Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

A nemzetgyűlés 484. ülése 1925. set mondok. Örülök, hogy a minister nr intéz­kedéseket óhajt folyamatba tenni és nagyon kérem, hogy az agrár-érdekeltséggel egyetér­tésben mielőbb állitsák fel a megfelelő köz­raktárakat, hogy a gazdának ne kelljen elkó­tyavetyélnie gabonáját. Mert mit látunk 1 ? Azt látjuk, hogy minden évben aratás után a búza ára le van nyomva. Én soha sem voltam Csi­kágóban, de minden aratás után Csikágót és Csikágót hallok emlegetni. (Derültség.) És ér­dekes, Csikágó soha sem emeli fel az árakat aratás után, hanem, amikor a kisembert szo­rítják, mikor adót és adósságot kell fizetnie, akkor olcsón kell eladnia a gabonáját. A kis­ember azért sir, hogy olcsón^ kell adni a gabo­náját, itt Pesten pedig szidják, hogy milyen méregdrágán adja a gabonát. Itt valahol hibá­nak kell lennie. Nem tudom, micsoda speku­lánsok vannak a közvetítő kereskedelemben. Tessék, t. minister ur, egy kissé belenyúlni ebbe a dzsungelbe. Ezek előrebocsátása után, mivel a minister ur intézkedéseiben és működésbéen reményt lá­tok arra, hogy gazdasági bajainkon s az ország mai szomorú helyzetén sürgősen segiteni fog, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés Az igen t. előttem felszólalt képviselő ur beszédének ama részébe kapcsolódok bele, amikor ő a földbir­tokreform kérdéséről beszélt és megemlitette azt, hogy az Omge-val kapcsolatos mozgalom ismét lovat ad a demagógok alá, akik ezt a lo­vat ismét meg fogják nyergelni kunt a falvak­ban. Megszoktuk, hogy ha a túloldallal nem vagyunk egy véleményen, ha nálunk messzebb­menő célkitűzéseink vannak kérdésekben, ak­kor mindjárt a demagógia vádját vágják fe­jünkhöz, minduntalan azzal a kijelentéssel ta­lálkozunk, hogy felelősségnélküli politikát csi­nálunk, demagógiát tizünk, sőt ha egy szerény megjegyzést megkockáztattunk egy-egy javas­lathoz, azt is megkaptuk a nemzetgyűlésen pár nappal ezelőtt, hogy izgatjuk a közvéle­ményt felszólalásunkkal. Mindent megszok­tunk, de érthetetlen ós szokatlan előttem Meskó képviselőtársam felszólalása, aki egy­részt mégsem a túlsó oldalon ül. másrészt ne~ dig harcosa volt annak a földbirtokreformpoli­tikának, amelynek célkitűzései sokkal mesz­szebb haladnak, mint amennyi eredménye a mostani földbirtokreformtörvény végrehajtá­sának van. Emlékeztetem Meskó igen t. képviselőtár­samat a kisgazdamozgalmakra. Nem a 918-as forradalom ideje alatt jelentkezőkre, hanem a forradalom utáni idők mozgalmaira, amikor Eubinek földművelésügyi minister, aki egyéb­ként a nagyagráriusok környezetébe tartozott évtizedeken keresztül, következetesen félre nem érthető "módon leszögezte magát ahhoz a földbirtokreformpolitikához, amelynek Meskó Zoltán képviselőtársam akkor harcos szó­szólója volt, (Meskó Zoltán : Ma is az vagyok ! Kijelentettem !) Beszédem későbbi folyamán majd rátérek ennek a földbirtokreformtör­vénynek a végrehajtás során elért eredményei kritikájára, és ezzel az elért eredménnyel ve­tem majd össze Meskó képviselőtársam mos­tani állásfoglalását és dicsériádáját a föld­birtokreform végrehajtásáról. (Meskó Zoltán : Épen az ellenkezőjét mondtam !) Majd akkor lesz módomban megállapítani igen t. kép­viselőtársam, (Meskó Zoltán : Épen az ellen­évi december hó 14-én, hétfőn. 51 kezőjét mondtam !) hogy itt elvfeladások tör­téntek,, itt jelentékeny eltérések történtek a célkitűzésektől, a programúitól, olyan eltérések, amelyeket más országokban, ahol adnak valamit az elvekre, árulásnak nevez­tek. (Meskó Zoltán : Ebből a törvényből mást törvényt nem lehet csinálni, csak ezt végre kell hajtani ! — Halljuk Halljuk ! a szélső­baloldalon.) Képviselőtársam azt mondja, nem lehet más törvényt csinálni. (Meskó Zoltán : Ez sincs még befejezve !) Azokkal a sirámokkal, amelyek a földbirtokreformeljárással kapcso­latosan felhangzottak, később fogok nyilat­kozni, de most is megjegyzem, amilyen vesze­delemnek tartják most a földbirtokreform végrehajtását, épen olyan veszedelemnek te­kintették valamikor a jobbágyság felszabadí­tását is azok, akiket érintett és később meg kellett győződniök róla, hogy az a veszedelem, amelytől a jobbágyság felszabaditása révén tartottak, nem vált valóra, hanem a jobbágy­ság felszabaditása a nemzeti erőkifejtés meg­testesülése volt. Szerény meggyőződésem sze­rint, bármennyire vádolnak minket demagó­giával a földbirtokpolitikai kérdésekben, ma is azt kell mondanom, ez csak kezdet, s ezután kell még jönnie egy demokratikus földbirtok­politikának, ha valóban reorganizálni akarjuk ezt az országot és valóban meg akarjuk men­teni a végpusztulástól. Ezután rátérek az előadói beszédekre, ame­lyek egyrészt az előadó ur, másrészt pedig a íöldmivelésügvi minister ur részéről elhang­zottak. Az előadó ur sokszor helyes okfejtés­sel bizonyos tekintetekben meglátta a magyar mezőgazdasági életben a hibákat és bajokat és nagyon szerettem volna, ha az előadó ur meg is jelölte volna azokat az utakat és módokat, amelyek nézete szerint ezekből a bajokból ki­vezetnek. Amiket az előadó ur mondott, külö­nösen ha azokat a mezőgazdaság alsóbb réte­geire vonatkoztatjuk, mi is elmondottuk jó néhány esztendővel ezelőtt. TTgy emlékszem, hogy első indemnitási beszédem alkalmával is rámutattam arra a veszedelemre, amely á ter­melés konszolidálásával az apró exiszteneiákat éri. Kifejezetten megmondottam, hogy ameny­nyiben nem térünk át intenzivebb termelési rendszerre és nem iparkodunk kereskedelmi szerződéseket kötni, hogy terményeinket érté­kesítsük, Oroszország bekapcsolódván es-yszer az európai gazdasági életbe, a mezőgazdasági apró exiszteneiáknak tömeges halálát fogja okozni. Nem hozhat más eredményt természet­szerűleg az a politika, melyet a kormányzat a kis exisztenciákkal szemben alkalmaz. Más kérdés azután, hogy a nagyobb, tőkeerősebb gazdaságokat, amelyek az államhatalom révén is előnyösebb helyzetet tudnak maguknak te­remteni, mennyiben érinti ez a mezőgazdasági válság. Á nagybirtokra vonatkozólag nem tud­nám aláirni az előadó ur fejtegetését, Különö­sen megkapott az előadó ur beszédének az a része, amikor arra törekedett, hogy szembe­állitsá a falut és várost egymással és hogy ki­mutassa, hogy a nagybirtok mennyire hát­rányban van a várossal szemben. Én nem látom a város és falu közt azt a súlyos ellentétet, amelyet az előadó ur állit és statisztikai adatokkal iparkodott alátá­masztani, mert szerény véleményem szerint a mezőgazdasági munkásság, ipari munkásság, n kisiparosok, kiskereskedők és apró', törpe birtokosok között az az érdekellentét nincs is meg, melyet az előadó ür meg akart látni. Szerintem nem lehet egy-egy index-számot

Next

/
Thumbnails
Contents