Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

$& A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. évi december hó 14-én, hétfon. az orvoslás eszközeire is. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször azt hozzák fel, — és ezt különösen a földmivelésügyi és kereskedelemügyi kormánynak vetik a szemére — hogy nem kötött kereskedelmi szerződéseket és ez akasztja meg a magyar bor kivitelét. A kereskedelmi szerződés mindig kettőn áll, — mint ahogy szokták mondani, kettőn áll a vásár — nemcsak a mi kormányunkon, hanem a körülöttünk levő országok kormányain is. (ügy tan! ügy van! jobb felől.) Őszintén kijelentem, igaza van Gaal Gastonnak, ha azt mondja, hogy körülbelül 400.000 katasztrális hold szőlővel mi a külföldön megbukunk és azt a mennyiséget nem tudjuk külföldön elhelyezni, mert olyanok a külkereskedelmi viszonyok, hogy ez lehetetlen. Igaza van abban is, hogy a szőlőtermelés helyett más termelési ágra térjünk át, amig azonban áttérünk, az átmeneti időben kötelességünk gondoskodni a most termelt mennyiség elhelyezéséről. Én szakértőkkel tanácskoztam, nagy borkereskedők adták nekem az adatokat, azért beszélhetek nyugodtan és bátran. Ami a külkereskedelmet illeti, Ausztriában, — mivel az osztrák piacon a spanyol, francia és olasz borok is meg fognak jelenni, sőt már ott is vannak — ha a legtöbb kedvezmény alapján kötünk is szerződést Ausztriával és ha ott honorálják is összes kívánságainkat a borkivitelre vonatkozólag, nem fogunk többet elhelyezni tudni, mint 150—250 ezer hektoliter bort, mivel mint mondtam, más országok borai is megjelennek ott- Németországban csak a vörösbort keresik és 100.000 hektoliter bornál ott sem tudunk többet elhelyezni. Csehszlovákiában 200.000 hektoliter a maximum, amit ki tudunk vinni a legjobb kereskedelmi szerződés alapján, ha mindazt honorálják, amit mi követelünk a borkivitel érdekében. Lengyelországgal megvan a kereskedelmi szerződésünk és mégis a nagy borkereskedők tanúbizonysága szerint oda 50.000 hektoliter bornál többet nem tudunk kivinni ebből az országból. Ennek főoka az, hogy Lengyelországban meg van engedve a hamis bor gyártása és igy az odavaló kivitel tekintetében csakis a hegyaljai borok jöhetnek számításba. A többi országok pedig nem sokat számitanak a magyar bor elhelyezése szempontjából. Mint látjuk tehát, külföldön a maximum 500—600 ezer hektoliter, mert külföldre ennél többet nem fogunk tudni kivinni. Ezt a menynyiséget levonva az 5 millió hektoliterből, kérdem, mit fogunk csinálni a megmaradó 4 és 34 millió hektoliterrel, ami itt van készen az országban! A külkereskedelem nem segit rajtunk, ezt tényként meg lehet állapítani. Mind a mellett ezt a kérdést alaposan

1 fel kell karolnia a földmivelésügyi ministeriumnak és én azt szeretném, ha a földmivelésügyi mini sterium égisze alatt, az ő kezdeményezésére, részben a külföldi piacok megszerzése, tehát a bornak külföldön való elhelyezése, részben a csemegeszőlőnek, a mustnak és általában a szőlőnek iparsaerü feldolgozása érdekében az állami pincészettel,^ továbbá a nagy borkereskedőkkel és exportőrökkel, a hitel- és fogyasztási szövetkezetek központjaival és a hegyvidéki szőlősgazdák érdekeltségével egy kereskedelmi és ipari szervezet létesíttetnék, melynek kötelessége és munkája- volna a külföldi piacon a magyar bor becsületét visszaszerezni, a külföldre vitt magyar bornak a márkát megadni, a magT

a

r bornak és a csemegeszőlőnek kivitelét előmozdítani és lebonyolítani, sőt itt benn az országban a mustnak és szőlőterméknek feldolgozását iparilag keresztülvinni és annak kereskedelmét is lefolytatni. Ha ezt a földmivelésügyi ministerium egyedül a gazdákra bizza, akkor nem fog sikerülni a szervezet megalkotása. Szerintem a földmivelésügyi ministeriumnak kell az ügyet kezébe vennie a már rendelkezésre álló állami pincészet révén. Tudom nagyon jól. hogy ehhez pénz szükséges; azt is tudom, hogy a Nemzeti Bank a borra, épugy mint a búzára, nem ad hitelt, hanem csak olyan, a közraktárban elhelyezett terményre, amely mindenütt és mindenkor elhelyezhető. Azt pedig méltóztatnak tudni, hogy a bor nem mindenütt helyezhető el, de a közpineékben elraktározva, állami felügyelet mellett, kereskedelmi szakértők bevonásával a bor is mindenütt elhelyezhető, s akkor a Nemzeti Bankot rá lehet venni, hogy az igy elhelyezett borra és a szervezet költségeinek fedezésére megfelelő hitelt bocsásson rendelkezésre, ; , Ez az intézet azonban csak a jövőre vonatkozik, nekünk pedig momentán kell segítenünk. Segíthetünk is, ha arra törekszünk, hogy a most rendelkezésre álló bormennyiség eífogyasztassék benn a belső fogyasztás terén. Ezzel nem akarok felhívást intézni az ország lakosságához, hogy minél több bort igyanak, hanem csak azt akarom jelezni, hogy a bortermelésnek, a mezőgazdaság e nagyfontosságú ágának érdekében el kell a borfogyasztás elől hárítani mindazokat az akadályokat, amelyek ma ennek útjában állanak. (Helyeslés.) Mig Franciaországban az egyévi fogyasztás fejenként átlag 112 liter, Spanyolországban 90 liter, Olaszországban pedig 80 liter, addig Magyarországon fejenként körülbelül csak 20 liter az évi fogyasztási átlag. Ezt a 20 litert lehet fokozni anélkül, hogy ebből akár egészségügyi, akár erkölcsi károsodás származnék. Volt is idő arra, hogy a magyar nép több bort fogyasztott, igy pl. 1922-ben négy és félmillió hektóliter borunk termett. Ebből kivitel volt 165.000 hektoliter. Ami maradt, itt bent kellett elfogyasztani és el is fogyasztották. 1923-ban a termés 4,600.000 hektoliter volt, »— ennék a két esztendőnek a termése nagyon jó volt — és ebből az 1923-iki termésből a kivitel mindössze 127.000 hektoliter volt, a többit itt itták meg Magyarországon. De akkor a borfogyasztási adó 50—300 papírkorona volt literenként. 1924-ben nem termett csak 1-5—2 millió hektoliter borunk és alig tudták az országban elfogyasztani. Miért? Mert a borfogyasztási adó 1924-től kezdve már literenként maximum 2380 korona volt, annyira emelkedett fel. Sokan azt mondják, hogy a fogyasztás apadásának nem ez az oka, hanem az, hogy a szanálás következtében a kereseti lehetőségek nem olyanok, mint voltak, (Farkas István: Ugy van! Egyik főoka!) hogy mindenki megbecsüli a pénzét és kevesen fogyasztanak bort. Én erre azt mondom, hogy ugyanabban az időben, amikor Budapesten az 1923-as 900.000 hektoliter borfogyasztással szemben 1924-ben 281.000 hektoliter fogyott el borból, Budapesten 15.000 hektoliter sör helyett 23.000 hektoliter sör fogyott el„ tehát a fogyasztók a bor helyett sörre mentek át. Nem áll tehát teljes egészében az a feltevés, hogy a kereseti lehetőség hiánya és a pénz megbecsülése akasztotta meg a borfogyasztást, mert sörből több fogyott. Miért? Mert a sör termelési költsége ugyan 6500 papírkorona literenként, fogyasztási adója azonban csak 84 papírkorona a bor 2380 koronás fogyasztási adójával szemben. Igaz, hogy a sörnél hozzájárul ehhez még literenként 800 korona kincstári részesedés, de még igy is csak 884 papírkorona