Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

À nemzetgyűlés 484. ülése "1925. kívánja követni, ugy kénytelen lenne a kormány a betiltás eszközével élni, Kérem a t. Nemzetgyűlést, bogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Walko s. k.« (Helyeslés jobbfelől) Elnök : Esztergályos János képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés! Őszintén szólva nem lepett meg a minister ur írásbeli válasza. Csak egyet kívánok megállapítani, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy a miniszter ur ugyanarra a sínre ment át, amelyen halad a gyűlést betiltó budapesti főkapitány. Nagyon érdekes válaszának az a része, melyben arra hivatkozik a minister ur, hogy az 1914 : XVII. te. 28. §-án nem esett sérelem és^ ezt rögtön ugyanennek a törvénynek 29. §-ávai óhajtja igazolni. Dacára annak, hogy én azt mondottam, hogy nem lepett meg a minister ur válasza, mégis feltételeztem és joggal feltételezhettem azt, hogy a minister ur disztingválni tud, hogy a minister ur meg tud különböztetni egy politikai pártot egy gazdasági szervezettől. Ebben az esetben pedig semmi más nem történt, mint hogy egy r szervezetnek, egy egyesületnek megtiltó határozatát húzta rá a minister ur egy politikai pártra. Ugyanis a gyűlést betiltó főkapitányi végzés egy 1908. évi kereskedelemügyi ministeri rendeletére hivatkozik, mely rendelet annakidején az akkori kereskedelemügyi minister bosszújának szülötte volt, amely ministeri rendelet megtiltotta 1908-ban a vasúti alkalmazottaknak a szociáldemokrata párthoz való csatlakozását. (Szabó Imre : Ezért jött 1919.) 1908-ban volt ez. 1914-ben tehát hat esztendővel azután a bosszurendelet után szükségét látta már az akkori kormányzat, hogy a vasúti alkalmazottaknak, a vasúti munkásságnak is megadja azokat a polgárjogokat, amely polgárjogok ebben az országban kell, hogy egyformán megillessenek minden embert. (Rothenstein Mór: Kellene !) Rájött az akkori kormányzat arra, hogy igazságtalanság, jogtalanság és törvénytelenség, hogy valakit megfosszanak politikai jogaitól azért, mert az állam szolgálatában van. S azért, mert felismerte ennek helytelen, minden józan észszel ellenkező magatartását, azért megalkotta ezt a törvényt, az 1914:17-ik törvénycikket, melynek 28. §-a kimondja a következőt (olvassa) : »Az alkalmazott törvényadta politikai jogait saját meggyőződése szerint szabadon gyakorolhatja. Az alkalmazottat felebbvalójának vagy más alkalmazottnak nem szabad semmi módon befolyásolnia oly irányban, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzék, annak körébe belépjen, ülésein részt vegyen, vagy valamelyik jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon vagy a szavazástól tartózkodjék, sem pedig megakadályozni abban, hogy politikai jogait gyakorolhassa. Az alkalmazottat azért, mert politikai jogait a törvényes határok között bizonyos irányban gyakorolta, bárminemű hátránnyal sújtani tilos.« Ez világos, szabatos és magyaros. Ebből megértheti a minister ur és mindenki, akit illet, hogy ez a törvény felhatalmazza a vasúti alkalmazottakat is arra, hogy tetszésük szerint válasszák maguknak azt a politikai pártot, melyet épen akarnak, abba szádadon beléphetnek anélkül, hogy valaki őket ezért hátránnyal sújthatná vagy abban épen megakadályozhatná. Nem tudom, hogy ha 1908 után hat esztendővel az akkori kormányzat ezt a törvényt megalkotta s ez a törvény a magyar törvénytárban most is benne van, onnan kiszakítva, megsemmisítve nem lett, hogy egyeztetheti össze ezzel a minister ur azt, hogy elfogadja helyesnek a budapesti. főkapitánynak ezt a rendelkezését 'évi december hó 14-én, hétfőn. 89 egy olyan rendelet alapján, mely sokkal előbb született s melyet e törvény megszületése feltétlenül kellett, hogy hatályon kivül helyezzen. Nem tudom, szándékosan-e vagy nem szándékosan — (Szabó Imre : Rossz információk után!) akarja-e a minister ur válaszában az imént emiitett törvénynek 28. §-ára ráhúzni a 29. §-t. Itt nem egyesületről van szó — mert nem azt tiltották be, ennek a törvénynek vagy rendeletnek' értelmében, hogy egy szociáldemokrata egyesületbe a vasutasok beléphessenek, hanem arról van szó, hogy a vasutasok az 1914 : XVII. t.-c. alapján politikai jogaikat akarják és kívánják gyakorolni. Nem birom a minister ur felfogását követni, nem fogadom el a minister urnák ezt a válaszát, mert nem áll az, ami ebben a válaszban van, hogy a szociáldemokrata párt a vasúti alkalmazottakat, ha a szociáldemokrata párthoz tartoznának, vagy a 29. §. értelmében szociáldemokrata egyesületbe tömörülnének, esetleg kellemetlan dilemma elé állítaná. Ez állítja a vasúti alkalmazottakat kellemetlen dilemma elé, mert a vasúti alkalmazottak érzik magukat az ország olyan polgárainak, mint bárki más és joggal megkívánhatják a kormányzattól, hogy őket politikai jogaik gyakorlásában, legalkotmányosabb és legszentebb jogaik gyakorlásában senki se akadályozza. Mit méltóztatik gondolni t. minister ur, a vasúti alkalmzazottak egyszerűen tudomásul fogják ezt venni! Azt méltóztatik gondolni, hogy a vasúti alkalmazottak azt fogják mondani, hogy a kereskedelemügyi minister urnák igaza van ebben a válaszában! A vasúti alkalmazottak küzdeni fognak a minister ur felfogása ellen és nem tudom mennyiben érdeke a kormányzatnak, hogy az államvasutak birodalmában nyugtalanság legyen, hogy az áílamvasuti alkalmazottak törvényadta jogaik megvédése érdekében állandóan napirenden tartsák nyugtalanságukat. Méltóztassék csak A^égigtekinteni az elmúlt éveken. Amikor a vasúti alkalmazottak gazdasági törekvései erősebb hullámokat vertek, a szociáldemokrata párt izgatásai okozták ezt? Mi volt ennek az oka! Az erős gazdasági lerongyolódás és politikai jogtalanság, az ő politikai guzsbantartásuk volt mindig szülőanyja ennek. Ha a kormányzat azt akarja, hogy az áílamvasuti alkalmazottak nyugodtan, lelkiismeretesen végezzék munkájukat, mint ahogy végezniök kell, ne foszszák meg ezeket az embereket attól a jogtól, amelyet a minister ur is vindikál magának. Nem lehet a minister urnák több joga ebben az országban, mint akármelyik áílamvasuti alkalmazottnak, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ugyan! Nono! Nem egészen! — Hedry Lőrinc: Miért?) Egészen ugy van. Az az áílamvasuti alkalmazott ugyanolyan becsületes polgára az országnak, amilyen becsületes polgára a minister ur. (Hedry Lőrinc ; Eddig rendben van! — Neubauer Ferenc: Ujfaiussy leszámításával!) Ha tehát a minister ur kikérné magának azt, hogy valaki megtiltsa neki politikai jogainak szabad gyakorlását, akkor az állami alkalmazottak minden kategóriája — ebben az esetben az áílamvasuti alkalmazottak is — teljes jpggal tiltakozhatik az ellen, hogy épen a kereskedelemügyi kormányzat meg akarja őket fosztani ettől a szabadságuktól. Elnök î A képviselő ur beszédjéből még egy perc van hátra. Kérem, sziveskedjék beszédét befejezni. (Felkiáltások a jobboldalon : Baj! Baj! — Neubauer Ferenc : Eléggé sietett eddig is ! ) Esztergályos János : Épen azért teljes tisztelettel arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, minthogy valószínű, hogy válaszát csak az utolsó pillanatban olvasta el itt az imént (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: De szellemes!) és való-