Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

 nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január hó 22-én, pénteken. 417 tétényi fensik karsztterület, amelyen csak a mélyedésekben, a laposokban van némi mezőgazdaságilag használható föld, még akkor is meg kell állapitanunk, hogy ez a szerződés rendkívül rossz- volt. Ennek következtében, mihelyt tudomást szereztem róla — és pedig 1924 október 6-án megindittattam a szerződés revíziója iránti eljárást, a társasággal azonban megegyezésre jutni nem lehetett, még pedig azért, mert a honvédelmi ministerium a feltört terület holdja után ICO kilogramm búzát, legelő-terület után pedig 20 kilogramm búzát igényel a társaságtól, amit ez megadni nem volt hajlandó. Kitenni a bérletből a társaságot nem lehetett, mert nem adott rá semmiféle perrendszerü okot, ennek következtében nem maradt egyéb hátra, mint meginditani a pert a bíróság előtt a bér uj megállapítására nézve. Ez a per folyamatban van és remélem, hogy a kincstár érdekeinek megóvásával fog befejeződni. (Horváth Zoltán: Ki a hibás, hogy ilyen szerződést kötöttek?) Amint tehát méltóztatnak látni, én elég régen, 1924 októberében, mihelyt ez a cikk megjelent az újságban, tehát amint egyáltalában tudomást szereztem róla, azonnal meginditottam a megfelelő eljárást. (Horváth Zoltán: Ki kötötte ezt a szerződést!) Hogy 1920-ban ki kötötte a szerződést? Utóvégre az akkori viszonyok egyáltalában nem voltak alkalmasak arra, hogy valami nagyon szigorú feltételű szerződések legyenek köthetők. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért?) De tekintettel kellett akkor lenni arra a hangulatra is, amely abból keletkezett, hogy momentán rengeteg ember kellett, hogy a hadseregből kiváljék, vagy a megszállott területekről hazajöjjön és itt ellátást és elhelyezkedést keressen. Tekintettel kellett lenni arra is, hogy ez az egész terület sohasem volt azelőtt mezőgazdasági művelés alatt, hanem mint mondom gyakorlóterület volt, amely legnagyobbrészt karszt; amely tehát eddig semmiféle hasznot nem hajtott, most pedig mégis, már az első pillanatban is valamilyen hasznot hajtott. Mindezeknél az enyhítő körülményeknél fogva nem lehet nagyon szigorú álláspontra helyezkedni az akkori szerződéssel szemben. (Horváth Zoltán: Ki kötötte a szerződést? — Propper Sándor: Von Szósz tábornok?)^ Azt nem tudom, hogy ki kötötte. Felelősségrevonásra okot nem találtam, tehát tovább nem foglalkoztam a kérdéssel. (Horváth Zoltán: Ez nem ok? Ez tiszta ajándék! — Propper Sándor: Nemzeti ajándék! Adták volna a rokkantaknak!) Az én saját szempontomból is foglalkoznom kellene Kéthly Anna képviselő-kisaszszony kijelentésével, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de nem kivan ok ezzel foglalkozni, mert az egész Ház egyhangúlag — kivéve párttársait — visszautasította ezt. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre nézve csak egy megjegyzést tehetek. Nem találom nagyon Ízlésesnek, hogy ezt a kifejezést egy hölgy szájába méltóztattak adni. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon! — Pikler Emil: Nem adta senki! — Peyer Károly: Egyenrangú tagja a parlamentnek! —Propper Sándor: Ez egészen felesleges volt! Hangulatkeltés!) Ez természetszerű visszautasítása egy kijelentésnek, amely lyel csak azért nem foglalkozom bővebben, mert ez már a Ház minden oldaláról megtörtént. (Peyer Károly: Jó volna a frankhamisításról is ilyen erélyesen nyilatkozni! — Zaj a középen és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Peyer Károly képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Gr. Csáky Károly honvédelemügyi minister : Nagyon köszönöm a figyelmeztetést, és minthogy a frankhamisítást méltóztatik említeni, ez eszembe juttatta, hogy r egy el nem mondott interpelláció egy részletére visszatérjek, még pedig azért, mivel nem vagyok hajlandó csak azért, mert egy interpellációt nem mondtak el, tűrni azt, hogy abban egy gyanusitás maradjon meg és lebegjen a levegőben mindaddig, amíg ez az interpelláció mégis el fog majd mondatni. (Általános helyeslés.) Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselő ur interpellációjának arra a részletére gondolok, amelyben felvilágosítást kér Jankovich Arisztid vezérkari ezredes nyugdíjazására vonatkozóan. (Propper Sándor : És honosságára vonatkozóan ! — Zaj.) Az együtt megy. (Zsirkay János : Megvan a parlamenti bizottság. Az elé tartozik ! — Halljuk ! Halljuk !) Kérem, én nem vagyok hajlandó ezt a kérdést magamon száradni hagyni addig sem, amíg egy ilyen titkos bizottság befejezi vizsgálatait, (Helyeslés.) és amíg azoknak eredménye nem tudom mikor, ad Calendas graecas, nyilvánosságra jut. (Helyeslés. — Györki Imre : Szép kilátás ! — Horváth Zoltán : Ez snájdig dolog !) Ebben az interpellációban ez a kérdés olyan beállításban látszik lenni, mintha itt valakit — a legenyhébb kifejezéssel élve — szabálytalanság terhelne. (Farkas István : Nem ! Csupa szabályosság volt a frankhamisítás ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Csáky Károly honyédelemügyi minister : El fogom mondani^ teljes részletességgel a nyugdíjaztatás történetét. 1924 november 17-én fordult Jankovich Arisztid ezredes a honvédelmi ministeriumhoz azzal a kéréssel, hogy nyugállományba helyeztessék. (Györki Imre: Ugyanakkor már a csehekhez is fordult !) Mi volt akkor Jankovich tényleges állapota? Ö 1918-ban a Károlyi-kormány alatt a fegyverszüneti bizottság katonai részének elnöke volt, mint a honvédelmi ministerium tagja, mint vezérkari ezredes. Mikor a proletárdiktatúra kitört, erről az állásáról lemondott és az akkor cseh megszállás alatt lévő szlovák területre menekült, ahol feleségének birtokai voltak, ahol dúlások és fosztások folytak, ahol tehát az ő jelenléte szükséges volt. Mikor a proletárdiktatúra itt megbukott, az akkori hadügyministerium felszólította őt, hogy foglalja el újra a fegyverszüneti bizottság elnöki helyét. Erre ő írásban jelentést tett az akkori hadügyministeriumnak és azt jelentette, hogy kéri ez alól az alkalmazás alól való felmentését, mert továbbra is kénytelen cseh megszállott területen tartózkodni, hogy felesége vagyonát menteni igyekezzék. Erre az akkori hadügyministeriumtól illeték nélkül szabadságot kapott, még pedig ezzel a kitétellel : »a cseh megszállás tartamára, illeték nélkül szabadságolva.« Ő tehát e szabadság alapján maradt tovább is Csehszlovákiában. Itt van a vonatkozó szabadságolási levél is. Méltóztassék talán elhinni, hogy itt t van, ne kelljen keresnem. (Györki Imre: Majd a bizottságban!) Jankovich 1924 októberéig nyugdíjáért nem jelentkezett. Ennek is megvolt a maga oka. Először is akkor abban a helyzetben volt — minthogy feleségével együtt ! élt — hogy nem volt rászorulva arra, hogy ettől a szegény államtól még nyugdíjat is kér{ jen, másodszor kötelességszerűen és utasitás1 szerűen megpróbálta a csehektől nyugdíját 60*