Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

90 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. szintinek tartom, hogy maga is be fogja látni, hogy helytelen ez az eljárás az államvasút! alkalmazottakkal szemben, tegyen olyan nyilatkozatot a minister ur, amely megnyugtatja az államvasuti alkalmazottakat. Ami a válasz második részét illeti, hogy a minister urnák nincs kifogása a vasúti alkalmazottak, illetőleg a vasúti munkások gazdasági érdekeit szolgáló lap megindítása ellen, ezt tisztelettel tudomásul veszem, de már előre is tiltakozom az ellen, hogy a minister ur ebben a kérdésben már most fenyegessen. Ha a kormányzat nem ad okot arra, hogy a vasúti alkalmazottak erősebb hangot használjanak, nem fogják megtenni. Ha pedig a kormányzat okot szolgáltat erre, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Akkor sincs joguk !) akkor megmondhatom, hogy a vasúti alkalmazottak őszintén és nyiltan meg fogják mondani a véleményüket. Ezt a választ, melyet felolvastak, nem for gadom el. Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Én nagyon meggondoltam azt a választ, amelyet a t. képviselő ur minap elhangzott interpellációjára adtam és amelyet a jegyző ur előbb felolvasott. Nekem — felelős állásban lévén — épen az a kötelességem, hogy a vasutasság köreiben a nyugalom fentartásáról gondoskodjam (Helyeslés a jobboldalon.) és ezért tartom fenn álláspontomat, amelyet ebben a válaszban lefektettem. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem az interpellációra adott válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatik-e a kereskedelemügyi minister ur imént felolvasott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felálíani. (Megtörténik. — Esztergályos János : Szóval akkor a törvény nem törvény! — Zaj) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Szakács Andor : Nem is határozatképesek az urak, kevesen vannak ahhoz !) Következik a kereskedelemügyi minister ur válasza Szilágyi Lajos képviselő urnák a magyar államvasuti nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák ügyében december hó 12-én előterjesztett interpellációjára. A kereskedelemügyi minister urat illeti a szó. Walko Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajost.képviselőtársam tegnapelőtti interpellációjában, amelyben az áiiamvasuti nyugdíjasok és nyugbéresek ügyével foglalkozott, egyrészt afeletti aggályának adott kifejezést, hogy a vasúti nyugdíjasok és nyugbéresek nyugdíjainak, illetve nyugbéreinek megállapításánál a fennálló jogszabályok és törvényes rendelkezések tényleg betartatnak-e, másrészt annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a nyugdíjak és nyugbérek rendezése a kormány, illetőleg az államvasutak vezetősége részéről nem történt és nem történik a kellő méltányossággal. Ami mindenekelőtt azt illeti, hogy a fennálló jogszabályoknak és törvényes rendelkezéseknek megfelelően járunk-e el ebben a kérdésben, erre nézve utalnom kell arra, hogy semmiféle olyan törvény, vagy más jogszabály Ma gyár or szagon nincs, amely azt állapítaná meg, hogy minden régi, békebeli koronáért az annak a koronának most megfelelő értéket kellene fizetni. (Lendvai István : Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez nem argumentum !) Semmiféle olyan jogszabály nincs, (Lendvai István: A szociális igazság !) amely ezt a tételt felállitaná. (Rothenstein évi december hó 14-én, hétfőn. Mór: Inkább csak szabálytalanság volna!) hogy nekünk az a kötelességünk, hogy minden egyes békebeli koronáért a mostani értéknek megfelelően (Lendvai István : De ők az izmaikat odaadták !) 14.300 vagy 14.250 mostani koronát számitsunk, tehát azt, ami annak mostani értékét reprezentálja. De hogy ilyen jogszabály nincs, az egészen világosan kitűnik abból is, hogy a biróság előtti ügyek jórésze épen a valorizáció kérdésére vonatkozik, és hogy ezekből a kérdésekből folyik a peres ügyek legnagyobb száma és nemsokára a nemzetgyűlésnek is alkalma lesz az ide benyújtott törvényjavaslat alapján a valorizáció kérdésével foglalkozni. Ez a dolognak a jogi részét illeti. Ami a dolog érdemi részét illeti, az a helyzet, hogy az államvasutaknak békében összesen körülbelül 480 millió aranykoronás budget-je volt. Abban az időben, amikor ez a budget 480 millió aranykorona körül volt, a nyugdíjteher és a nyugbérteher együtesen körülbelül 21 millió aranykoronát tett ki. Ebből a 21 millió aranykoronából 7 millió aranykorona volt az, amit maguk az alapok tudtak fedezni és körülbelül 14 millió aranykorona volt az, amiről az államvasutak vezetősége gondoskodott. Egyszóval a 480 millió aranykoronás budget-nél összesen 14 millió aranykorona, tehát nem egészen 3°/o volt az, aminek fedezéséről az államvasutak gondoskodtak. Ez idő szerint az államvasutak budget-je körülbelül 230 és 240 millió aranykorona körül mozog. Ezzel szemben az, amit az államvasutak most a nyugdijakra és nyugbérekre az alapok jövedelmén felül rendelkezésre adnak, körülbelül 40 millió aranykorona. Amig tehát annak idején egy 480 milliós budgetnél ez a nyugdíj- és nyugbérteher 14 millió aranykorona volt, amely — amint mondottam — nem egészen 3%, most egy nem egészen 240 millió aranykoronás budgetnél körülbelül 40 millió aranykorona, tehát 15%-os a megterhelés. (Esztergályos János: Ezt a vészbíróságok okozták. — Mozgás a jobboldalon.) Azt hiszem, ezek a számok megmutatják, mit jelent az államvasutakra ma a nyugdijasok és nyugbéresek kérdése. Hogy az államvasutak egy aránylag nagy összeget tudnak a mai helyzetben erre a célra fordítani, ennek magyarázata az, hogy az államvasutak egy másik tételnél épen a korona nagy értékcsökkenése következtében aránylag kisebb kiadással állanak szemben; t. i. miután annak idején főleg koronajáradék-kötvények kibocsátásával szereztetett be az, amire az államvasutak invesztícióira szükség volt, a koronajáradék-kötvények osztozván a korona esésének sorsában, ma az a kamatteher, amely az államvasutakat ezen a címen terheli, aránylag nem sok. Ez a magyarázata annak, hogy az államvasutak abban a helyzetben vannak, hogy ezt a körülbelül 40 millió aranykorona összeget elbírják. Remélem, hogy a jövőben meg lesz a lehetősége annak, hogy az államvasutak ugy a nyugdijasokat, mint a nyugbéreseket a mainál nagyobb nyugdíjban és nyugbérben részesíthessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi eddigelé is megtettük azt, ami a lehetőségek határán belül lehető volt. Ugyanerre fogunk a jövőben is igyekezni. Épen ennek kapcsán szeretnék mármost kitérni t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére. Azt mondotta, hogy hiszen az államvasutak külön üzem lévén, az államvasuti alkalmazottak egészen más kategóriát alkotnak, mint az állami alkalmazottak, és hogy ennek folytán meg lehet a lehetősége annak, hogy az államvasuti alkalmazottak akkor, amikor az államvasutak jövedelmezősége azt megengedi, a nyugdijaknál más elbánásban részesüljenek, mint az állami alkalmazottak. A magam részéről megállapítom, hogy tényleg szükségszerű összefüggés az államvasuti