Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. esik egy liter sörre, mig a borra 2380 korcna esik literenként Budapesten csak fogyasztási adóban, és a kövezetvám stb. még jobban felemeli a költséget. Okozati összefüggést lehet tehát találni a borfogyasztási adó emelkedése és a borfogyasztás csökkenése között az egész országban. Ez természetes is, Klasszikus példa rá Olaszország, ahol két vagy három évvel ezelőtt ugyanolyan krizis előtt állott a bortermelés, mint nálunk. Akkor egy királyi ediktum a borfogyasztási adót eltörölte és a krizis megszűnt. Mi is, — mondom — átmenetileg a most rendelkezésünkre álló bormennyiségből csak ugy tudunk kiszabadulni, ha a borfogyasztási adót vagy eltöröljük, vagy pedig tetemesen leszállítjuk. Más kiút e tekintetben nincs. Azt a kifogást emelik ezzel szemben, hogy bár az idén pl. a gyümölcs- és zöldségszállitásokra a vasút nagy kedvezményeket adott, ugy hogy ez 70 milliárd papirkoronájába került az államvasutnak, még sem voltak ezek a termények olcsóbbak a vásárcsarnokokban, amit tehát a szállitáson nyertek, az többletnyereség volt a kereskedők zsebében, és most igy lesz, — mondják — a borfogyasztási adó leszállításával vagy elengedésével is, hogy ez a különbség a borkereskedők és a kocsmárosok zsebében marad, mig a gazdák csak olyan helyzetben maradnak, mint voltak. Erre tudok egy orvosságot. Most a bortermelőnek, aki már őseitől örökölte azt a földet, és családja nem tudom hány száz esztendős lakos abban a községben, állampolgárságát igazolnia kell a belügyministerium által, ha borkimérési engedélyt akar kapni. Ha ilyen nehézségek gördülnek a borkimérés elé, természetes, hogy nem igen veszik igénybe a bor-termelők ennek előnyeit. Ezeket az útban álló akadályokat a kimérés elől el kell hárítani. Nincs rá törvényszabta akadály, a pénzügyminister adja meg a lehetőségét annak, hogy a bortermelő könnyen, minden nehézkes utánjárás nélkül, kis mértékben kimérhesse saját termésű borát neesak lakóhelyén, hanem más helyen is. Hiszen Egerben hiába akasztja ki a bortermelő pincéjére vagy borházára, hogy borát kismennyiségben eladja, mert ott van bora mindenkinek, nem fognak hozzá menni vásárolni, mert a szomszédja sem tudja eladni. Ha azonban más helyen is eladhatja- akkor a kocsmákban a bor ára okvetlenül lejebb fog szállni, a termelőnél pedig fel fog emelkedni, és igy a borkrizisből ki fogunk szabadulni. (Kiss Menyhért: A pénzügyminister nem engedi!) Ezenkívül a mi bortörvényünknek van egy rendelkezése, amely szerint magyar konyakot csak borpárlatból szabad késziteni és a bortörvény végrehajtási utasításában is van egy szakasz, amely azt mondja, hogy a konyak forgalombahozatalára vonatkozóan a földmivelési minister a pénzügyministerrel együtt fog megállapodni és rendeletet kibocsátani. A bortörvény és annak végrehajtási utasítása már kétesztendős és a rendelet a mai napig nem jelent meg. Ez az ipari szeszérdekeltségen törik meg, mert konyakot ma közönséges szeszből is lehet késziteni és forgalomba hozni, mig ellenben, ha ez a rendelet meg fog jelenni, akkor csak borpárlatból lehet a konyakot előállítani és forgalomba hozni. Ha tehát mi ezt a rendeletet kieszközöljük a pénzügyi kormánytól, akkor e réven is több százezer hektoliter borral és pedig rossz minőségű borral kevesebbünk lesz. Ugyancsak a bortörvénynek van ezenkívül évi december hó 14-én, hétfőn. 65 egy intézkedése, amely szerint a bor javítását szesszel végezni nem szabad, hanem csak borpárlattal. A borpárlat előállitására azonban oly nagy szeszadó van kivetve, hogy egy bortermelő sem fog arra vetemedni, hogy borpárlattal erősítse rossz minőségű borát, emelje annak foktartalmát, mert minden .szeszfok 240 korona adóba, kerül. Ha tehát valaki 3 fokkal akarja emelni rossz minőségű bora foktartalmát, 720 koronát fizet csak adóba és a bornak párlattá való termelése fokonként 500 koronába kerül. Tehát 1500 és 720 koronát összeadva, 2220 koronába kerül a bor minőségének három fokkal való emelése. Ez olyan összeg, amely miatt senkisem foglalkozik azzal, hogy borpárlattal emelje borának szesztartalmát. Ennek azután következménye, hogy a bor, különösen az a rossz minőségű bor, amelyből borpárlatot lehetne késziteni, itt áll a piacon és a maga jelenlétével nyomja a jó minőségű bor árát is. Ha ellenben a pénzügyminister hozzájárul ahhoz, hogy borpárlatot adómentesen lehessen késziteni borjavitás céljára, szigorú ellenőrzés mellett, akkor egymillió hektoliter rossz minőségű bort lehet borpárlattá feldolgozni és a bor javítására felhasználni. Akkor nem lesz itt ez a massza, amely á jó bor árát a termelőnél lenyomja. Igaz, hogy a kereskedőnél, vagy a korcsmában már megvan a megfelelő jobb minőségű bornak 30.000 vagy 40.000 koronás ára. Ezek azok a módozatok, amelyekkel most, momentán segíthetünk, és amelyekkel eltüntethetjük azt a nagymennyiségű bort, amely ma rendelkezésünkre áll. Ha jövőre is ilyen nagy mennyiségben fog bor teremni, akkor nem katasztrófára, hanem —^ nem tudom már magyar szóval kifejezni — még nagyobb veszedelembe kerülnek a szőlőbirtokosok és velük együtt a szőlőmunkások is. Ezért, hogy a földmivelésügyi minister háta mögött az egész nemzetgyűlés egy határozottal álljon, mivel nagyon jól tudom, hogy ebben a^ tekintetben nagy érdekeltségek dolgoznak és érdekösszeütközések vannak, helyesnek tartom, hogy határozati javaslatot nyújtsak be, amely a Szőlősgazdák Országos Egyesületével, a Mezőgazdasági Országos Kamarával és egy bizottsággal szakértők és borkereskedők közben jöttével lefolytatott ankét végeredménye. Ez a határozati javaslat nem a földnüvelésügyi minister ur ellen irányul, hanem az ő támogatására szolgál, hogy erőt érezzen a háta mögött, amikor a magyar borkrizis megoldásáról az illetékes ellentétes tényezőkkel tanácskozik. Határozati javaslatom a következőképen szól (Olvassa): 1. Létesítsen a földmivelésügyi minister a magyar bortermelés megmentése érdekében az állami pincék, borkereskedők, exportőrök, hitel- és értékszövetkezeti központok, borvidéki bortermelő érdekeltségek bevonásával egy kereskedelmi és ipari szervezetet, amely a bor- és csemegeszőlő kivitelét irányítsa és levezesse, a csemegeborok készítését, mustnak, szőlőtermékeknek ipari feldolgozását és értékesítését lebonyolítsa. 2. Vigye keresztül a Nemzeti Banknál, hogy a fenti szervezet számára a szükséges hitelt ugy bocsássa rendelkezésre, mint a buzahitelt a közraktáraknak, mert csak ezzel a hitellel tud a fenti szervezet feladatának megfelelni. 3. Hasson oda a földmivelésügyi minister minden befolvásával a pénzügyminister urnái, hogy a) a lehető legrövidebb idő alatt módosítsa, a borfogyasztási adó ügyében kiadott rendeletét ugy, hogy a községek és városok borfogyasztási adókivetése literenként legfel-