Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. évi december hó 14-én, hétfőn. 73 szempontokat, amelyeket két évvel ezelőtt a minister ur részéről hallottunk, — mely szerint követelte, hogy iskolák állíttassanak fel és azokban különösen azok a tudományok taníttassanak, amelyek a kisgazdatársadaloin intelligenciájának emelése szempontjából szükségesek — minthogy a jóakaratot és a jóindulatot nem látom az ország- többmilliónyi földmivelő kisemberével szemben — mert ennek nemcsak hangoztatását tartom fontosnak, hanem tényeket és alkotásokat is szeretnék látni, melyek ércnél, márványnál és mindennél szebben bizonyítanák a kormány szándékát, a kormány népszeretetét — minthogy mondom — a minister urnái és a kormánynál ezt nem látom, bizalommal nem vagyok irántuk és a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Bodó János jegyző: Szakáts József! Szakáts József: T. Nemzetgyűlési Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar kormányzati ágaknak legfontosabbika HZ ci- kormányzati ág, mely tekintetét a földmívelésügy felé fordítja. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Bármennyire is hangoztassák bizonyos érvelések azt, hogy az -iparnak és kereskedelemnek nagyon nagy fontossága van ebben az országban, — én ezt aláirom és elismerem — de a legfontosabb a földmivelésügy, már csak azérjt is, mert a nemzeti vagyonnak, a nemzeti jövedlemnek legnagyobb része erre támaszkodik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Aki Magyarországon helyes, a nemzet jövőjét szolgáló politikát akar folytatni, annak kell, hogy szeme szigorúan mindig a földmivelésügyön legyen, mert a csonka határok között tengődő életet csak innen lehet pezsgővé tenni, egész újjáéledésünket csak ezen lehet megalapozni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Azzal a komolysággal, mely e tárgyhoz illik, kell, hogy hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Mielőtt, azonban ezt tenném, kritika tárgyává kell tennem egy felszólalást, noha személyeket nem szeretek bántani, a rendsszerek ellen sem vivők harcot, mert mi minden oldalról jövő kitanitást szivesen veszünk. Mikor azonban azt láttam, hogy az előadó ur a költségvetést megindokolván, javaslatát beterjesztette, egy szakszerű, a gazdasági állapotot minden tekintetben feltüntető helyzetképet adott, s amikor a földmivelésügyi minister ur ezek után egy gazdag programmot terjesztett az ország elé, mely minden agrárérdekeltség kívánságait teljesen kielégítette, (Rothenstein Mór : Nem mindent! — Ellentmondások jobbfelől.) a nemzet szorult pénzügyi viszonyai mellett kielégíthető gazdasági kívánságok útját megmutatta, akkor nekem fájt az, hogy mikor arról volt szó, hogy a másfél hold földet, melyet a földhözjuttatottak fognak kapni, mennyi trágyával lehet termékeny erőben tartani, Drozdy Győző képviselő tréfásan azt mondotta, hogy két malac trágyájával. (Graeffl Jenő : Nagy szakértő !) Szerettem volna, ha a képviselő ur jelen lett volna, hogy ezt hallja! Őneki, aki a népoktatás terén működött, ha hozzászól a földmivelésügyhöz, és arrogálja azt, hogy hozzászólását megszívleljük kerülnie kellett volna, hogy ilyen tudatlanságot áruljon el. (Mayer János földmivelésügyi minister: Enyhén szólva!) Mert sajnos, a földmivelés tanítása a népiskolákban kezdődik és a népiskolai tanítónak kell annyi közműveltségének lennie, hogy már ott az iskolában az elemi szakismereteket beleültesse a gyermekek lelkébe. A javaslat tárgyalása közben komoly kritikákat hallottunk a szociáldemokrata párt részéről. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a kormányzópártot mondjuk a szélsőséges párttói, a szociáldemokrata párttól leküzdhetetlen, lebonthatatlan barrikádok nem választják el. Az eszmék harca ez az ülésterem. Amidőn eszméknek, gondolatoknak összeütközéséről van szó, mi mindent szivesen veszünk, az ellenzék támadásait ösztökélésnek tartjuk, hogy azokat a végcélokat, amelyek az emberiség boldogulására vezetnek, mi is igyekezzünk megvalósítani. Az ellenzék, ha komoly kritikák hangzanak el részéről, épugy megsértést talál ezen az oldalon, mint az egész ország közvéleményében; és bár nem vagyok arra hivatott s csak a magam nevében beszélek, örömmel szegezem le, hogy bizonyos megértés kezd az ülésteremben» a parlamenti levegőben úrrá lenni. Ha ezt megteremtjük, akkor meg" fogjuk egymást érteni, mert ők is a magyar talajból nőttek ki, mi is onnan származunk és kell, hogy mindenki, aki e szerencsétlen hazának fia, csakis ennek a hazának boldogulását szolgálja, ez legyen a végcélja. Sajnos, a Népszövetség ellenőrzése alatt állunk a kormányzati ágaknak igen sokféle labirintusában. En olvastam a népszövetségi főbiztos jelentéseit Magyarország pénzügyi, gazdasági, szociális, minden vonatkozású helyzetéről. Figyelemmel kell ezeket olvasnunk, mert abszolúte tárgyilagos ember tollából erednek, aki sem egy társadalmi osztálynak, sem egy foglalkozási ágnak, sem az iparnak, sem a földmivelésnek az érdekeit nem akarja ^alátámasztani, hanem abszolút szigorú, hű fényképet ad az ország állapotáról. A legutóbbi jelentésben tanulságos számok vannak. (Halljuk! a jobboldalon.) Azt mondja, hogy a költségvetési év első három hónapjában a budget szerinti egyenes adó előírása 31-9 millió aranykorona volt. Ezzel szemben befolyt 24.8 millió aranykorona. Nagyon tanulságos számok ezek. Mutatják azt a beteg állapotot, amely Magyarországon jelenleg még mindig megvan, mert az egyenes adók legnagyobb kontingense a földbirtok adója. Mikor majdnem hatmillió aranykoronával kevesebb folyt be az előirányzatnál, mutatják ezek a számok azt, hogy a földbirtokra támaszkodó jövedelem válságban van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Szabó Sándor: Nem birja fizetni az adókat! Végrehajtás van mindenütt!) Ezek olyan számok, amelyeket megmásítani, amelyből más konklúziót levonni nem lehet, mint azt, hogy a földbirtok Magyarországon került válságba. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy miért, miért nem, ezt nem taglalom. Ebben a teremben már szó esett erről, mások elmondották, de ezt a tényt nekem is le kell szögeznem. (Szabó Sándor: 50%-kal esett az értéke a földnek és a jövedelme is!) Nézzük a főbiztosnak ezt a jelentését tovább. A vámbevételnek az előirányzat szerint kellett volna, hogy legyen ennek a költségvetési évnek első három hónapjában 21.14 millió aranykorona. Ezzel szemben ugyanebben az időszakban befolyt 24 6 millió aranykorona. Milyen volna Magyarország külkereskedelmi mérlege, ha a földbirtok nem lett volna válságos helyzetben! A niult gazdasági év bő termést hozott erre az országra, egyes vidékek csapásaitól eltekintve. Ez a válságos mezőgazdaság tehát mégis meg tudta tenni a maga kötelességét és külkereskedelmünkben olyan javulást okozott, amely tanulság arra, hogy ez a foglalkozási ág, a magyar föld, kell, hogy a fő figyelem tárgya legyen ebben az országban. Javult a külkereskedelmi mérleg, amit a fő-