Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

60 À nemzetgyűlés 484. ülése 1925, ilyen jelszavak hangoztatása után bekerülvén a nemzetgyűlésbe, sem az egyik, sem a másik párt nem tudja végrehajtani azt a programmot, amelyet kint vallott, hirdetett. (Baross János : Egy levél az uj-kor történetéhez.) A pártok ekkor két ember rokolyájába kapaszkodtak bele, nagyatádi Szabó István és Kubinek Gyula rokolyájába. (Patacsi Dénes : Szilágyi mind a kettőben bent volt !) Külön-külön egyiknek a programmját sem fogadták el, — pedig külön akár a Nagyatádi programmja, akár Kubinek programmja jobb lett volna, mint a jelenlegi törvény — hanem a kettőből csináltak egyet, megalkudtak, lepaktáltak és hoztak egy torzszülöttet, a jelenlegi földreformtörvényt. (Ugy van balfelől.) Ebben a törvényben megbukott a főelv, amelyre törekedtünk, hogy elsősorban azzal törődjünk, hogy egy 52 hónapos világháború és két forradalom után kinek kell adni. Ahelyett, hogy ezzel törődtünk volna, kezdtünk azzal foglalkozni, hogy kitől kell elvenni, vagy kitől lehet elvenni. (Pikier Emil: Kitől nem szabad elvenni!) így került bele a zsidókérdés a földreform eljárásba és igy is bukott meg, (Zsirkay János: Weisz Manfrédtól például nem szabad elvenni!) habár a kisgazdapárt az antiszemitákkal találkozott ebben a tekintetben. Ez a törvény rossz volt és keveset juttatott, de ha azt a keveset is gyorsan juttatta volna, mégis több eredményt értünk volna el. A gyors végrehajtás azonban megint a párt hatalmi fóltékenykedésen múlott. A józan ész azt diktálta volna, hogy ennek a törvénynek végrehajtását a közigazgatási hatóságokra ruházzák. (Ugy van! balfelől.) A közigazgatási hatóságok iránt azonban a kisgazdapárt nem volt bizalommal, féltékenykedett, s igy azután a biróságok kezébe került, amelyek eljárása kétségtelenül sokkal lassúbb. Azt a hibát követték el a pártok, hogy ahelyett, hogy a középutat választották volna,_a birói eljárást választották, holott a végrehajtást a közigazgatási hatóságok kezébe kellett volna adni és esak a jogorvoslatokat kellett volna a biróság elé vinni. (Ugy van! balfelől.) A birói eljárás lassú volt s ebből párthatalmi szempontból nagy előnye volt a hatalmon levő pártoknak, inert azáltal, hogy a földreform végrehajtása elhúzódott, Magyarország gazdái, bérlői és igénylői hosszabb ideig voltak függő helyzetben. Gróf Bethlen István ministerelnök ur legutóbb az ellenzéki agrármegmozdulásra azt mondotta, hogy Magyarországon csak két független társadalmi réteg van, az egyik a birtokososztály, a másik pedig a városi zsidóság, mint társadalmi réteg. A t. ministerelnök ur akkor feltette a kérdést: hát csak nem akarjuk mi azt, hogy ebből a még megmaradt két független rétegből megsemmisítsük a birtokososztályt, hogy azután — ezt már ne&i mondta, de értse meg mindenki — maradjon esak a városi zsidóság, mint egyetlen független társadalmi réteg. Igy állitotta be furfangos módon az igen t. ministerelnök ur a nil agrármegmozdulásunkat, holott mi nem akarjuk és nem fogjuk akarni sohasem a birtokosok osztályát megsemmisiteni, ellenben állitjuk, hogy a ministerelnök ur és kormánya akarta a múltban és akarja — ugy látszik — a jövőben is függő helyzetben tartani. (Ugy van! balfelől.) Tagadom, hogy a birtokosok függetlenek lettek volná az elmúlt esztendőben; állítom, hogy most sem azok, hanem épen ellenkezőleg, a legteljesebb mértékben függenek a kormány évi december hó 14-én, hétfon. önkényétől. (Ugy van! balfelől.) Mivel a Bethlen-kormánynak ugy az eddigi politikája, mint — ug3

r

r látszik — a jövőben is a programmja a függő helyzetek teremtését célozza, arra van bazirozva és a függő exisztenciákat kivánja szaporítani, ezért húzódott a mi megítélésünk szerint a földreformeljárás, ezért vannak csak törpe birtokok és ezért vannak a törpebirtokok is elhagyatott állapotban, ugy, hogy most nevetség tárgyául lehetne odaállítani, hogy dicsérjük a földmivelésügyi niinistert azért, mert most, az ötödik év végén készül a hóna alá nyúlni azoknak a törpebirtokosoknak, akik nagynehezen földhöz jutottak. (Ugy van! balfelől.) Azt mondom, hogy a ministerelnök urnák ez a politikája, áz egész kormánynak ez a célzatos eljárása szaporítani kivánja a függő helyzeteket. Ebből ered az az ujitás is a ministerelnök ur állásfoglalásában, hogy a hitbizományokhoz hozzá akar nyúlni és teszi ezt épen most, — biztosak vagyunk róla — nem azért, mert ettől egészségesebb földreformpolitikát vár, hanem most meg ezt a társadalmi osztályt, a hitbizományok urait akarja függő helyzetbe hozni. Nem tartjuk véletlennek, hogy ezt a felsőház reformjával egyidejűleg szándékozik megmozgatni. (Hedry Lőrinc: Körmönfont okoskodás!) Innen ered, nem pedig a földreform érdekében van a ministerelnök urnák az az állásfoglalása is, hogy a földmivelésügyi minister ur megváltási jogát továbbra is fentartani kivánja. Nem ülünk fel a t. ministerelnök ur fejtegetéseinek, nemhiszszük el addig, m ig nem látjuk tettekben megnyilatkozva, az ő jelenleg emlegetett szándékait, nem hiszünk ebben az uj földbirtokpolitikában sem, inkább megint esak visszavezetjük ezt az általános politikai helyzetre, a függő helyzetek szaporítására, Damokles kardjának forgatására. Az egész megváltási jog a ministerelnök ur kezében előttünk illuzórius. (Ugy van! a baloldalon.) Ha az ellenkezőről fogunk meggyőződni, készséggel fogjuk beismerni, hogy tévesen Ítéltük meg a helyzetet. A kormányprogramul és az egységespárt programmja azonban nem ez volt. A kormány programmja az volt, hogy a független exisztenciákat akarja a földreform utján szaporitani. Mivel pedig ez nem tőrtént meg, ezért állítjuk, mondjuk és hirdetjük, hogy a földreform kudarccal járt és pedig párthatalmi okokból, párthatalmi törekvések miatt. (Zsirkay János: És a szociális érzés hiánya miatt!) Hasonlóan közreműködött a földrefornf kudarca érdekében maga az érdekelt birtokosság is; tisztelet a kivételeknek. (Ugy van! a baloldalon.) Én korlátoltsággal, rut önzéssel, hazafiatlansággal, gőggel és dölyffel vádolom meg azokat a birtokosokat,, akik nem értették meg az idő szavát és akadályozták a földreform végrehajtását. Mert saját érdekük, de elsősorban a nemzeti érdek és a mezőgazdasági érdek is ^parancsolta azt, hogy ezen a kérdésen minél előbb túlessünk. Túlessünk természetesen nem ugy, hogy békét és megegyezést ajánljanak fel az igénylőknek olyan áron, hogy a birtokos a birtok legrosszabb részét felajánlja a kétkedő és bizalmatlankodó igénylőknek, azt mondva, hogy egyezzenek meg békésen, mert ezt legalább már most megkapják és az eke már az ősszel belemehet. (Baross János: Spekuláció a földéhségre!) Én a t. minister úrhoz egy küldöttséget vezettem választókerületemből, ahonnan 247 kisbirtokos mély köszönettel visszaadja a két esztendeig használatukban volt 496 katasztrális hold földet. Kijelentették ezek az em-