Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. szere ott is a inagánmérnökök végezték a felmérést s ezt az Erdélyben működött országos földmérés tisztikara csak felülvizsgálta, illetőleg hitelesitette. Legjobb példa erre az, ami Dréhr Imre t. képviselőtársam kerületében történt a múlt esztendőben. Lepsény községét ugyanis maga a község mérette fel. (Dréhr Imre: Ugy van!) Az állam hozzájárult bizonyos összeggel és az államkincstár 100 millió koronánál nagyobb összeget takarított meg ezen egyetlen község felmérésénél. Ha minden községben ezt tennők, öt év alatt az egész ország fel lenne mérve. Egyébként ugy tudom, ezen kérdésben alapos tanulmányozás után a takarékossági bizottság is hasonló javaslatot tett a kormánynak. Az állami épületeknél és a pénzügyőrségnél mintegy nyolc-nyolcmilliárdos emelkedést mutatnak a kiadások, amelyek egyrészt főként a Wekerle-telepen szükségessé vált nagyobb javítási munkálatok és a pénzügyi épületek évek óta húzódó javítási munkálatai, másrészt a meglehetősen hiányosan felszerelt pénzügyőrség ruházatának és fegyverzetének pótlására és a pénzügyőrségek elhelyezésére szükséges kisebb építkezések végzése és ingatlanok vásárlása következtében válnak szükségesekké. Különösen meg kell még emlékeznem a bányászat és a fémkohászat címénél elsősorban a pénzverde átalakítására ós kibővítésére előirányzott 4350 millió koronáról, ami az előző évben hasonló célra az átmeneti kiadások között előirányzott 11*9 milliárddal együtt most már lehetővé fogja tenni, hogy a honvédelmi tárcától átvett ingatlanon a szükséges építkezések és átalakítások befejezhetők legyenek, és hogy a pénzverdének igazán európai nívóra való berendezése befejezhető legyen ugy, hogy mikor a pengőértékre való áttérés ideje elérkezik, remélhető, hogy a polgárság teljes mértékben el lesz látható megfelelő mennyiségű váltópénzzel. Bányászati kutatásra 3-6 milliárd korona összeget látunk előirányozva a folyó évben. Ez az összeg már a múlt évi előirányzattal szemben egymilliárdos emelkedést mutat, mégis azokhoz a rendkívül nagyfontosságú nemzeti érdekekhez viszonyítva, amelyek ezen kérdéshez — különösen az ország mostani megcsonkított helyzetében — fűződnek, még mindig igen elenyésző csekélynek látszik. Elvesztettük mindazon területeinket, ahol ércbányáink voltak, elveszítettük Erdély földgázát, Felső-Magyarország olajbányáit, Horvátországban levő olajbányáinkat és földgázainkat, valamint összes sóbányáinkat. Mindez oly nemzeti veszteség, amelynek pótlásáról bár nehezen, de mégis feltétlenül szükséges gondoskodnunk. Bár állami geológusainknak a geofizikai mérésekkel sikerült az egész világon elismert uj módszer kidolgozásával a jobbára sik diluviális felszínű Alföjdön és a Dunántúlon olyan helyeket kikutatni, ahol egyes helyeken megvan a nyom arra, hogy ott földgáz vagy olaj található, mindazonáltal, miután a fúrásokra nagyon csekély összeget tudunk áldozni, az eddigi eredmények igen csekély eredményt mutatnak. Legújabban Baján már 24 méter mélységben napi körülbelül 300—400 köbméter metángáz jelentkezett, amely arra enged következtetni, hogy ha ott talán 4—5 ilyen sekélyfurásu kutat mélyitenek. Baja városának öszszes gázszükségletét el tudjuk látni. Különösen nagy reménnyel kecsegtet bennünket a Hajdúszoboszlónál végzett állami mélyfúrás, ahol körülbelül 15 rétegben találtunk erős földgáz- és olajnyomokat, sőt találevi január hó 22-én, pénteUen. ., 429 tunk a legutóbbi jelentések szerint 73 fokos jód- és sótartalmú vízsugarát, amely 73 fokával a gyógyászat tekintetében is elsőrangú hévvizfürdőt fog pótolni. Tehát ezek a máicitált adatok azt bizonyítják, hogy Magyarországon feltétlenül vannak olyan helyek, ahol nagyobb mennyiségben találunk ugy földgázt, mint olajat. Békés vármegyében, különösen Kőröstarcsa községben, azután Püspökladányban. Hódmezővásárhelyen, Harkányon és Nagyatádon stb. már régóta ismeretesek ilyen földgáz- és olajnyomok, amelyek gazdasági életünkre nézve igen nagy jelentőségűek. Csak közönséges sóéri — miként erre már az előbb is voltam bátor rámutatni — 63 milliárd koronát vagyunk kénytelenek évente kiadni, ennélfogva én azt hiszem, ha az ország Máramarossziget felé eső részében, a geológusaink által kikutatott helyeken megreszkiroznánk egy-két ilyen mélyfúrást, legalább megtalálnék azokat a támpontokat, hogy hol kutassunk az igazi sótelepek után, és ha csak egy ilyen nagyobb sótartalmú helyre akadunk is, már ez is meg fogja érni azt az összeget, amelyet reszkírozni fogunk azáltal, hogy egy-két ilyen mélyfúrást eszközlünk ebből a célból. De a nemes ércek után való kutatás is elsőrangú érdeke volna az országnak., Hiszen a legutóbbi időben is érkeztek jelentések, hogy a régen felhagyott recski bányában nagymennyiségű olyan ércet találtak, amely túl volt telítve színarannyal. Ugyanis ez a több vagonra tehető aranytartalmu érc tonnánként körülbelül 160 gramm színaranyat tartalmaz a recski bányánál, pedig itt még egészen kezdetleges, úgyszólván minimális felszereléssel dolgoznak. Remélem, hogy ha ott kellő szakértelemmel és nagyobb apparátussal fognak hozzá a kutatáshoz, ez mindenesetre eredménnyel végződik. Ha már most figyelembe vesszük, hogy tiz évvel ezelőtt Magyarországon körülbelül 25 furógarniturával folyt a kutatás, most pedig úgyszólván csak egyetlen egy g*arniturával dolgozunk és már is eredményeket értünk el, — aminőket bátor voltam említeni, a hajdúszoboszlói esetnél, — akkor azt hiszem, nekünk minden erőnkkel arra kellene törekednünk, hogy ariiennyiben az államháztartás megengedi, több ilyen mély fúrást eszközöljünk az ország minden részében és különösen segítsük elő azt, hogy geológusaink a geofizikai mérésékkel kipuhatolják azokat a helyeket, ahol reményteljesnek ígérkezik a kutatás. A pénzügyi tárca költségvetésénél bizonyos erkölcsi nyomás alatt állok akkor, amidőn a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét oly körülményre hivom fel, amelynek higgadt mérlegelése mindannyiunkban feltétlenül kell, hogy a fonákság érzetét keltse. A t. Nemzetgyűlés már a múlt években és a folyó évi státusrendezésnél is bölcsen belátta, hogy a magyar birói kar a reáruházott rendkívül nagy fontosságú és nagy horderejű közérdekű feladataira és munkásságára való tekintettel a többi tisztviselői kategóriákkal szemben bizonyos fokú anyagi megkülönböztetésben kell hogy részesüljön. A nemzetgyűlésnek ezt a bölcs belátását, azt hiszem, pártkülönbség nélkül az ország polgársága a legnagyobb megértéssel és szimpátiával fogadta. Nekünk, akik évek óta ellátjuk itt a t. Nemzetgyűlésen a pénzügyi kérdések előadói tisztjét, kellő mértékben volt alkalmunk mérlegelni azt a rendkívül nagy felelősséggel járó, testet és lelket ölő fáradságos munkát, amelyei a pénzügyi adminisztráció tisztviselőkara és különösen a - fogalmazási tar végez.
