Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

À nemzetgyűlés 484. ülése 1925. alkalmazottak, illetőleg nyugdija sok és nyugbéresek és az állami alkalmazottak között ezen a téren nincs, ugy hogy tényleg elképzelhető az az eset, hogy ha ugy alakul ennek az üzemnek jövedelmezősége, hogy ezt megengedi, abban az esetben az államvasuti nyugdíjasoknál és nyugbéreseknél az állami alkalmazottak nyugdijától külön álló más szabályozás történjék. Egészen természetes, hogy az állami vagyont képezvén és miután az ottani esetleg előálló felesleg a pénzügyminister rendelkezésére jut, ez a kérdés csak a pénzügyminister hozzájárulásával rendezhető ez adott esetben is. Hogy ez az időpont tényleg be fog-e következni és mikor fog bekövetkezni, arranézve sem ón, sem más nyilatkozatot tenni nem tud. Én csak azt mondhatom ma, hogy a lezárt 1924/25 esztendőben azt láttuk az Államvasutaknál, hogy szembeállítva a folyó bevételeket a folyó kiadásokkal, jelentkezet egy hét millió aranykoronás felesleg. Ezzel szemben azonban a rekonstrukciós és invesztíciós munkákra 16 millió aranykoronás összegre volt szükség, úgyhogy összevetve a hét és tizenhat milliót, előáll még egy 9 milliós differencia, melyet a pénzügyig kormányzatbocsátott az államvasutak rendelkezésére. Ezeket a számokat azért idéztem, merthivatkozni akarok arra, hogy az a szám, melyet t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. az államvasutak állítólag 28 millió arany koronás felesleggel végezték volna a legutóbbi évet, a tényleges helyzetnek nem felel meg, úgyhogy ez az információja nyilvánvalóan téves, mert a precíz adatok azok, amelyeket az előbb elmondottam. (Szilágyi Lajos : Kormánynyilatkozat volt, tehát a kormánynyilatkozat téves i) Mégegyszer ismétlem, amint egyébként alkalmam volt ugy az egységespárt értekezletén, mint a pénzügyi bizottságban s itt parlamentben is kijelenteni, hogy mi a magunk részéről mindenképen azon leszünk, hogy mihelyt megvan a lehetősége annak, hogy a nyugdíjasok és nyugbéresek helyzetén tovább könnyitsünk, ezt tényleg megtegyük. Kérem válaszom tudomásul vételéi. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sziiágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A kereskedelemügyi minister urnák azt a nyilatkozatát, r amely az államvasuti nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák sorsának öszszefüggését illeti az állami nyugdíjasok és állami özvegyek és árvák sorsával, köszönettel és megnyugvással veszem tudomásul, mert ezt ugy értelmezem, hogy mihelyt a magyar államvasutaknál az üzleti felesleg nagyobb lesz és a kormány által ráfizetett összeg kiFebb lesz, akkor beáll az az időpont, mikor az államvasuti nyugdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák sorsán javít a kormány, holott az állami nyugdíjasok, állami özvegyek és árvák sorsán még abban az időben esetleg nem tud segíteni. Mivel igy értelmezem és azt hiszem, maga a minister ur is igy értelmezte a nyilatkozatot, beszédének ezt a részét természetszerűleg megnyugvással veszem tudomásul. De nem nyilatkozott a t. minister ur az államvasuti nyugdíjasoknak sok olyan sérelméről, melyet itt szóvá tettem. A miniter ur az előttem elhangzott válaszában a vasúti szolgálat sajátosságáról beszélt. Érdekes, hogy mikor jogok szűkítéséről van szó, akkor méltóztatik hivatkozni a vasúti szolgálat sajátosságára, mikor azonban arról van szó, hogy az államvasuti alkalmazottakat hogyan fizessük s nyugdíjasaikat, özvegyeiket és árváikat hogyan lássuk el, akkor feledésbe kerül, nem is jön említés alá a vasúti szolgálat sajátossága. évi december hó 14-én, hétfőn. Öl (Ugy van! balfelől.) Pedig az osztó igazságügy hozza magával, hogy ha Esztergályos képviselőtársam interpellációjánál méltóztatott erre a különleges helyzetre hivatkozni, akkor az én interpellációmnál, ahol anyagi juttatásról van szó, ne méltóztassék megfeledkezni a szolgálatnak erről a sajátosságáról, (ügy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Teljesen más a helyzet az államvasutaknál, mint az államnál, mert az államvasuti njnigdíjasok, nyugbéresek, özvegyek és árvák jogai törvényileg pontosabban és élesebben vannak körülhatárolva és biztosítva, a kormány ténykedése tehát itt flagránsabban, erősebben, keményebben sérti a törvényt, sérti a jogokat, itt tehát nem lehet áthaladnunk egy ilyen egyszerű válasszal a történteken. Az államvasuti szolgálati rendtartásnak 6. §-a kimondja, hogy a vasutasoknak ezen szabályzatban biztosított jogai szerint a szabályzat határozniányai csak az annak alapján már megszerzett jogok sérelme nélkül módosíthatók. Világos és határozott tehát a törvény rendelkezése, már pedig a kormány intézkedései e tekintetben jogokat vonnak el, jogfosztást jelentenek, tehát a sérelem kétszer akkora az államvasutaknál. Itt a kormányzat eljárására azt a szót használhatnám, hogy ez törvénysértés és visszaélés. Hasonló a nyugdíjintézetre vonatkozó alapszabály. Ott is határozottan ki van mondva a 34. cikkben, hogy (olvassa): »az alapszabályok csak olyképen változtathatok íiieg, hogy az uj haíározmányoK: azcii nlkalmazottak nyugdíjának mérvére, akik a változás beálltakor a nyugdíjintézet tagjai voltak, valamint az özvegyek és árvák segélyösszegének mértékére, kik szintén tagjai voltak már a nyugdíjintézetnek, káros befolyással ne lehessen.« És itt térek vissza arra, amit szombati interpellációmban mondottam. Én Is el tudom képzelni, hogy beállhat egy olyan helyzet, hogy a kormány kényszerül módosítani a járandóságokra vonatkozó rendelkezéseket, az én álláspontom és jogi felfogásom szerint azonban ezt csak azokra vonatkozólag teheti, kik az intézkedést követő napon vagy még későbben léptek az államvasutak kötelékébe. A t. minister ur nem nyilatkozott az államvasuti nyugdíjasoknak arra a panaszára vonatkozólag, amelyben különösen kérelmezik azt, hogy nyugdíjas és nyugdíjas között különbséget méltóztattak tenni abban a tekintetben, hogy ki mikor lépett nyugállományba. Ezzel szemben azon az állásponton vannak ők és azt az álláspontot képviseltem felszólalásomban én, hogy különbség csak abban a tekintetben tehető: ki mikor lépett az államvasutak szolgálatába. A törvényes biztosítékokon kivül, amelyekkel szembeszállt a kormány rendelkezéseivel és igy megítélésem szerint törvényeket sértett meg, abban a tekintetben is vétkezett a kormány, hogy elfeledte azt, hogy az államvasuti alkalmazottaknak egészen más levonásai voltak a nyugdíjintézet javára. Míg az állami alkalmazottaknál lényegtelen vagy csekélynek mondható százalék az, amit az alkalmazott fizetéséből visszatartanak nyugdíjának biztosítására, addig az államvasutaknál ez tekintélyes összeg volt, mert az első fizetés 22%-át vonták le, azután pedig minden későbbi előléptetés esetén a fizetéstöbblet 50%-át, és még ezenfelül évente a fizetés 4.8% át, illetve a vonat- és mozdonyszemélyzetnél 7'2%-ot. Ezzel szemben pedig az állami alkalmazottaknál — ha jól