Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-484
À nemzetgyűlés 48á. ülése 1925. és most már a képviselő ur közbeszólása következtében provokálnom és kérnem is kell a minister urnák azt a nyilatkozatát, hogy megfelel-e ez az állitásom az igazságnak, hogy amikor a nagybirtokosok az igénylés alapján a földet átadták, akkor nem a legjobbat adták át. Ez természetes is, a képviselő ur sem adott volna jobbat, mikor rosszabb volt! (KovátsNagy Sándor : Nem erre mondtam ! Akkor tessék értelmesen közbeszólani ! (Derültség. — Kováts-Nagy Sándor: Arra, amit azután tetszett mondani, hogy nem művelték mindvégig jól a földeket, hanem kizsarolták !) A képviselő ur nemcsak, hogy nem egészen világosan szólt közbe, hanem, ugy látszik, félre is magyarázza, szavaimat. Én azt mondottam és állítottam a legtárgyilagosabban, hogy arra a földrészre, amelyet le kellett adni, nem igen hordták a trágyát ; tíz szekér helyett esak egyet hordtak. Ezt nem lehet letagadni, (Láng János : így is volt ez !) én tényeket állapitok meg. Nagyon természetes, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Az illető tudta, hogy ez vagy az a rész megmarad, csak természetes, hogy a megmaradó részt jobban trágyázza, mint az idegenét. r Ezen nem lehet vitatk ózni! (Kováts-Nagy Sándor: Ez csak nem hiba !) De meg kell indokolnom, képviselő ur, hogy ezek a szegény emberek miért termelnek kevesebbet ; azért, mert rosszabb földet kaptak, amely nem volt jól megtrágyázva, és ami lényeges, későn kapták meg a földet ; amikor a mérnökök felparcellázták a földeket, sokszor decemberben voltak kénytelenek búzát vetni bele, lekéstek tehát a vetéssel s igy nem lehetett olyan termésük, mint a nagybirtokosnak, aki a gépekkel idejében el tudj ci cl szántásvetést végeztetni. (Mándy Samu : Majd meglátjuk jövőre !) Eléggé fáj azoknak a kisembereknek a feje, ne fájjon értük a képviselő ur feje ! Elintézik azok a maguk baját ! Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy még egy másik kérdésre is rátérjek. Az Omge nagyon tisztelt előadója megfeledkezett arról, hogy az egész földbirtokreform terén bizonytalanság volt. Ennek a bizonytalanságnak hatása megvolt a nagybirtoknál is. Tessék statisztikát bemutatni, hogy vájjon a birtokoknak azon a részén, amelyet igényeltek, amelynek a helyzete tehát bizonytalan volt, termett-e annyi, mint a birtok többi részén. Ez a statisztika nagyon érdekes volna. Mondom ott is visszaesés volt. Nagyon természetes, hogy ilyen nagy mozgalom, ilyen nagy föld-leadás, — ugy tudom, az országföldjének cirka 12%-a cserélt gazdát, — bizonyos átmeneti nehézségekkel jár. (Mándy Samu: Ugy van!) Nem tartom helyesnek és célszerűnek, hogy mindjárt azzal kezdjük, hogy annak a kisembernek el vegyük a kedvét. Tessék inkább segíteni rajta! Ebben a kérdésben a földmivelésügyi minister ur járt el helyesen, nem pedig az Omge, amely lovat adott egyes emberek alá, lovasitotta őket; nem is tudtam, hogy lovasitással foglalkozik. Lovat adott minden demagóg alá, és meg fogják látni t. képviselőtársaim, hogy épen a Buday Barna és az Omge érvelését fogják felhasználni mindazok a földosztó demagógok, akik az Omge által alájuk adott lovon járják be az országot és rámutatnak arra, hogy ez a törvény rossz, ennek semmi hatása nincs, az, amit az emberek kaptak, a kevésnél is kevesebb; és azt fogják mondani, hogy ha pedig rossz a törvény, akkor nem az az orvossága, hogy ne legyen semmi, hanem ujabb törvényt s ujabb földosztást fognak követelni. Nem vaévi december hő 14-én, hétfőn. il gyök próféta, de meg fogják látni t. képviselőtársaim, hogy ezeknek az eszméknek hirdetői ellen kell majd fellépnünk, (Mándy Samu: Igaz, ezt elhiszem!) aírik nyugtalanítják a népet, de nem adok nekik ziccert, niódot,^ alkalmat és nem adok nekik érveket a szájukba, hogy azokat felhasználják. Hiszen nyomósabb érv annak a nincstelen embernek nem kell, mintha azt mondják előtte: látod, maga az Omge mondotta, hogy ez nem ér semmit, maga az Omge megállapította, hogy a ti földeteken, azon az egy holdon nem lehet termelni stb. (Mándy Samu: Igaz, nem is bírnak, csak akkor, ha anyagi eszközöket kapnak!) Bocsánatot kérek, nagyon természetes, hogy a földreform végrehajtása csakugyan nem volt olyan, amilyennek valamennyien szerettük volna látni. De aki a mai nehéz viszonyok mellett pénz nélkül jobbat csinált volna, álljon elő, mutassa meg nekem, akkor elismerem, de pénz nélkül egy lerongyolt országban jobbat megcsinálni nem lehetett volna. En a törvényt magát értem. Rámutattam előbb a hibákra, amelyeket a végrehajtásnál még mindig lehet és kell orvosolni és én meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. minister ur, aki ebből a kisgazda-társadalomból nőtt ki, a kisgazda-társadalom vezére és aki a kormányban ezt a társadalmi osztályt, az egyetemes érdekeket szem elől nem tévesztve, elsősorban képviseli, meg fog mindent tenni, hogy a fajtájabeli kisemberek boldogulhassanak ebben az országban, mert csak egyetlen politika lehet csak helyes, az, amely ebben az országban mentől több olyan embert teremt, akinek itt vesziteni valója van, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen") és ha mentől több olyan ember van, akinek van félteni valója, akkor nekünk nem kell félnünk a forradalmaktól. (Helyeslés.) Az igen t. földmivelésügyi minister járt el helyesen. Mintha látnám, hogy puskát fogott és kilőtte a demagógok alól a lovat, amelyet az Omge adott alájuk, amikor azt mondta, hogy gondoskodni kivan azokról a földhöz juttatott szegényekről, hogy mód adassék nekik a föld megművelésére és gondoskodni kivan azokról a házhelyhez juttatottakról is, akiknek lehetővé teszi, hogy kis viskóikat minél előbb felépíthessék. (Helyeslés.) Ez a lényeg és itt látom beigazoltnak Nagyatádi működését. Ö egyrészről nagyon helyesen megcsinálta a földreformot, másrészről azt mondotta, hogy azt ki kell cgésziteni, hogy hónuk alá kell nyúlni ezeknek a szegény kisembereknek pénzzel és tanáccsal. Tanácsból elég volt, tanáccsal el vannak látva, tessék most máianyagiakat rendelkezésükre bocsátani, hogy megfelelő módon épitkezhessenek. (Láng János: Ezzel kellett volna kezdeni! — Egy hang jobbfelől: Több pénz is kellene!) Én ugy tudom, hogy a földmivelésügyi kormány 20 millió aranykoronát fordít kis házak felépítésére, és ugy tudom, hogy négy évi részletben 5—5 millió koronánként akarja ezt kiadni. Ezt az összeget nagyon csekélynek tartom, nem azért, hogy ellentmondjak a minister urnák, de ő is beláthatja, hogy 20 millió korona ennek a 100.000 házhelyhez juttatottnak, akiknek pénzük nincsen, — hiszen a 100.000 közül nem hiszem, hogy van 10%, akinek pénze van, hogy házát megépíthesse — a cél el nem érhető. Az a lényeg, hogy a házakat felépítsék, mert aki praktikusan nézi a világot és ismeri a magyar földmivelő népet, eggyel tisztában van: hogy ha a házhelytörvényben foglalt kedvezményt sürgősebben és egy kicsit gyorsabb tempóban 7