Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

4'28 A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. dések megkötése után bizonyos mértékben csökkenni fognak, Igen jelentékeny bevételi forrása az államháztartásnak a dohányjövedék bevétele, amely brutto 1418 milliárd, netto 737 milliárd bevételt jelent az államkincstárnak. Ez elsősorban a dohányfogyasztás emelkedésének tudható be, de betudható annak is, hogy már ebben az esztendőben a pénzügyi kormányzat eltiltotta a saját használatra szánt dohány termelését. A bevételi eredmények emelkedése annál is inkább szembetűnő és érdekes, mert köztudomású, hogy a múlt esztendőben jelentékenyen felemelte a pénzügyi kormányzat a dohánybeváltási árat is. A sójövedéknél, miután az egész sókészlet külföldről szereztetik be s igy itt a papirkoronának változása leginkább volt érezhető, a sójövedék netto eredménye azonban papirkoronákban is fenn volt tartható, sőt mintegy 3 milliárd koronával több, összesen 162 milliárd bevételt jelent az államkincstárnak. A szacharin-egyedáruságnál nagy visszaesést látunk, amennyiben a múlt évi négymilliárddal szemben most csak egymilliárdra számit a pénzügyi kormányzat, amely csökkenés szoros összefüggésben van azzal, amit előzőleg voltam bátor említeni, a cukorfogyasztással, amennyiben a cukorfogyasztásnál ebben az esztendőben 180 milliárdos emelkedést látunk, és igy a szacharinfogyasztás ugy látszik visszaadatott eredeti rendeltetésének és csak betegségeknél, kórházi gyógykezeléseknél használják azt. Végül az osztálysorsjegyek bevétele az osztálysorsjegyek számának és értékének emelkedése következtében nagyobb mértékű haladást mutat s ebből a pénzügyi kormányzat körül belül 7*6 milliárdot remél. Áttérve a tárca kiadási előirányzatának ismertetésére, itt azt látjuk, hogy a múlt esztendővel szemben a legnagyobb emelkedést 168 és fél milliáidot a dohányjövedék mutatja, amely egyúttal a pénzügyi tárcának egyik leghatalmasabb kiadási tétele, amennyiben a 681 milliárd koronával körülbelül a pénzügyi tárca összes kiadási tételeinek körülbelül 45%-át foglalja magában. Ez a többletkiadás túlnyomó részben a dohány árának időközi felemelésére vezethető vissza, amit a kormány a dohánytermelés fokozása érdekében és a dohánytermelés anyagi támogatására vezetett be. (Esztergályos János: Lehetne fejleszteni, ha Tömöry nem volna ott!) Nagy kiadási tehertétel még a tárca nyugellátásának előirányzatai, amire 137 milliárd volt szükséges. Nagyobb emelkedést látunk a múlt évi előirányzattal szemben a forígalmi adónál és az illetékeknél, valamint a földadó nyilvántartásánál, a földméréseknél, az állami épületeknél és pénzügyőrségnél. Á forgalmi adók- és illetékeknél közel húsz-milliárdos emelkedst találunk, aminek természetszerű oka a forgalmi adó növekedésével járó nagyobb adminisztrációs költség. A földadó-nyilvántartás és az országos földmérés szükségleteinek 9 milliárdos emelkedése azzal függ össze, hogy ezeknek az intézményeknek sikeres működése csak ugy biztosítható, ha intenziv helyszíni munkálatok végzésére mód adatik, a helyszini munka tudvalevőleg sok utazási költség és kiküldetés napidíjakkal jár. Ezen intézménynél különösen szükségesnek tartom, hogy hangsúlyozzam azon rendkívül nagyfontosságú közgazdasági, igazságos adózási és legfőbbkép pedig magánjogi szempontokat, amelyek az országos földméréshez fűződnek. ! ' évi január íw 22-ény pénteken. Az országos földmérés már az ötvenes években megkezdődött, és sajnálatos dolog, hogy még mindezideig csonka Magyarországnak egy igen teJsintéiyes része nincs renaszeresen és részletesen felmérve. Ennek oka pedig egyedül abban keresendő, hogy a pénzügyi kormányzat sohasem rendelkezett keiioszámu szakértő mérnökkel. (Esztergályos János : Ezért mérik az igényjogosultak részére olyan szűken a földet !) márpedig rendszeres földmérések nélkül lehetetlen megoldani elsősorban azt a nagyon sokszor hangoztatott kérdést, amely a földadókataszter igazságosságáról annyiszor elhangzott már itt a nemzetgyűlésben is. Hiszen kataszteri becsléseket és osztálybasorozásokat épen ezen országos felmérések által készített térképek alapján lehet csak végrehajtani. De felette fontos lenne ezen intézmény működésének gyorsítása különösen a telekkönyvi betétszerkesztés szempontjából. A telekkönyvi betétszerkesztés alapját ugyanis az országos felmérés által készített térképek képezik és igy térképek hiányában a telekkönyvi betétszerkesztés egyáltalában meg sem kezdhető. A helyzet pedig ma ugy áll, hogy ott is, ahol már a telekkönyvi betétek megvannak, tehát ahol már pontos felmérések alapján készült telekkönyvi betétekkel rendelkeznek t a községek, ott is a jogkereső felek szinte elképzelhetetlen nehézségekkel küzdenek mindazon esetekben, hogyha birtokaik egy részét — tehát felosztva akarják — másra átruházni. Ugyanis mindazon esetben, ha vaiaki felosztva ruházza át birtokát másra, telekkönyvi betéttel rendelkező községben a felosztási vázrajzot és szerződést a helyes területi adatok helyszini megvizsgálása végett köteles a telekkönyvi hatóság utján az illetékes földmérési felügyelőséghez áttenni, és itt a csekély személyzet következtében néha egy-két évig is elintézetlenül hever, amennyiben a földmérési felügyelőségek képtelenek a rendszeres országos felmérések mellett még ezen telekkönyvi nyilvántartási munkát is kellő időben elvégezni. Már most igen könnyen előállhat az az eset, hogy valakinek' van egy tekintélyes vagyont érő, újonnan vásárolt birtoka, amelyre halaszthatatlan tartozása kiegyenlítésére kölcsönt akarna szerezni, de kölcsönt csak a telekkönyvi kivonata alapján kaphat, ámde a telekkönyvébe még nincs bevezetve a birtoka, mert a felmérési felügyelőség még nem vizsgálta felül a szerződéshez csatolt felosztási vázrajzot, s ennek következtében az az egyébként tényleg vagyonos egyén képtelen a meglévő vagyonára csak a legkisebb összegű kölcsönt is megszerezni. Nézetem szerint ezen a közérdek szempontjából felette káros helyzeten csak ugy lehetne a legegyszerűbben segíteni, ha az országos földmérés személyzetének egy része a telekkönyvi hatóságokhoz rendeltetnék ki, ahol nyomban a birtokosztások és adásvételek bejelentése után elintézné ugy a hi teltelekkönyv, mint az adókataszter szempontjából a beérkezett kérelmeket. Magát pedig az országos felmérést a magánmérnöki karnak engednék át és a felmérési költségeknek, ha egy bizonyos hányadát magára vállalná az állam, ezáltal a legrövidebb idő alatt befejeződnék az egész ország rendszerei! felmérése és ezen felmérések talán felényi összegbe sem kerülnének vállalati utón, mint amennyibe most kerülnek az államnak, miként az Erdélyben is megvolt, ahol a tagositási térképek szolgáltak később az országos kataszter céljaira; a telekkönyvek ré-