza olyan kijelentésekkel, amelyeknek semmiféle ténybeli alapját a ministerelnök ur nemcsak bizonyítani nem tudta, de a gyanúsítás kellő megalapozására sem tudott adatokat felhozni. Hogy a ministerelnök urnák az az inszinuációja ebben a vonatkozásban hová vezet, azt legjobban bizonyítja az, hogy egyik egységespárti képviselőtársunk már tovább ment a gyanúsításnál. Míg a ministerelnök ur csak célzást tett arra, hogy ezek a külföldi lapközlemények budapesti eredetűek és mintegy a baloldali képviselőktől származnak, az egyik egységespárti képviselő ur ugyancsak a január 19-iki ülésen már azt kiáltotta közbe: mit fizet Benes az ellenzéknek ezért? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezért nem küldték a mentelmihez! — Peyer Károly: Nem egyenlő elbánás!) Ezért az illető egységespárti képviselő ur legfeljebb csak elnöki rendreutasitásban részesült, de távol állt az elnök úrtól az, hogy a mentelmi bizottsághoz utasítsa, bár ilyen stílyos sértést intézett a baloldali képviselő urak ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Ne zavarják a, szónokukat!) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: A helyzet megítélésénél^ és az előadói vélemény és a kisebbségi vélemény előterjesztésénél méltóztassék figyelembe venni, hogy ugyanezen a január 19-iki ülésen Kálmán István nevű képviselő ur a következő kijelentést tette közbeszólás formájában az ellenzék felé: Hazug terroristák! — maj az ellenzék kivezetését kérte. Huszár Dezső képviselő ur ezt mondta: Akasztófára kellene kötni őket, hazaáruló gazemberek! Akasztófára való aljas gazemberek! Szabóky Jenő azt kiabálta, hogy: Kidobni! (Zaj.) Mindezeket a súlyos, sokkal súlyosabb kitételeket, mint amilyet Peidl kép-