Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

41í> À nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január kó 22-én, pénteken. megkétszereztek az ugyanazon a területen azelőtt tartott létszámot. Nálunk ellenben olyan óriási a csökkenés, amely ezzel egyáltalában össze sem hasonitható. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem beszélve a tartalékok és a népfelkelés hiányáról!) . Ami most már a kiadásokat illeti, — mert hiszen a képviselő ur akkor odakonkludált, hogy ennek következtében a kiadások túlnagyok — e tekintetben ugy állunk, hogy jelenleg költségvetésünknek honvédségi része 7.13%. Koncedálom, hogy ez nem teljesen helyes szám, és pedig koncedálom azért, mert hiszen a trianoni békeszerződés végrehajtásakor az első ellenőrző-bizottsággal egyetértve, annak tudtával és a Nagykövetek Tanácsának hozzájárulásával bizonyos intézmények, amelyek nem tisztán katonai jellegűek, csak a honvédség céljait szolgálják, vagy a honvédség céljait is szolgálják, nem számíttattak bele ebhe a 35.000 főbe, hanem átadattak más tárcák terhére. Ezeknek az intézményeknek tehát, — mint pl. teszem fel, a kórházaknak, amelyek a népjóléti ministériuin tárcáján vannak, és más ilyen intézményeknek is, — bizonyos költséghányada tulajdonképen, ha strikte akarnók az összehasonlítást végezni, kellene, hogy a honvédelmi tárcát terhelje az összehasonlítás szempontjából. Ez a szám azonban tényleg csak a 35.000 emberre vonatkozik. Mármost a háború előtt az összköltségvetésnek körülbelül 10%-át tette ki Magyarországon a katonai kiadások összege. Ha azonban azt g-ondolnók, hogy ezzel a helyes arányt mutatjuk ki a háború előtti és a mostani költségek között, akkor igen erősen tévednénk. Csak egy pár főbb momentumra akarnék rámutatni, pl. arra, hogy a háború előtt a nyugdíjak meglehetősen elenyésző kis hányadát képezték a katonai költségvetésnek, ma pedig a honvédelmi költségvetésnek úgyszólván egynegyedrésze nyugdíjakra megy. Ez az egyik dolog. A másik dolog az, hogy ma toborzott hadsereget kell, hogy tartsunk. Ma egy honvédnek évi járandóságai majdnem hatmillió koronára mennek fel, akkoriban pedig napi hat krajcárral volt elintézve a legénység zsoldja. Ez tehát szintén egy momentum, amely rendkívül eltolja a képet. (Várnai Dániel: Benne van az étkezés isi) Nem, ez tisztán az, amit készpénzben kap a honvéd. Egy másik dolog, ami a költségek t szempontjából óriási eltolódást okoz, a drágulás. Hiszen méltóztatnak bölcsen tudni, hogy az élet ma sokkal drágább mindenféleképen, mint volt a háború előtt. Vagy fordítsuk meg a telelt ós mondjuk azt, hogy ma a pénz, az arany vásárlóereje kisebb, mint volt a háború előtt. Ma körülbelül ott állunk, hogy 40%-kal csökkent a pénz vásárló ereje. Ezzel szemben a honvédség szükségleteinek árai sokkal erősebben tolódtak el. Az élelmezésnél körülbelül megvan ez az arány, amennyiben az 49%-kai drágább ma, mint a háború előtt volt. A ruházatnál csodálatos módon nem követte^ a nagy drágulást, ami tisztán arra vezethető^ vissza, hogy a beszerzési módszereket megváltoztattuk; itt csak 34% a drágulás a békebeli viszonyokkal szemben. Ellenben az ágyneműnél békében egy emberre 7-25 aranykorona volt számítva egy évre, ma pedig egy ember ágyneműje egy évben 94 aranykoronába kerül, a drágulás tehát ezen a téren 1240%. (Mozgás a szélsőbalul dalon.) A hadianyagnál természetszerűleg-, minthogy kicsiben kell gyártanunk és minthogy mindent itthon kell gyártanunk és beszereznünk, sokkal nagyobbak az árak, mint voltak a békében, igy pl. a töltényeknél. Ezer darab gyalogsági töltény a békében 148-22 aranykorona volt, ma 213-79 aranykorona, a drágulás tehát 69%. Ha továbbmegyünk — csak a drágulási arányt fogom mondani — egy 8 centiméteres gránátlövedék gyártásánál 264%, egy gyalogsági lőfegyver áránál 154%, egy géppuska áránál 381% és egy tábori ágyúnál 250% a drágulás a békebeli árakkal szemben. Mindezt a drágulást is be kellene tehát állítani ebbe a statisztikai számításba, hogy a helyes arányszámot megkapjuk a háború előtti és a mostani költségek között. Ha ilyen szempontból nézzük a dolgot, akkor kénytelenek leszünk bevallani, hogy nemcsak sokkal kisebb ma a hadseregünk, hanem sokkal olcsóbb is, mint volt a háború előtt. Azt, hogy olcsóbb, ugy értem, hogy takarékosabban tartjuk el; kevesebből tartjuk el ma ezt a 35.000 embert, mint amennyibe került volna, ugyanez a 35.000 ember a háború előtt, természetesen leszámítva a különbséget a zsoldban. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: 200 milliárdot tesz ki a zsold!) Ugyanide vág körülbelül Szeder igen tképviselő urnák az általános költségvetési vita alkalmával tett az az állítása, hogy a lakosság minden fejére a honvédség költségvetése 170.000 korona terhet ró. A mi számításaink szerint a nyugdíjtétel nélkül — mert hiszen ezt a tételt ki kell kapcsolnunk, ha összehasonlításokat akarunk eszközölni — 119.000 korona esik egy főre. A háború előtt az akkori hadsereg fentartása az ország minden egyes lakosának 145.000 koronájába került, átszámítva természetesen mai papirkoronára. Ehhez tessék hozzávenni az azóta bekövetkezett drágulást, a toborzási rendszer következtében bekövetkezett magas zsoldot és akkor tessék afelett dönteni, hogy vájjon nagyon nagy teher-e ez aránylag, vagy pedig nem. Szeder igen t. képviselő ur akkori beszédében említést tett a nagytétényi, szerinte kincstári birtoknak nevezett bérlet dolgáról. Leszek bátor ezt a kérdést kellőképen megvilágítani. (Halljuk! Halljuk!) Annyiban igaza van az igen t- képviselő urnák, hogy az a bérlet, amely a nagytétényi gyakorlótér bérbeadására nézve 1920-ban megköttetett, a kincstárra nézve nagyon rossz szerződés volt. Az adatok, amelyeket ő hozott, nem vágnak teljesen, de hiszen az nem is fontos, a lényeg az, hogy ez rossz szerződés volt. ISTem emlékszem, de nincs itt most kéznél sem nálam az a beszéd, s ennek következtében a pontos adatokat, tudniillik a képviselő ur által előadott adatokat nem tudom citálni, azonban a valóságos adatokat a következőkben vagyok bátor közölni. Ez az egész gyakorlótér 1600 katasztrális hold. Amikor a bérletet megkötötték, ugy számítottak, hogy ebből 800 katasztrális hold lesz megművelhető, a többi 800 hold azonban — sziklás fensík lévén — mezőgazdasági művelésre abszolúte nem alkalmas, legfeljebb birkalegelőnek használható. A szerződós 1920 szeptember 15-én köttetett meg S0 évre és az évi bérösszeg 50 métermázsa zabban állapíttatott meg. Még ha akceptálnék is azt, amit a bérlőtársaság állit, hogy az egész terület nem 1600 katasztrális hold, hanem csak 1180 és hogy ebből nem 800 hold művelhető meg, hanem összesen csak 200, — mondom — még ha akceptálnék is ezeket az adatokat, amelyeknek különben némi valószínűségük van, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a nagy-