Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
46 A nemzetgyűlés 484. ülése 1925 fogva nem voltam és nem vagyok ma sem hive annak, hogy a december 7-iki terminust, amelyet a törvény meghatároz, meghosszabbitsuk. Ennek a meghosszabbításnak semmiféle praktikus célja és eredménye nem lett volna, mert abban a 254 községben, ahol a földreformeljárást még nem inditották meg, hivatalból kell az eljárást meginditani és ugy tudom, a földmivelésügyi kormány erre vonatkozólag már meg is tette a szükséges intézkedéseket. Véleményem szerint a fősúly arra helyezendő, hogy mindazokban a községekben, amelyekben az eljárás során szabálytalanságok, igazságtalanságok fordultak elő, ezeket sürgősen orvosolják; ahol pl. rossz, megművelhetetlen földeket osztottak ki az igénylőknek, vagy ahol a községtől, az igénylőknek lakóhelyétől 8—10—15 kilométernyire osztották ki a földeket, (Szabó Imre: 30 kilométernyire is!) ezeket a földeket feltétlenül cseréljék ki, rnert az nem földreform, ha valakinek egy vagy két holdacska földet adok, de ennek miként való adása már előre kizárja azt, hogy az illető a földet a legjobb szándékkal meg is tudja művelni. Orvosolni kell a bajokat ott is, ahol például a vételárat nagyon magasan állapították meg; ahol — kis haszonbérletekről beszélek — a haszonbért három mázsa búzában határozták nieg. Ezt mérsékelnie kell a földmivelésügyi kormánynak, kötelessége itt beavatkozni és odahatni, hogy ez a törvény a törvényhozók, elsősorban pedig a törvény megalkotója, nagyatádi Szabó István intenciójának megfelelően hajtassék végre. Szóval az összes orvosolható, és — hangsúlyozom — jogos panaszokat és igazságtalanságokat feltétlenül jóvá kell tenni. Ez az egyetlen orvosság ma és mindenki, aki mást akar; aki most hirtelen ujabb novellát akar, tévedésben van. Mert erről is hallottunk, hogy az ügyvéd urak azt mondták, hogy ez a novella érdekfeszítő volt, de minden rendes novella legalább 2—3 kötetből áll, ők kiváncsiak ennek is a folytatására. Hát folytatásra itt nincs szükség. Oda kell irai a befejezéshez, hogy a novella vége. (Helyeslés.) De igenis, becsületbeli kötelessége a kormánynak és erkölcsi kötelességünk valamennyiünknek, hogy oda hassunk, hogy ezek a szegény kisemberek, akik a földeket megkapták... (Létay Ernő: Ujabb novella nélkül kíváncsi vagyok, hogyan kapják meg a földet, amig az eljárás Ítélettel befejezve nincs!) Minden Ítéletet az elnöki tanács elé kell hozni; kis belátás, jóindulat kell csak hozzá, mert ujabb novellával csak kitoljuk az eljárás végét és növeljük a bizonytalanságot, ami pedig elsősorban annak a szegény embernek nem az érdeke, akin segiteni kivánunk. (F. Szabó Géza: Ugy van! Nem lehet ebből népszerűségi tőkét kovácsolni!) Ez már nem is népszerűségi kérdés, mert nagyon tévednek azok a t. képviselőtársaim és mások, akik azt mondják, hogy ennek a kérdésnek állandó napirenden tartása a kisember érdeke. A kisembernek az az érdeke, hogy azt a földet, amelyet megkapott, megművelhesse; hogy az a föld már neki hozza a gyümölcsét és azon a házhelyen, amelyet megkapott, kis házát fel tudja építeni. (Ugy van! jobb felől.) Szóval, mindenütt igazságot kell szolgáltatni, intézkedni kell, hogy a törvény végrehajtása tényleg a törvényhozók intenciója szerint is történjék. (Mándy Saina: Egy éven belül befejeztessék!) Szóval, ezt a kérdést közmegelégedésre kell elintézni, hogy mindenki sürgősen munkához láthasson, mert egyről legyünk meggyőződve t. Nemzetgyűlés, arról, hogy ezt a szegény országot csak a fokoévi december hó 14-én, hétfon. zottabb, a több munka tudja a kátyúból kihúzni. (Ügy van! jobbfelől!) Mélyein tisztelt Nemzetgyűlés,! Az Omge. köreiben, különösen gróf Hadik, állandóan és nagyon helyesen az egységes agrárfrontot hangoztatják. A mai Magyarországnak, ennek a csonka országnak, ennek az agrár országnak a legrosszabb szolgálatot az teszi, aki éket akar verni az egyes kisebb és nagyobb birtokosok közé. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Lehetnek bizonyos kérdésekben eltérőek a vélemények, eltérőek az érdekek, de a nagy kérdések komplexumában, a fontos, a zsebre és vérre menő dolgokban az egységes agrárfront megteremtése ebben az országban minden agráriusnak közös érdeke. (Ugy van! jobbfelől.) Csak az a kérdés, hogy miként, hogyan sziolgákjutk ennek ía frontnak megépítését. Ha valaki iiagyrabecsüli Buday Barnát, az országnak egyik legkiválóbb közgazdászai, kiváló irót is, aki az egész agrártársadalomban, kicsinél és nagynál egyaránt köztiszteletnek örvend, ugy én egyike vagyok azoknak, akik őt a legjobban becsülik, de mégis ki kell jelentenem, hogy felszólalása nem szolgálta ennek az .egységes agrárfrontnak érdekét. Nem azért, mintha a beszédében felhozott panaszok, bajok legnagyobbrészt nem felelnének meg a valóságnak, hanem azért, mert ezt a beszédet akkor tartotta, amikor az nem volt időszerű; akkor tartotta, amikor a földreform aktáit kezdik lezárni (Ugy van!), mert december 7-ike után tartotta, amely időtől kezdve ujabb igényléseknek helye nincs, és felszólalása nem.volt objektiv azért, inert nem várta be a törvény végrehajtásának hatásait, mert ez a törvény nem márólholnapra, hanem egy-két év múlva fogja hatását éreztetni országszerte. (Ugy van! jobbfelől. — Mándy Samu: Ö már érzi most is!) Bocsánatot kérek, ha pedig ő érzi, higyje meg a képviselőtársam, hogy Buday Barnánál sokkal jobban érzik azok a kisemberek, akik ezeket a földeket megkapták. Azoknak hem kell a fejükbe rágni, azoknak nem? kell magyarázni, hogy mi fáj, hol fáj nekilk; érzik ők azokat a szenvedéseket és látják a nehéz helyzetet. A tudós előadó ur tehát rámutatott sok bajra. Eámutatott arra, hogy a kisbirtokosok nem tudják földjüket megszántani (Ugy van! jobbfelől), nem termelnek annyit, mint azelőtt ugyanazon a birtoktesten a nagybirtok termelt, és többek között nem fizetik az adójukat, nem. fizetik a bért. A felhozott érveket, ezeket a panaszokat ma még nagyrészben elfogadom. Tényleg ugy van, hogy egyik-másik kisebb birtokos talán nem termelt annyit, mint azelőtt a nagybirtokos ; de Buday Barna itt sok mindenről megfeledkezett, megfeledkezett arról, hogy, amikor ezek a szegény emberek a nagybirtokból földet kaptak, többnyire a legrosszabb földet kapták, mert nagyon természetes, hogy az a nagybirtokos nem a legjobb földjét adta oda. Tudjuk, hogy az elj évekig húzódott és a nagybirtokosok azt a birtokrészt, amelyről gondolták, hogy azt az igénylés folytán le kell adniok, már nem is művelték ugy, az nem kapta meg a rendes trágyát ugy, mint a birtok többi része. (Kováts-Nagy Sándor: Dehogy nem !") Ez így van, nem lehet letagadni ! (Kováts-Nagy Sándor: Ellenkezőleg!) Nem értem, hogy a képviselő ur mire mondja, hogy: ellenkezőleg. Én azt állítom és ezt fentartom