Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

88 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925, Kíván még valaki a napirendhez szólni ! (Nem!) Akkor felteszem a kérdést, méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni! (Igen!) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Szakács Andor képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni. Szakács Andor :T. Nemzetgyűlés! A kormány indemnitási javaslatot terjesztett elő, és ebből egész bátorsággal azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az appropríáció helyett, indemnitási, felhatalmazási javaslattal óhajtja ezt a költségvetést egészben, vagy részben tető alá hozni. (Ellenmondások jobbfelől. — Bessenyey Zénó : Nem akar ex-lexbe menni!) Elnök : Csendet kérek. Szakács Andor : Az appropriációs javaslat letárgyalásával ép ugy elkerülhető az ex-lex, mint az indemnitási javaslat letárgyalásával. Én felhívom az igen t. elnökség és a nemzetgyűlés figyelmét az önök által alkotott házszabályok 212. §-ára. (Schandl Károly : A nemzetgyűlés alkotta többségi határozattal ! — Szilágyi Lajos : Csonka nemzetgyűlés ! — Ellentmondások jobbfelől. — Viczián István : Öncsonkitók ! — Hedry Lőrinc : Miért csonka ? — Szilágyi Laios : 46 képviselő távol volt ! Esztergályos János : Kidobták az ellenzéket ! — Pikier Emil : Csonka, ország nem ország, csonka nemzetgyűlés, nem nemzetgyűlés !) Elnök : Csendet kérek. Szakács Andor: Az csak nem vitás, hogy ezeket a házszabályokat a nemzetgyűlés többsége alkotta. (Szilágyi Lajos: Azelőtt pártközi megállapodás alapján jöttek létre !) Ezzel én senkit sérteni nem akarok, csak egy tényt állapitok meg. A házszabályok 212. §>-ának 5. bekezdése olyan intézkedést tartalmaz, amelyből joggal vonható le az a következtetés, hogy az egyszer már megkezdett költségvetési tárgyalást abbahagyni, megszakitani nem lehet. Ez az 5. bekezdés ugyanis, amikor intézkedik, hogy az egyes budget-k tárgyalására mennyi időt kell fordítani és amikor intézkedik, hogy ha egy tárcát a nemzetgyűlés már letárgyalt általánosságban és részleteibea, akkor a szavazás milyen módszer szerint ejtendő meg — itt a guillotine-eljárás érvényesül, —. ezt mondja (Olvassa) : „A következő ülések napirendjére az egyes tárcák költségvetése tűzendő ki." Én ebből semmiféle nagyobb következtetést levonni nem óhajtok, csak eleve felhívom a mélyen t. elnökség figyelmét, ugy szintén az egész nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ha már méltóztatott megalkotni ezeket a házszabályokat, ezek kötelességévé teszik a többségnek azt, hogy a költségvetési javaslatot az évnek még hátralévő napjaiban le kell tárgyalni; semmiféle vakációra, semmiféle szünetre a mélyen t. kormány és a mélyen t. többség addig nem gondolhat, amig az országgal szemben nem teljesiti ezt a kötelességét, amelyet méltóztatott önmagával szemben ezekben a házszabályokban megállapítani. Mi, ellenzék, ámbár nagy szomorúsággal, nagy sajnálkozással látjuk, hogy egy olyan fontos tárcának, mint a földmivelésügyi tárca, a letárgyalására csak néhány órát szántak a mélyen t. urak ugy, hogy a különböző pártok ki sem fejthetik nézeteiket, mindazonáltal készek és hajlandók vagyunk arra, hogy az ország iránti kötelességünket teljesítsük és az év hátralévő részét a költségvetés letárgyalására fordítsuk. Ezt voltam bátor előterjeszteni. Elnök : A képviselő urnák a házszabályokra vonatkozólag felvetett kérdésére nem kívánok reflektálni, mert a képviselő urnák a házszabályok értelmében csak azon a címen lett volná joga a házszabályokhoz szólni, — de nem akartam megzavarni fejtegetéseiben — hogy a helytelenül alkalmazott házszabályokhoz kivan szólni. évi december hó 14-én, hétfőn. Még nem volt alkalmam a házszabályokat ebben a vonatkozásban alkalmazni, talán a legközelebbi napokban kerül erre sor és akkor lesz aktuális ez a kérdés, ennélfogva erről a kérdésről most nem nyilatkozhatom, Következik a kereskedelemügyi minister ur írásbeli válaszának felolvasása, Esztergályos János képviselő urnák a vasúti alkalmazottak szabadságjogának elkobzása tárgyában f. ó. november hó 11-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a minister ur válaszát felolvasni szíveskedjék. Bodó János jegyző (olvassa) : T. Nemzetgyűlés ! Esztergályos János nemzetgyűlési képviselő ur folyó évi november hó 11-én interpellációt terjesztett elő a »vasúti alkalmazottak szabadságjogának elkobzása« tárgyában. Az interpelláló nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjában elsősorban is észrevétel tárgyává teszi a budapesti államrendőrség főkapitányának azt a rendelkezését, amellyel a szociáldemokrata párt által 192k év október 1-ére : »a vasutasok gazdasági helyzete, — egyesülési és gyülekezési jog« — napirenddel hirdetett gyűlés megtartását betiltotta, — és a főkapitánynak ezen intézkedését olyannak tünteti föl, mintha az ellentétben állana a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 19 !4. évi XVII. te. 28. §-ának rendelkezéseivel. Az interpelláló képviselő ur által felhozottakra nézve, elsősorban utalni kívánok arra, hogy a szóban lévő esetben egy a szociáldemokrata párt által egybehívott gyűlés betiltásáról és nem annak megtiltásáról volt szó, hogy a vasúti alkalmazottak a gyűlésen résztvehessenek. Emellett azonban hangsúlyozni kívánom, hogy a kormány hivatali elődömnek azon rendelkezését mely a vasúti alkalmazottaknak a szociáldemokrata pártba, illetve szakszervezetbe való belépését megtiltotta, teljés egészében fentartani kivan ja. (Rothenstein Mór : Ezt előre tudtuk !) Minden pártpolitikai szempont kizárásával tisztán a vasúti szolgálat zavartalan fentartásának és ezzel kapcsolatos országos érdekeknek biztosítása az, mely ezen állásfoglalásnál egyedül irányadó. A vasúti üzem sajátossága nevezetesen elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy a vasúti alkalmazottak a legszigorúbb, úgyszólván katonai jellegű fegyelem alatt álljanak, mely nélkül a vasúti üzem rendszeres lebonyolítása el sem képzelhető. Épen ez okból meg nem engedhető, hogy a szolgálati felsőbbségen és a felügyeleti hatóságon kivül álló felelőtlen szervezet az alkalmazottaknak a szolgálati viszonyból kifolyó kötelezettségei teljesítésére befolyást gyakorolhasson. Különösen is áll ez a szociáldemokrata szervezetre, amely szigorú pártfegyeímével a vasúti alkalmazottakat a szolgálati kötelezettségeik teljesítésénél sokszor dilema elé állithatná. A szóbanforgó tiltó rendelkezésre a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914. évi XVII. te. 29. Ç-a minden kétséget kizáró jogalapot nyújt, amidőn kimondja, hogy a vasúti alkalmazottak nem lehetnek olyan egyesületnek tagjai, amelyeknek törekvései, a kereskedelemügyi minister megítélése szerint a vasúti szolgálat érdekeivel össze nem egyeztethetők. Ami a »Vasutas« cimü időszaki lap betiltását illeti, idevonatkozólag közölni kivánom, hogy a betiltást épen a lapnak izgató, a szolgálati fegyelem megbontására alkalmas cikkei tették annakidején szükségessé. A lap megjelenésének újbóli engedélyezése ellen észrevételem nincsen.^ meg kell azonban jegyeznem, hogy a lap tartalmát állandóan figyelemmel fogom kisértetni, s amennyiben azt tapasztalnám, hogy a lap újból a régi tendenciákat