Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 19,25. évi december hó 14-én, hétfőn. 61 berek a t. minister urnák szemtől-szembe,, hogy tovább nem hajlandók megművelni azt a főidet, mert az a föld olyan rosszminőségü része a debreceni kisprépost birtokának, hogy ezért nem lehet egy és félmázsa járadékot fizetni évente, különösen nem lehet akkor, ha ugyanennek a debreceni kisprépostnak ugyanezen birtokából tetemes részt egy Stern Sándor nevű bérlő félmázsáért bérel. (Zsirkay János: Weisz Manfréd még olyat sem adott!) Amig tehát a zsidó bérlő félmázsa haszonbért fizet a debreceni kisprépostnak a Kurka község határában levő jóminőségü földért... (Zsirkay János: Kisprépont és nagy zsidó! —- Baross János: Na méltóságos Ernszt Sándor prelátus ur, ezt érdemes meghallgatni! — Ernszt Sándor: Beszélj a régi dolgaidról! — Zaj.) ^ Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Szilágyi Lajos:. ..addig az önök földreformja alapján a földhöz juttatott igénylők közül 247 ember, illetve a község összes földigénylői kivétel nélkül küldöttségileg járulnak a minister elé és bejelentik, hogy: vagy cselekszik uram, vagy pedig köszönettel visszaadjuk. (Zsirkay János: Kár a vasúti költségért!) Az ilyen földreformvégrehajtásról nem lehet olyan bírálatot mondani, mint amilyent az ellenzék soraiból mai napon hivatalosan is kilépett Meskó Zoltán képviselő ur mondott, mikor dicsáriákat zengvén a minister ur felé, azt mondotta, hogy senki a világon ennél különb földreformot csinálni ne tudott volna. Tény az, — és ezt a t. minister ur tudhatja legjobban — hogy ott, ahol a birtokos is akarta, ahol a birtokos is közrehatott, ahol a birtokos is segített, ott a földreform végrehajtatott idejében, és ott a szociális béke helyre is állott. (Patacsi Dénes: Ez igy is van!) A birtokosok azonban a legtöbb helyen nem akarták, a legtöbb helyen húzódoztak, ellenszegültek. És —sajnos, — a birtokosok ebbeli törekvéseikben támogatást is kaptak a gazdasági felügyelők legnagyobb részétől, — tisztelet a kivételeknek. (Baross János! Ez igaz! — Kiss Menyhért: Panaszkodtunk miatta!) Sajnos, a leghathatósabb támogatást kapták a birtokosok az igénylők ellen a közigazgatási bizottságoknak mezőgazdasági albizottságaitól, amelyek, — megint tisztelet a kivételeknek — a legtöbb megyében akként működtek, hogy a birtokosok érdekeinek képviseletére érezték magukat hivatva, és szemben működtek a földigénylőkkel. A birtokosok űzték nagyobbrészt a demagógiát. Meg kell állapitanom, hogy egyes képviselőtársaimat csak azzal tudom megvádolni, hogy a választások idején demagógiát űztek a földreformmal, de nem tudnám megvádolni egyik képviselőtársamat sem azzal, hogy közben demagógiát űztek volna ezzel. A birtokosok nagyrészét azonban igenis meg tudom vádolni azzal, hogy demagógiát űztek s olyan jelszavakkal szálltak szembe ezekkel a korszakalkotó, vagy korszakot alkotni^ akaró törekvésekkel, hogy: könnyű a máséból! Ha egy ellenzéki képviselő itt objektive felszólalt, máris odadobta neki valamely nagybirtokos, — vagy több is — hogy: könnyű a máséból ajánlani! Ha pedig radikálisabb végrehajtását követelte a földreformnak, nyomban megkapta a kommunistaság és a földosztás vádját. (Baross János: Vagy a személyeskedéseket!) Ez a demagógia nagyobb kárt okozott a t. minister ur törekvéseinek, mint a képviselőválasztások alkalmával elhangzott sok hangzatos Ígéret, amelyben különben az egységespárt kezet foghat akármelyik ellenzéki párttal, mert hiszen a NAPLÓ. XXXTIII. földreform tekintetében az egységespárt ugyanazokat hirdette, mint amiket ellenzéki oldalon hirdettek. Mindezeknél fogva teljesen indokolva látom azt az agrármozgalmat, amely a mi sorainkból indult ki, amelynek a pártközi konferencián is kifejezést adtunk s amely miatt annyit támadják azokat a képviselőtársaimat, akik az, erre vonatikozó javaslatot előterjesztették. (Ugy van! balfelől.) De ha még a t. többség nem is tudja magáévá tenni ezeknek a távolabb néző és távolabbra törekvő javaslatokat, még akkor is lehetne némi megnyugvásunk abban az esetben, ha a t. ministerelnök ur iránt bizalommal volnánk s azokat vakat, amelyeket ő a jövendő földbirtokpolitikáról mondott, készpénznek vehetnők. Sok mindent helyre lehetne hozni, sok mindent jóvá, lehetne tenni, ha a ministerelnök ur ugy, ahogy igérte, valóban hozzányúlna a holtkézi birtokhoz, ha ugy, ahogy igérte és amilyen célból mondotta, az adásvételi szerződéseknél a megváltási jogot a földbirtokpolitika erdekében gyakorolná és ha telepitéseket hajtana végre (Baross János: Ez a lényeg!) és segitené az uj birtokosokat is. Igenis, ha mindez nem maradna üres igéret, hanem tettekben látnók ezek következményeit, akkor hihetnok, hogy a kormány némileg helyre akarja hozni azt, amit a földreform kudarcának nevezünk. Én nagyatádi Szabó István legnagyobb érdeméül azt tekintettem volna, ha el tudta volna érni azt, amiről sokszor folytattunk egymással eszmecserét, ha meg tudta volna mozdítani a falu népét és rá tudta volna venni a saját fajtáját arra, hogy vetkőzzék ki abból a maradiságból, hogy csak a saját falujában akar letelepedni, csak a saját falujában követel földet és a szomszéd határon túl már nem akar menni. (Patacsi Dénes: Ez igaz! Ez baj!) Ha nem sikerült ez boldogult emlékű nagyatádi Szabó Istvánnak, ám próbálja meg a^ t. földmivelésügyi minister ur^ aki szintén vérbeli kisgazda; próbálja meg belebeszélni a magyar földmivelő népbe, hogy ne kösse magát a saját faluja határához, hanem vállalkozzék a költözésre is és költözködjék oda, ahol nagyobb lehetősége van annak, hogy földbirtokhoz juthasson. Kár, hogy ennek a nemzetgyűlésnek terméből mintegy eltávolodni látszottak már a kisgazdák: majdnem azt kell mondanunk, hogy elnémultak. Mert azokat az értekezleteket, amelyeket havonta egyszer a t. földmivelésügyi minister ur hivatali szobájában tartanak, mi innen, ellenzéki oldalról semmi egyébnek, mint osztályértekezletnek és az ott elhangzott szavakat semmi egyébnek, mint osztálykifakadásoknak, osztálypanaszoknak f nem tekinthetjük, mert hiszen ott a saját osztályuk panaszait adják elő, (Patacsi Dénes: A kisiparosok bajait most is épen ugy tárgyaltuk, mint a kisgazdákét!) ahelyett, hogy arra az álláspontra helyezkednének, hogy egy törvényhozónak, ha véletlenül kisgazda család bölcsőjéből származott is, a kisgazdaképviselőnek ép oly egyetemes nézeteket valló képviselőnek kell lennie a parlamentben, mint a többinek. (Patacsi Dénes: Ugy is van! Ezt valljuk, ezt teszszük! Aki nem ezt vallja, nem igazi képviselő!) A földreform kudarcával ellentétben készséggel elismerem, hogy amennyire nem sikerült a földreform végrehajtása, annyira sikerült a legtöbb helyen a házhelyek kiosztása, illetve ezeken a házhelyeken a házak felépítése. De meg kell mondanom, hogy a főkérdés itt is azon múlt, hogy a környékbeli birtoko9