Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

.4 nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január hó 22-én, pénteken. 421 tani, mert az volt a vád, hogy a kormányzat nem gondoskodik, holott pedig 100 százalékos fizetésről van szó.) Hangsúlyozom tehát ebből az alkalomból álláspontomat és leszögezem, természetszerűleg nem tartom szükségesnek és jónak a mai tiszti fizetéseket. Természetszerűleg', mihelyt az államháztartás helyzete azt megengedi, fel kell javítanunk, (Helyeslés.) és pedig elsősorban legalább a békeparitásra és ha az ország egyszer még olyan gazdag lesz, mint amilyen gazdagnak lennie kellene, ha minden jól megy. akkor a drágasági kvótát is megfelelően emelnünk kell. Mert hiszen sohasem volt a tisztviselői kar és a tisztikar ugy fizetve, hogy abból uraskodhatott volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) De ha most még a drágaságot is figyelembe vesszük, akkor bizony a mai viszonyok között békebeli paritásos fizetés is elég rossz fizetést jelent. (Zsilinszky Endre: A tisztikart ép ugy külön elbírálás illeti meg, mint a bíróságot! — Erdélyi Aladár: Ugyan! Ugyan! Hogy lehet ezt mondani! Mindenkit külön elbírálás illet!) Erre a közbeszólásra bátor vagyok szintén felvilágosítást adni. (Erdélyi Aladár: Mi a harctéren voltunk tisztek, tehát külön elbírálást kérünk! — Meskó Zoltán: El vagyunk bírálva!) Tényleg az volt a helyzet, hogy 1924 júliusában keresztül hatoltam azzal a meggyőződésemmel hogy a tiszt, tekintettel arra, hogy kvalifikációja most már teljesen egyetemi kvalifikáció, tekintettel arra, hogy lassabban lép elő. mint a polgári tisztviselők hasonló kvalifikációval: tekintettel arra, hogy fizikailag nagyobb megpróbáltatásoknak van kitéve s hogy ruházatát nehezebb fentartania mert minden eshetőségnek, esélynokfc;és időjárás viszontagságnak mindig ki van téve: mindezek folytán bizonyos nagyobb fizetést kellett hogy kapjon, mint az a polgári tisztviselő. (Láng János: Ha ez elv, akkor ez a vasutasokra nézve még inkább áll. — Meskó Zoltán: Hát a postások? — Zaj.) Elnök Csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Méltóztassanak visszagondolni, hogy az 1924. évi június 1-i fizetésrendezéseknél minden katona a rangosztály számánál egy fizetési fokozattal magasabb fizetést kapott. (Ugy van! Ugy várd) Mi időközben kijavítottuk a rangszámokat azért, mert felesleges álláísaink voltak és mert ehhez a kis hadsereghez vezérezredesekre nincs szükségünk. (Ugy van! Ugy van!) Ennek következtében nem akartunk örök időkön át üres rangszámokat vezetni, tehát feljebbvonultattuk a rangszámokat és véletlenül ugy adódott a helyzet, hogy a rengszám a fizetési osztállyal kiegyenlítődött. Ebitől nem lehet azt a következtetést" levonni, hogy most már a magasabb fizetési osztálybeli polgári fizetést adjuk. (Élénk helyeslés.) Ugy méltóztassék tehát venni a dolgot, hogy ez egyszeri feltolás megtörtént 1924. június 1-én; ezt a statusquot lerögzítettük a rangszámoknak a fizetési osztályokkal való egyenlősítése által. Ezt a statusquot fentartani óhajtjuk és fogjuk is minden erőnkkel. Hogy ez most nem teljesen paritásos, ennek magyarázata az a bizonyos 20%. és az, hogy én nem helyezhetek tiszteket C. és B. csoportba. (Élénk helyeslés.) Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam a ruházatra és felszerelésre nézve meglehetősen elitélőleg nyilatkozott. Bocsánatot kérek, az^ ő megjegyzése sok mindenféle más megjegyzéssel, amelyt hallottam körülbelül a két év előtti állapotokra vonatkozik. Kénytelen vagyok bevallani, hogy körülbelül két évvel ezeíőtt magam is láttam katonát az utcán rongyos ruhában és tudomásomra jutott vizsgálataim során, hogy a fehérnemű vagy rendkívül hiányos volt, vagy egyáltalában nem is volt, egyszóval, siralmas állapotban volt az egész alsóruhával való ellátás. Ma már a legnyugodtabb meggyőződéssel állithatom — és teissék megkérdezni azokat az urakat, akik ezért felelősek s akik szemlélni járnak és jelentéseiket megteszik, de saját tapasztalataimból is mondhatom, — hogy a ruházat teljesen rendben van, a kellő tartalékkészlet a raktárakban mindenütt megvan, a fehérnemű is teljesen rendben van. bőven van tartalék mindenből s hogy ezt az állanotot továbbra is fenn fogjuk tartani. (Élénk helyeslés.) Ami már most a felszerelést illeti, hiszen kétségtelen, hogy honvédségünk a háborús fegyverekkel és háborús eszközökkel van még ma felszerelve; de kétségtelen az is, hogy a fegyvertechnika terén is nagy haladás történt már a háború óta. Ezeket a változásokat, fejlesztéseket, javulásokat állandóan és éberen szemmel kisérjük. Mindenről tudunk, egyetlen egy tipus sem állandósult azonban eddigelé a külföldi hadseregeknél olyan formán, hogy az átfegyverkezést valamely külföldi hadsereg már megindította volna. Méltóztatnak tudni, hogy minden átfegyverkezés óriási költségeket involvál, amelyeket könnyelműen nem vállalhat mag-ára egy honvédelmi minister sem, hanem csak akkor léphet erre az útra, amikor valamelyik tipusról teljesen bebizonyult, hogy hadihasználatra jobb, mint a régi és hogy okvetlenül szükséges beszerezni. Biztosithatom róla az igen t. Nmzetgyülést, hogyha ennek időpontja ugy pénzügyileg, mint a technika fejlődése szempontjából elérkezik és szükségessé fog válni a honvédségnek az ujabb fegyverekkel, vagy ujabb hadianyagokkal való ellátása a trianoni kereteken belül, akkor igenis ide fogok jönni és igényelni fogom az erre szükséges összegeket s remélem, hogy akkor tényleg' meg is szavazza nekem azt a t. Nemzetgyűlés ! (Helyeslés.) Az épületek kérdését már érintettem anynyiban, hogy kimutattam, hogy a múlt évi megtakarításból körülbelül 1'5 millió aranykoronát fordítottunk az épületek javítására. Kétségtelen, hogy az aránylag csekély összeg ahhoz a szükséglethez viszonyítva, amely azáltal támadt, hogy a laktanyákat nemcsak, hogy nem tartották kellőképen karban a háború eleje óta, hanem a háború alatt bevonuló óriási tömeg'ek, továbbá a háború utáni események, a forradalmak és a proletárdiktatúra rombolásait mind nem állították idejekorán és kellőképen helyre, ugy hogy ezek teljes rendbehozatalára, sajnos, még: igen sok évre lesz szükség. Teljesen lehetetlen, hogy egyszerre igényeljük azt az egész összeget, amelyre ehhez szükség volna. Minden esetre, mint méltóztatott látni előadott jelentéseimből, naji igenis már megtesszük azt, ami lehetséges. A kiképzésről nem akarok bővebben beszélni, mert hiszen erre nézve teljesen osztozom Friedrich István t. képviselőtársam előadott véleményével és azt hiszem, hogy nem szükséges, hogy Propper t. kénviselő úrral ebben a tekintetben polemizáljak, mert Propper t. képviselő ur leginkább a 25 év előtti viszonyokról beszélt, amelyek abszolúte sehogy sem hasonlíthatók össze a mai viszonyokkal. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felvetett azonban itt egy kérdést, amelyre igenis vála-