Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

TO A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. amelyet törvényhozók politikai téren és politikai célok szempontjából hoznak, politikai célt szolgál. Az tehát nem hiba, hogy politikai célt szolgál. Épen ellenkezőleg, az a hibája, hogy azt a politikai célt, a birtok helyesebb megosztását, amelyet magába a címébe felvett a törvény, nem érte el. De azt, hogy politikai célt szolgál, nem lehet kifogásolni, nem lehet difikultálni. Azt lehet diíikultálni, hogy kevésbé érte el azt a célt, vagy rossz szempontokát szolgált, de hogy politikai eszközökkel harcolunk a földbirtok reformjáért, annak a megvalósításáért, azt nem lehet kifogásolni. Mert jelenleg kétféle eszközzel lehet harcolni : politikai utón politikai fegyverekkel, vagy pedig forradalmi eszközökkel. (Forster Elek : Demagógiával !) Én azt hiszem, hogy a túlsó oldalon sincs senki, aki kifogásolná, hogy politikai eszközökkel és politikai fegyverekkel akartunk földbirtokpolitikai eredményeket elérni. A gróf nr harmadik kifogása az. hogy: rendszertelen. E tekintetben gróf Hadik nagybirtokos urnák teljesen igaza van. mert például a kormány is elismeri, hogy körülbelül 240 körül van azoknak a községeknek száma, ahol az eljárás még nem indult meg. (Egy hang kibbfelől: Nem ismeri elf — Mayer János földmivelésügyi minister: Mindenből megindult! Ezt már hallotta képviselő ur! Ezt is elcsavarja?) Akkor már elrendelte a minister nr! (Mayer János földmivelésneyi minister: Ahol vannak igénylők, mindenütt megindult ' az egész országban.) Csak ott nem indult meg — körülbelül 240 és néhány község van ilyen, — ahol nincs ierény]ő. (Egy hang jobbfelől: Ahol nincs föld!) Erre nézve a törvénynek szintén megvan a rendelkezése. Épen abban lett volna a rendszer, — és gróf Hadik János ur nagyon jól mondja, hogy rendszertelen, mert epén azt célozta a törvény, hogy olyan helyen például, Csanád- és Békés vármegyékben, ahol rendkívül najrv a népesség száma, sok a nincstelen és földmunkás, például hogy csak egyet említsek, Földeák községből 300 ember kérvényét megfelelő küldöttséggel magam adtam át Tóth János elnök urnák ezelőtt j másfél esztendővel, amelyben kértük, hogy j külön falut hajlandók alakítani, minden költ- j séget viselnek, külön iskolát, templomot hajlandók építeni, az őrgróf Pallavicini Alfonz I birtokából tessék egy^ községet kihasítani. Ezt J a kérvényt nem intézték el, nem lett belőle | semmi sem. Tudomásom van arról, hogy más ; községek is akadtak volna, szemben azzal a j lokálpatriotizmussal, amelyre Szilágyi Lajos j t. képviselőtársam rámutatott, hogy a magyar ! embernek szakítania kell ezzel a lokálpatrio- j tizmussal és elkeli mennie a falu jókból, ha j másutt tudja megélhetését biztosítani. Föl- I deákon és több községben Csanád- és Toron- | tálmegyében lett volna számtalan földigénylő, ! aki hajlandó lett volna elmenni. Kérvényt is ! adtak be, az Országos Földbirtokrendező Bíróság azonban egyetlen egy kérelmet sem teljesített. (Szabó Sándor: A képviselő ur nem gondolta át ennek gazdasági részét. Igavonó, eke nélkül nem lehet kimenni.) Ötödik kifogása Hadik János grófnak, hogy: a szociális igényeket n°^i kielégítő, (Meskó Zoltán: Járjon elő jó példával és csinálja meg!) Ebben a tekintetben egyetértek gróf Hadik Jánossal, mert az a földbirtokpoliíikai eredmény, amelyet eddigelé produkáltak Magyarországon, a szociális igényeket valóban nem elégítette ki. Etekintetben, ha például a évi december hó 14-én, hétfőn. szélsőbaloldalon ülő képviselők nyilatkoznának földbirtokpolitikai kérdésekben, azt elfogadnám, dacára annak, hogy ugy gróf Hadik, mint más képviselő urak itt a képviselőházban állandóan azt vetik a szocialisták szemére, hogy szemben a német birodalmi és az angol szocialistákkal, akik a földreformnak nem hívei, hanem másképen akarják ezt a kérdést megoldani, a szélsőbaloldalon ülő képviselők miért hívei a földbirtokreforrnak; ezt tőlük rossznéven veszik. Én azt hiszem, hogy ha^ ránézek Szeder Ferenc arcára és munkáskezére, amely a fizikai munkától cserepesedett ki, akkor az., amit ő mond földbirtokpolitikai tekintetben, hogy miért áll ő ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjám teljesen el tudom fogadni. Mert nagyon jól tudom, hoa-y a magyar kisembereknek százezrei meg százezrei vannak, akik e tekintetben ... (Meskó Zoltán: A szociáldemokrata Programm egészen mást mond és ír elő! Ez egy taktika, semmi más! — Ugy van! Ugy van! jobb felöl. — Meskó Zoltán: Ez így van! Rothenstein Móric mondja meg, mit mond a Programm! — Éothenstein Mór: Miért izgul?) Elnök: Meskó képviselő ur, ne méltóztassék most interpellálni ! (Derültség.) Kiss Menyhért: Ugy á Németországban, mint a Majna-Frankfurtban tartott szociáldemokrata kongresszusnak határozatait ismerem; ezek valóban igazat adnak Meskó^ Zoltán t. képviselőtársamnak, hogy a szociáldemokrata pártok a különböző államokban a földértékadót és a földbirtok kezelését olyannak tekintik, mint a bányajogot, amelyet nem adnak egyesek kezére, hanem állami alapon kívánják á bányákat megmunkáltatni. Ezt jól tudom, de miért kívánják most Szeder Ferenc és társai a kisembereket földhöz juttatni? (Felkiállások a jobboldalon: Taktikából!) Ha taktikából is csinálják, akkor r is nagyon helyesen teszik, mert azt teszik és azt óhajtják, amit százezer és százezer magyar ember kivan. Én nem nézem, hogy valaki jót miért cselekszik, azért-e, mert talán kitüntetést kap érte, vagy a hiúságát szolgálja, én csak azt nézem, hogy jót eselekszik-e, jót akar és ezt örömmel üdvözlöm. Hogy taktikai szempontból csinálják-e ezt vagy nem, nekem nincs jogom foglalkozni ezzel a kérdéssel. (Meskó Zoltán: Azért védd meg őket továbbra is!) Három alkalommal voltam bátor eminenter földbirtokpolitikai kérdést az igen t. földművelésügyi minister ur figyelmébe ajánlani. Már Nagyatádi volt földmivelésügyi minister urnák adtam át annak idején az első ilynemű kórvényt, amelyben többszáz kisember aláírva azt kérte, — a kérvény bent fekszik a földmivelésügyi ministeriumban, vagy már régen áttették az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz — hogy a trianoni határon, tekintettel arra, hogy Makó városában nincs háborús birtok, sem oly nagybirtok, amely a kisajátításra alkalmas volna, a csanádi püspök hétezer holdas birtokát a földmivelésügyi kormány kicserélés utján juttassa a nincstelenek kezébe. Megmondom, hogyan írondoltam kicserélés utján. Nemcsak csepeli Weisz Manfrédnak vagy a szegedi kenderfonó gyárnak vannak háborús birtokai, hanem nevezetteken kívül számtalan olyan háborús nagybirtok van, amely az alaptörvény 28. § novellának pedig 9. §-a értelmében egész az utolsó morzsáig kisajátítható. Tehát igen sok ilyen nagybirtok van Magyarországon és én a kormánynak módot és alkalmat akartam adni ezáltal, hogy igénybe