Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

.4 nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január hó 22-én, pénteken. 421 tani, mert az volt a vád, hogy a kormányzat nem gondoskodik, holott pedig 100 százalékos fizetésről van szó.) Hangsúlyozom tehát eb­ből az alkalomból álláspontomat és leszöge­zem, természetszerűleg nem tartom szüksé­gesnek és jónak a mai tiszti fizetéseket. Természetszerűleg', mihelyt az államház­tartás helyzete azt megengedi, fel kell javíta­nunk, (Helyeslés.) és pedig elsősorban legalább a békeparitásra és ha az ország egyszer még olyan gazdag lesz, mint amilyen gazdagnak lennie kellene, ha minden jól megy. akkor a drágasági kvótát is megfelelően emelnünk kell. Mert hiszen sohasem volt a tisztviselői kar és a tisztikar ugy fizetve, hogy abból uraskodha­tott volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) De ha most még a drágaságot is figyelembe vesszük, akkor bizony a mai vi­szonyok között békebeli paritásos fizetés is elég rossz fizetést jelent. (Zsilinszky Endre: A tisztikart ép ugy külön elbírálás illeti meg, mint a bíróságot! — Erdélyi Aladár: Ugyan! Ugyan! Hogy lehet ezt mondani! Mindenkit külön elbírálás illet!) Erre a közbeszólásra bá­tor vagyok szintén felvilágosítást adni. (Er­délyi Aladár: Mi a harctéren voltunk tisztek, tehát külön elbírálást kérünk! — Meskó Zoltán: El vagyunk bírálva!) Tényleg az volt a hely­zet, hogy 1924 júliusában keresztül hatoltam azzal a meggyőződésemmel hogy a tiszt, tekin­tettel arra, hogy kvalifikációja most már tel­jesen egyetemi kvalifikáció, tekintettel arra, hogy lassabban lép elő. mint a polgári tiszt­viselők hasonló kvalifikációval: tekintettel arra, hogy fizikailag nagyobb megpróbáltatá­soknak van kitéve s hogy ruházatát nehezebb fentartania mert minden eshetőségnek, esély­nokfc;és időjárás viszontagságnak mindig ki van téve: mindezek folytán bizonyos nagyobb fize­tést kellett hogy kapjon, mint az a polgári tisztviselő. (Láng János: Ha ez elv, akkor ez a vasutasokra nézve még inkább áll. — Meskó Zoltán: Hát a postások? — Zaj.) Elnök Csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Méltóztassanak visszagondolni, hogy az 1924. évi június 1-i fizetésrendezéseknél minden ka­tona a rangosztály számánál egy fizetési fo­kozattal magasabb fizetést kapott. (Ugy van! Ugy várd) Mi időközben kijavítottuk a rang­számokat azért, mert felesleges álláísaink vol­tak és mert ehhez a kis hadsereghez vezérezre­desekre nincs szükségünk. (Ugy van! Ugy van!) Ennek következtében nem akartunk örök időkön át üres rangszámokat vezetni, te­hát feljebbvonultattuk a rangszámokat és vé­letlenül ugy adódott a helyzet, hogy a reng­szám a fizetési osztállyal kiegyenlítődött. Eb­itől nem lehet azt a következtetést" levonni, hogy most már a magasabb fizetési osztály­beli polgári fizetést adjuk. (Élénk helyeslés.) Ugy méltóztassék tehát venni a dolgot, hogy ez egyszeri feltolás megtörtént 1924. június 1-én; ezt a statusquot lerögzítettük a rangszá­moknak a fizetési osztályokkal való egyenlősí­tése által. Ezt a statusquot fentartani óhajt­juk és fogjuk is minden erőnkkel. Hogy ez most nem teljesen paritásos, ennek magyará­zata az a bizonyos 20%. és az, hogy én nem helyezhetek tiszteket C. és B. csoportba. (Élénk helyeslés.) Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a ruházatra és felszerelésre nézve meglehetősen elitélőleg nyilatkozott. Bocsánatot kérek, az^ ő megjegyzése sok mindenféle más megjegyzés­sel, amelyt hallottam körülbelül a két év előtti állapotokra vonatkozik. Kénytelen vagyok be­vallani, hogy körülbelül két évvel ezeíőtt ma­gam is láttam katonát az utcán rongyos ru­hában és tudomásomra jutott vizsgálataim során, hogy a fehérnemű vagy rendkívül hiá­nyos volt, vagy egyáltalában nem is volt, egy­szóval, siralmas állapotban volt az egész alsó­ruhával való ellátás. Ma már a legnyugodtabb meggyőződéssel állithatom — és teissék meg­kérdezni azokat az urakat, akik ezért felelő­sek s akik szemlélni járnak és jelentéseiket megteszik, de saját tapasztalataimból is mond­hatom, — hogy a ruházat teljesen rendben van, a kellő tartalékkészlet a raktárakban mindenütt megvan, a fehérnemű is teljesen rendben van. bőven van tartalék mindenből s hogy ezt az állanotot továbbra is fenn fogjuk tartani. (Élénk helyeslés.) Ami már most a felszerelést illeti, hiszen kétségtelen, hogy honvédségünk a háborús fegyverekkel és háborús eszközökkel van még ma felszerelve; de kétségtelen az is, hogy a fegyvertechnika terén is nagy haladás történt már a háború óta. Ezeket a változásokat, fej­lesztéseket, javulásokat állandóan és éberen szemmel kisérjük. Mindenről tudunk, egyetlen egy tipus sem állandósult azonban eddigelé a külföldi hadseregeknél olyan formán, hogy az átfegyverkezést valamely külföldi hadsereg már megindította volna. Méltóztatnak tudni, hogy minden átfegyverkezés óriási költsége­ket involvál, amelyeket könnyelműen nem vál­lalhat mag-ára egy honvédelmi minister sem, hanem csak akkor léphet erre az útra, amikor valamelyik tipusról teljesen bebizonyult, hogy hadihasználatra jobb, mint a régi és hogy okvetlenül szükséges beszerezni. Biztosithatom róla az igen t. Nmzetgyülést, hogyha ennek időpontja ugy pénzügyileg, mint a technika fejlődése szempontjából elérkezik és szüksé­gessé fog válni a honvédségnek az ujabb fegy­verekkel, vagy ujabb hadianyagokkal való el­látása a trianoni kereteken belül, akkor igenis ide fogok jönni és igényelni fogom az erre szükséges összegeket s remélem, hogy akkor tényleg' meg is szavazza nekem azt a t. Nem­zetgyűlés ! (Helyeslés.) Az épületek kérdését már érintettem any­nyiban, hogy kimutattam, hogy a múlt évi megtakarításból körülbelül 1'5 millió arany­koronát fordítottunk az épületek javítására. Kétségtelen, hogy az aránylag csekély összeg ahhoz a szükséglethez viszonyítva, amely az­által támadt, hogy a laktanyákat nemcsak, hogy nem tartották kellőképen karban a há­ború eleje óta, hanem a háború alatt bevonuló óriási tömeg'ek, továbbá a háború utáni ese­mények, a forradalmak és a proletárdiktatúra rombolásait mind nem állították idejekorán és kellőképen helyre, ugy hogy ezek teljes rendbehozatalára, sajnos, még: igen sok évre lesz szükség. Teljesen lehetetlen, hogy egy­szerre igényeljük azt az egész összeget, amelyre ehhez szükség volna. Minden esetre, mint méltóztatott látni előadott jelentéseimből, naji igenis már megtesszük azt, ami lehetséges. A kiképzésről nem akarok bővebben be­szélni, mert hiszen erre nézve teljesen oszto­zom Friedrich István t. képviselőtársam elő­adott véleményével és azt hiszem, hogy nem szükséges, hogy Propper t. kénviselő úrral ebben a tekintetben polemizáljak, mert Prop­per t. képviselő ur leginkább a 25 év előtti viszonyokról beszélt, amelyek abszolúte sehogy sem hasonlíthatók össze a mai viszonyokkal. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felvetett azonban itt egy kérdést, amelyre igenis vála-

Next

/
Thumbnails
Contents