Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-484

52 "A nemzetgyűlés 484. ülése 1925 kikapni és azzal alátámasztani állításukat. Az előadó ur ugyanis a vámpolitikai kereskedelmi szerződések című kiadványból citálván, állapította meg azt az index-számot, amely a mezőgazdasági és ipari termelés között a mezőgazdaság hátrányára előáll és ebből vonta le a fenti következtetést. Már pedig hamisan citált, ilyen index-szám különbözetekből nem lehet azt a következtetést levonni, amelyet az előadó ur vont le. Mert ha én ennek a füzetnek egy másik részét nézem meg, akkor pont jaz ellenkező következtetést vonhatom, le az egymás mellé állított számsorokból, mert megállapíthatom, hogy 1924 decemberétől 1925 június 30-áig a mezőgazdasági termények, illetőleg a búza index-száma jóval felette állott az ipari index-számoknak. Volt olyan hónap, amikor a búza index-szá^a több, mint 5000-rel felette állott az ipari termények index-számának. Én azonban nem akarok és nem is fogok semmi következtetést levonni, csak alá akarom támasztani azt a kijelentésemet, hogy a falu és város közötti különbséget ne keressük az index-számok között. Hangsúlyozom: a mezőgazdasági és ipari munkások és apró exisztenciák között az index-számbeli különbözetek egyáltalán semmit sem jelentenek, itt az az ellentét, amit hirdetünk, nincs és nem is lehet meg. Nagyon szerettem volna, ha az előadó ur, amikor meglehetős [felkészültséggel emlegette a mezőgazdaság válságát, tüzetesen meg is jelölte volna a kivezető utat ebből a szerinte létező mezőgazdasági válságból. Előadása nyomán az tűnt ki, — különösen, amikor megrajzolta egész Európa mezőgazdasági életének képét — hogy valósággal válságba jutunk, ha egy-egy esztendő jó termést hoz* ha egyszer jó termésünk lesz, ha egyszer az emberek munkájához az időjárás is hozzászegődik és különösen, ha a szaktudás terjedésével többet tudunk majd termelni. Ha nem találnánk kivezető utat ebből a gazdasági válságból, amely szerinte most már bekövetkezett, miután az európai piacok Oroszország kikapcsolásával is elláttattak gabonával és amikor minden európai államnak meg van a saját piaca, akkor valóságos csődöt jelent, ha szaktudásunkkal, intenzív termelési módunkkal többet tudunk termelni. Én azonban ezt nem igy gondolom; én ugy gondolom, hogy Magyarország kormányának helyes, okos, célszerű gazdasági politikával vissza kell szereznie azokat a piacokat, melyeket egyrészt a közös vámterület határán belül bírt a magyar gabona, másrészt pedig ezen túlmenőleg is meg kell tartanunk, vagy vissza kell szereznünk azokat a piacokat, amelyeket a háború előtt is bírtunk. Itt kell rámutatnom arra, hogy ha helyes külpolitikát akarunk folytatni, ha jó kereskedelmi és gazdasági szerződéseket akarunk kötni, ennek előfeltétele az, hogy itt belső politikai életünket is rendbehozzuk és végre-valahára megszüntessük azokat a lehetetlen belpolitikai viszonyokat, melyek nemcsak az országközvéleményét, munkásságát és polgárságát, de a körülöttünk levő államokat is iriitálják. Nyugodt, békés, alkotó munkához kell fogni és gondolatban is bele kell illeszkedni egész Európa közvéleményébe. T. Nemzetgyűlés! Kijelentem- hogy a földművelésügyi minister ur expozéjától többet vártam, mint amennyit kaptam. Én ugyanis azt gondoltam,, hogy a földmivelésügyi minister ur expozéja lesz az, amely a költségvetésen keresztül meg fogja nekünk mutatni, hogy a évi december hó l4~én, hétfőn. földmivelésügyi minister ur milyen iránybau akarja vezetni Magyarország mezőgazdasági fejlődését. Amikor mezőgazdaságról beszélek, nemcsak a birtokosokat, apró exisztenciákat értem, hanem ezekhez sorolom szorosan a magyar mezőgazdasági munkásokat is. Rendkívül érdekelt volna, hogy mit szándékozik tenni a földmivelésügyi minister ur a mezőgazdasági munkáskórdésben, a nyilatkozatokon kivül. (Malasits Géza: Szaporítani a csendőrséget!) Szerinte elérkezett-e már az ideje annak, hogy a mezőgazdasági munkáskérdésekben európai fejjel gondolkozzunk és eszerint is cselekedjünkl Újra és ismételten kijelenti-e itt a nemzetgyűlésen, hogy szociális szempontból kielégítő intézkedéseket kell foganatosítanunk a munkásság érdekében is, de amelyek mindaddig csak üres szavak maradnak, amelyet nem követett. A földmivelésügyi minister ur célzást tett egyes, a munkásságot érintő kérdésekre. így az 1898. évi II. tc.-re vonatkozólag kijelentette, hogy ezt a törvényt helyesnek tartja és visszautasitotta azt a támadást, melyet én ezzel a törvénnyel kapcsolatban a közigazgatási hatóságok ellen intéztem. A földmivelésügyi minister ur védelmébe vette a földmivelésügyi ministerinmot, amely intézmény harmadfokon hajtja végre ennek a törvénynek rendelkezéseit. Bármennyire védelmébe veszi is a földmivelésügyi minister ur ezt az alkotást, én újra és ismételten felszólalok e törvény ellen és kijelentem: barbárság ennek a törvénynek az az intézkedése, amely különbséget tesz az ipari és mezőgazdasági munkások sztrájkjoga között; barbárság, hogy közigazgatási utón a mezőgazdasági munkásokat becsukatják 60 napra és magas pénzbirsággal sújthatják, ha esetleg megtagadják a munka végrehjtását. (Kószó István: De szép volna aratáskor eery sztrájk! — Malasits Géza: Lesz még, csak folytassák tovább ezt a politikát!) És most utalok Meskó képviselőtársamnak arra a megállapítására, amikor azt mondotta, hogy az éhező, nyomorúságban sínylődő és kínlódó gazdatiszt aláírja még a halálos ítéletét is akkor, ha álláshoz juthat, szemben állván vele a jól szituált földbirtokos, aki minden tekintetben előnyben van fölötte. A mezőgazdasági munkások munkabérszerződéseiket télen szokták megkötni, akkor, amikor a legkegyetlenebb viszonyok között vannak, a legnyomorúságosabb viszonyok között élnek. Ilyenkor ezek is aláírnák valójában még a halálos ítéletüket is, csakhogy előlegeket kaphassanak a részkeresetükre. (Propper Sándor: Alá is íratják vele!) Az ilven körülmények között létrejött szerződés megszegése mit jelent a mezőgazdasági munkásokra nézve: közigazgatási utón börtönt és magas pénzbírságot. Méltóztassék tudomásul venni magának a földmivelésügyi minister urnák is, hogy, amig mi itt leszünk, ez ellen a törvényalkotás ellen a leghevesebben küzdeni fogunk, küzdeni fogunk azért, hogy ezt egy becsületes, a mai korszellemnek megfelelő törvényalkotás váltsa fel, amely nem tesz különbséget a mezőgazdasági és ipari munkások között semmi tekintetben, amely ugyanazt az eljárást statuálja a mezőgazdasági munkásokra nézve is, bér, munkaidő és egyéb tekintetekben, mint ami az ipari munkásokkal szemben van. Vártam a földmivelési minister úrtól azt, hogy annak a nemzetközi, munkaügyi konferenciának határozmánya alapján, amelyet a nemzetgyűlés is magáévá tett, legalább a mezőgazdasági mnnkásoknak balesetbiztosításán