Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

420 A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. elé. (Erdélyi Aladár : Az mennyi fizetést jelent f) Az 500.000 korona helyett, amit most havonta kapnak, körülbelül 700.000 koronát. (Helyeslés.) Ha már most ezeknél a kérdéseknél vagyunk, rátérek arra, hogy Szilágyi Lajos igen t. képviselő nr és mások is, — mindenekelőtt Buday Dezső igen t. képviselő ur — a tiszti fizetések kérdését is felvetették. Szilágyi képviselő ur a legénység fizetéséről is beszélt. Erre most már megadtam a választ, a tiszti fizetések kérdésénél pedig a következőket vagyok bátor előterjeszteni. Ugy Szilágyi, mint Zsilinszky és Buday képviselő urak bizonyos számadatokat hoztak ide annak bizonyitására, hogy a tisztikar az utolsó fizetésrendezésnél rosszabb elbánásban részesült, mint amilyenben a polgári alkalmazottak részesültek. Én koncedálom azt, hogy abban a beállitásban, ha t. i. a legfelsőbb civil fizetési fokozatokat vesszük a polgáriaknál és a legmagasabb katonatiszti fizetési fokozatot vesszük ugyanabban a rangosztályban, amelyben a polgári tisztviselők vannak, a tisztek helyzete kevéssé javult, mint ezeké a polgári alkalmazottaké, akik ma az első csoportba kerültek be. Méltóztassék azonban meghallgatni ennek az egész történetét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bölcsen méltóztatnak tudni, hogy pénzügyi ellenőrzés alatt állunk addig, amig a szanálás befejezve nincs. Reméljük, hogy ez 1926 július 1-ével meg fog szűnni. Méltóztatnak tehát ennek következtében bölcsen tudni azt is, hogy a státusrendezéssel kapcsolatos fizetésrendezéshez szükséges öszszegekhez a Népszövetség pénzügyi biztosának hozzájárulása szükséges. Ez a hozzájárulás megtörtént olyan formában, hogy a pénzügyi biztos ur hozzájárult ahhoz, hogy a fizetés az eddig, a. tisztviselői és tiszti fizetésre forditott összeg 20%-ával emelhető, azaz hogy ennek az összegnek 20%-a fordítható a státusrendezés céljaira. Ebből az következik tehát, hogy példának okáért egy polgári ministerium tisztviselői kara az addigi személyi illetményeinek 20%-át kapta a státusrendezéssel kapcsolatban. A honvédelmi tárca szintén a tisztek eddigi illetményeinek 20%-át, mint pluszt kapta, hogy az eddigi fizetésekhez és ebből a 20%-ból kellett az uj fizetések emelését megkonstruálni. Mi történt a polgári alkalmazottaknál! A polgári alkalmazottaknál a státusrendezés akként hajtatott végre, hogy egyik része a polgári alkalmazottaknak megmaradt a régi fizetés élvezetében, — ez a C-csoport, a rendelkezési állomány — az ezenfelül megmaradó rész beosztatott az A. és B. csoportokba. A B. csoport nagyon kis emelést kapott, az A. csoport nagyon nagy emelésben részesült. Ott vannak 47 és 53%-os emelések. Én a tisztikarban a honvédségnél nem csinálhattam sem rendelkezési állományt, sem B., sem A. csoportot, mert az minden katonai etikával ellenkeznék, hogy ha én egy rangfokozatban jobb és rosszabb vagy csak jobban szituált és rosszabbul szituált egyedeket kreálok. (Laug János: A polgárival is ellenkezik!) A helyzet tehát nálam ugy adódott, hog*y ebből a 20%-ból kellett nekem ugy kiegyensúlyozni a fizetéseket, hogy lehetőleg sok haszna legyen, belőle a tisztikarnak. Természetszerű, hogy minthogy nem csinálhattam olyan csoportot, amely nem kapott semmit, nem csinálhattam olyan csoportot sem, amely kevesebbet kapott és nem csinálhattam olyan csoportot sem, amely nagyon sokat kapott, (Buday Dezső; Azok ise :' évi január hó 22-én, pénteken. kaptak sokat!) De annak ellenére sikerült kiegyensúlyozni a dolgot. Nem áll ez a kérdés olyan nagyon rosszul, mint ahogy Buday képviselő ur azt beállította. A hadnagy X. rangosztálya megfelel a X. fizetési osztálynak. Megjegyzem, hogy egyetemi végzettségű hadnagyunk már alig van és az idei nyártól kezdve már egyáltalában nem lesz, mert a Ludovika Akadémiából, mint főhadnagyok lépnek ki. A tiszti szolga-váltságot és felszerelési járulékot annak ellenére, hogy Buday képviselő ur nem akarja koncedálni, hogy beszámítsuk, kénytelen vagyok beszámítani azért, mert hiszen a nyugdíjra való utalás nem helyes, mert hadnagyot és főhadnagyot nem nyugdíjazunk és ha baleset éri, amely szolgálatképtelenné tette, akkor sincs nyugdíjra joga, mert hiszen nincs meg a szolgálati ideje hozzá, hanem akkor végkielégítést kap. az tehát nem játszik szerepet, hogy ezek a mellékes összegek beleszámittatnak-e a nyugdíjba, vagy nem, de igenis abból a szempontból számítanak, hogy rendes havi illetményt képeznek. Ezekkel az illetményekkel együtt tehát a hadnagy kap az I. fizetési fokozatban 2,410.000 koronát, ezzel szemben a X. fizetési osztályban levő polgári tisztviselő az I. fizetési fokozatban 2,050.000 koronát, a főhadnagy — hogy ugyanazokat a fizetési fokozatokat hasonlítsam össze, mint az igen t. képviselő urak — 3,010.000 koronát, a megfelelő fizetési osztályban levő polgári tisztviselő A. csoportjának I. fokozatában 2,550.000 koronát. A százados az I. fizetési fokozatban 8,625.000 koronát, a VIII. fizetési osztálvu A. csoportbeli I. fokozatú polgári tisztviselő pedig 3,250.000 koronát. Méltóztatnak látni tehát idáig, hogy a katonák mindenhol jobban jártak. Most koncedálni fogom és látni fogják az urak, hogy az őrnagyi rendfokozattól felfelé tényleg nem éri már el a polgári legmagasabb A. csoportot, de mindenhol benne vannak a polgári A-ban, vagy a polgári A. és B. között levő fokozatokban. A legmagasabb fizetési osztályok maradtak le leginkább. Ha én abba a helyzetbe vagyok belekényszeritve, hogy bizonyos összeg keretén belül tudok csak intézkedni, és az összegnek elosztásáról van szó, akkor az én szociális érzékem nekem azt diktálja, hogy elsősorban azokról kell, hogy a lehető legjobban gondoskodjam, akiknél à létminimum a legkevésbé van meg. (Helyeslés.) Ide vezethető az viszont, hogy az alsó rangosztályokat lehetőleg magasai} dotáltam, ellenben a középső rangosztályban levőket, mondjuk a törzstiszteket, minthogy már egy bizonyos életstandardot nekik a* fizetés biztosított, behelyeztem ugyanabba a fizetési osztályba, amely megfelel rangjuknak, természetesen azonban nem adhattam meg a legmagasabb A. fizetést, mert hiszen nem volt rá fedezet és a legmagasabb rangosztályokban, a tábornoki karnál kellett leginkább lemaradni, mert azoknak dotációja mindenesetre elég ahhoz, hogy kivárhassák azt az időt, amikor a végleges rendezés be fog következni. Mert hiszen ne méltóztassék ezt ugy felfogni, hogy ez itt végleges rendezés, mert ez a státusrendezéssel kapcsolatos fizetésjavítás. Mindenki elismeri azonban, hogy befejezve a fizetésrendezés semmiesetre nincs addig, amig legalább is a békeparitás elérve ninccs. (Erdélyi Aladár: Hány százalék békeparitáson vannak ezek a fizetések?) Ezek nagyjában a felsőbb rendfokozatoknál 60 százalék körül, a legalsóbbaknál 100 százalék körül mozognak. (Erdélyi Aladár: Ezt akar-