Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

68 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925, és hogy mi lesz a közeljövőben, nem tudom készpénz gyanánt elfogadni. Én csak azt fogadhatom el, amelyre nézve már ítéletet hoztak és amelyet valóban birtokba is adtak. Hiszen magam gyakran tapasztaltam személyesen, hogy egyes Ítéleteket másfél vagy két éven keresztül nem hajtottak végre, és ezeknek a birtokoknak átadása tényleg nem történt meg, ne méltóztassanak tehát rossz néven venni, ha nem fogadhatom el készpénz gyanánt,hogy 1,100.000 katasztrális hold lesz az a birtokmennyiség, amelyet át fognak adni az igénylőknek. Tény az, hogy igénylő volt körülbelül több, mint három millió az országban és a három millió igénylőnek és ezek családtagjainak tényleg birtokba adtak mindössze 500.000 katasztrális hold földet. Most már, hogy milyen hibák történtek a birtokeladás körül, arra nézve leszek bátor a saját tapasztalatomból egyetlenegy esetet, vérlázító igazságtalanságot elmondani. A földbirtok-kiosztás alkalmával öt izben parlamenti támadást kellett intéznem a kormányzat ellen és számtalan újságcikkben kellett követelnem ennek a birtoknak kisajátítását és végre is a kisajátítás ugy történt, hogy olyan birtoknál, amely háborús birtok, a háború alatt háromszor cserélt gazdát és a végén részvénytársaságnak, a szegedi kendergyár részvénytársaságnak kezébe került, a kis-zombori 1900 holdas birtoknál a bíróság végre hosszas harcok és támadások után belement abba, hogy a birtoknak körülbelül 45%-át kisajátította, de ugy történt a kisajátítás, hogy ugyanakkor 200 holdat visszaítélt báró Gerliczy Félixnek, 163 holdat báró Urbán Péterné sz. Prónay Magda úrhölgynek és csak ami fenmaradt, azt kapták az érdekeltek és igényjogosultak. Dacára annak, hogy tipikus háborús birtokról volt szó, még azt sem tudtuk elérni, hogy a felnőtt hadiárvák — a novellában benne van, h ogy a felnőtt hadiárvák, ha 18. életévüket betöltötték és földmiveléssel foglalkoznak, földet kaphatnak — megkapták volna illetményeiket a meghozott törvény értelmében. Még ezt sem tudtuk elérni, mert a kormánynak nagyobb gondja volt arra, hogy a nagybirtokos urakat kárpótolja azért, mert előzően bizonyos százalékot leadtak a birtokból, nagyobb gondja volt arra, hogy ott a nagybirtokos megelégedett legyen a kormánnyal, mint hogy a háborúban hősi halált halt katonák felnőtt gyermekei, a 18. évüket betöltött hadiárvák megkapják azt a földilletményüket, amelyet a törvény értelmében meg kellett volna kapniok. (Schandl Károly: Nem is a kormány intézte ezt, hanem a bíróság! Ez nem egy!) De mindig a kormányt kértük, hogy a bíróságnál kéréseinket, óhajtásainkat tolmácsolja. Épen ezeknek az árváknak érdekében magam voltam bátor az igazságügymin isler urnák két kérvényt átadni, amelyekben kértem, hogy kövessen el mindent a bíróságon keresztül, hogy a felnőtt hadiárvák megkapják a földet — mert föld állt rendelkezésre — és ennek ellenére ez nem következett be. Különösen a kormánypártnak a középen ülő tagjai több alkalommal emiitették azt, hogy az egyes utódállamokban hogyan hajtották végre a földbirtokreformot. Baross János képviselőtársam, aki a! nyár folyamán Romániában utazott, adatokat gyűjtött Össze, hogy ó-Romániában, a Regat-ban és Erdélyben milyen arányban hajtották végre a földbirtokreformot és megállapitotta, hogy igaz, hogy nagy igazságtalanságok történtek, valósággal hajtóvadászat folyt a magyar földbirtokosok ellen és ezt én is megállapítottam, mikor felévi december hó 14-én, hétfőn, olvastam az erdélyi földbirtokosoknak hozzám intézett és a kormányhoz szóló levelét és kértem, hogy a kormány foglaljon állást és a Népszövetségben, valamint a Hágai Bíróságnál igyekezzen érvényt szerezni a magyar birtokosok megvédelmezésének, de ezzel szemben az is igaz, hogy azt a birtokot, amelyet pl. Romániában elvettek, katonáknak vagy katonaviselt embereknek vagy olyan kisembereknek adták, akik földmiveléssel foglalkoznak. Ami azután nekünk nemcsak föld birtokpolitikai, hanem állam jogi szempontból is rendkívül fontos: oly mennyiségben történt meg ez a feldarabolás, hogy eredménye az, hogy a trianoni határ mentén, végig Románia nagy területén, a Tiszántúl 10—20 év múlva uj gazdasági osztály fog felülkerekedni, olyan népes és olyan megerősödött uj gazdasági osztály, amellyel nagyon nehéz harca lesz a trianoni vonalon innen maradt magyarságnak, amely ilyen gazdasági erőforrásokhoz nem jutott. Mi a hivatalos statisztikai számadat Romániábanl Romániában az 1923. év végéig — tehát a legutóbbi két esztendőt nem is számítom — 5,463.315 hektár területet vettek el a régi birtokosoktól. (Perlaki György: A magyaroktól! — Gr. Szapáry Lajos: Mennyit müveitek meg ebbőll) A többtermelés kérdését majd később fogom előadni. E hivatalos román szám romániai újságból vétetett át. (Gr. Szapáry Lajos: Ismerjük!) Olyan nagy mennyiség ez, hogy valósággal megdöbbenti az embert, hogy földbirtokpolitikai célokra ily nagymennyiségű földet tudtak ezek szétosztani. De hogy körülbelül hogyan történt a szétosztás, arra nézve az én esetemből egy példát hozok fel. Az előbb emiitett Szegedi Kenderfonó RT.-nak a trianoni határon innen eső 1900 kat. hold területe mögött, amelyet két évvel ezelőtt csatoltak Magyarországhoz — és amelyen megindítottuk a kisajátítási eljárást és az előbb emiitett módon nagynehezen sikerült 45%-ot kisajátittatni — ennek a vállalatnak másik birtoka van, illetve birtokának másik része, amely közel 2000 kat. hold terület. Románia ezt az utolsó barázdáig kisajátította. (Perlaki György: Mert magyar birtok volt! — Mayer János földmivelésügyi minister: Ne menjenek oda példáért! Rosszul járunk, ha oda mennek! Ne merítsenek abból a forrásból és a magyar parlamentben ne hivatkozzanak erre!) A Szegedi Kenderfonógyár tulajdona a birtoknak az a része is, amely a túlsó területre esik, és két héttel ezelőtt személyesen győződtem róla, hogyan történt meg a kisajátítás. Azoktól a kisemberektől, akiknek átadták, akik szántották és vetették ezeket a földeket, megkérdeztem, amikor átmentünk a vonalon, hogv mondják meg, kik kapták a területeket, és ezek a kisemberek kijelentették, hogy egytől-egyig kisemberek kapták. Igaz ugyan, hogy többen voltak, akiknek más faluból kellett volna ideköltözni, ezek nem fogadták el a földeket, és az így megmaradt területet, valami nagyon keveset 100 holdnál kevesebb részt visszaadtak a régi birtokosnak. Tehát tény az. hogy a trianoni határ mentén a román kormánv kisembereknek osztotta szét a birtokokat. (Mayer János földmivelésügyi minister: A magyar birtokokat! Erről beszéljen! Magyar birtokokat!) Ezzel szemben... (Mayer János földmivelésügyi minister: Igen, igen, maradjunk csak emellett!) Nemcsak magyar birtokokat osztottak szét, erre nézve hivatkozom (Perlaki György: Ne dicsérje a román földreformot!) Baross János képviselőtár-