Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. retnék megoldani, hogy egy általános előfogatozási törvény alkottassák, amelynek keretébe beillesztenék a honvédségi előfogatozás ügyét is, ennek következtében ez is még csak a tárgyalások stádiumában van. Végül a beszállásolási törvényünk módositásáról szóló törvénytervezet van már majdnem készen, amely abból a szempontból szükséges, mert a régi beszállásolási törvényünk a változott viszonyoknál fogva helyét immár nem állja meg, s csak ezzel az nj törvénnyel leszünk képesek egyáltalában rendezni a laktanyákért és a többi igénybevett helyiségekért járó térítéseket is, amelyeket egyelőre akként rendeztem saját hatáskörömben, hogy a lakbérrendeletek értelmében a lakásokért térítendő hányadoknak megfelelően fizetem a laktanyatulaj donoroknak a régi elszállásolási díjakat. Ez időleges kielégítő megoldásnak mutatkozott, az illető laktanyatulajdonosok ézt Örömmel vették tudomásul, és ez az oka annak is, hogy a nem kincstári tulajdonban lévő laktanyák állapota az utolsó évben megfelelően javult, mert ezeket az összegeket, amelyeket a laktanyatulajdonosok ilyen módon kaptak, leginkább a laktanyák javítására azonnal befektették. Foglalkoznom kell majd még az ellenőrzés kérdésével és ezzel kapcsolatban az általános leszerelés kérdésével, ezeket a kérdéseket azonban beszédem végére szándékozom hagyni, és igy most áttérek az egyes felszólalt képviselő uraknak adandó ^ válaszomra. Elsősorban azokra a tárcámat érintő beszédekre reflektálok, amelyek a budget általános vitája alkalmával hangzottak el, és csak azután fogok a mostani vitára rátérni. Elsősorban Várnai igen t. képviselő urnák egy beszédére kell reflektálnom, amely beszédre ugyan a pénzügyminister ur már választ adott, én azonban egy kissé rá akarnék világítani azokra az adatokra, amelyeket akkor hallottunk, mert fontosnak tartom azt nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai szempontból is, hogy ezek a számok kellő világitásba helyeztessenek. A pénzügyminister ur annak idején Várnai igen t. képviselő urnák azt a szemrehányást tette, hogy nem tud a statisztikából olvasni. (Várnai Dániel: Ezt már tegnap tisztáztam! Nagyon is tudok!) Én talán megfordítanám a pénzügyminister urnák ezt a vádját és azt mondanám, hogy saját pártja szempontjából talán nagyon is jól igyekezett a statisztikábél olvasni. (Várnai Dániel: Csak az ország érdeke szempontjából!) Az igen t képviselő ur ugyanis szembeállította az 1910. évi létszámadatokat az 1920. éviekkel és ebből következtetéseket vont le a mai helyzetre. Azt mondotta az igen t. képviseő ur, hogy 1910-ben 63.164 tényleges katona^ esett csonka Magyarország mostani területére s ezzel szemben a statisztika azt mutatja, hogy 1920-ban 124.600 ember volt. Azt méltóztatott tehát mondani: Ebből az következik, hogy csonka Magyarország nagyobb fegyveres erőt tart fenn, mint amilyent fentartott hajdanában a monarchia. (B. Podmaniczky Endre: Kifelé van mondva!) Itt egy lényeges dologra bátorkodom felhivni a figyelmet, amelyet eddig nem érintettek. El méltóztatott felejteni, vagy nem méltóztatott megemliteni, hogy 1920-ban csonka Magyarország tulaj donképen még háborús állapotban volt. (Várnai Dániel: Akkor is mondtam, tegnap is mondtam, hogy az 1920. évi adatok ma már nem felelhetnek meg!) De abszolúte nem felelnek meg és nem lehet összehaNAPI.Ó. xxxviiiévi Január hó 22-én, pénteken. 415 sonlitás kedvéért elővenni őket, mert hiszen — mint mondottam — akkor csonka Magyarország hadiállapotban volt. Hiszen nem volt még meg a trianoni béke, nem voltak még meghatározva a határok. (Friedrich István: A fegyverszünet 15 hadosztályt engedélyezett!) 15 hadosztályunk volt engedélyezve, és ezzel szemben csak ezt a 124.000 embert tartottuk. Ebből az összehasonlitásból tehát ma következtetéseket levonni abszolúte lehetetlen. De káros is ! (Ugy van ! jobbfelől.) Mert abból, hogy az igen t. képviselő ur ilyen adatokból akarná a mai helyzetet megállapítani, a külföldnek az a része, amely mindig gáncsolni akar minket, amely a kákán is csomót keres, ugy állit ja azután be a dolgot, hogy ez ma igy van Magyarországon. (Ugy van f jobbfelől.) Pedig a helyzet ma a következő: (Várnai Dániel: Nem lojális a minister ur! Miért nem olvassák el a minister urak azt, amit akkor nyomban hozzáfűztem, hogy ezek 1920-as adatok, amelyek ma már nem felelnek meg ! Konklúzióm az volt, hogy a teher még mindig nagy! — (Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, én elismerem, hogy az igen t. képviselő ur azt mondotta, hogy ezek 1920-as adatok és ezek a mai állapotnak nem felelnek meg teljesen. De nem igy van a dolog, hanem ugy, hogy egyáltalában nem lehet az 1920. évi adatokat semmiféle tekintetben sem a mai helyzetre vonatkoztatni. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ez a békeszerződés előtti állapot !) Hiszen ne azt méltóztassék venni, hogy minket akar meggyőzni arról, hogy lojális volt a képviselő ur. Én koneedálom azt is. De tessék meggondolni azt, hogy mennyi ember van körülöttünk, aki nem lojális, akarattal nem lojális és minden eszközt kihasznál, ami kihasználható, és ehhez tessék mérni az adatokat. Itt csak annyit akarok érinteni, hogy ma a helyzet a köA^etkező : Ha 1910-ben a képviselő ur adatai szerint 63.164 ember volt Magyarországon aktiv katona, ezzel szemben ma 35.000 van, mert ennyi az engedélyezett létszám. De ez sincs betöltve ; majd rá is fogok térni, miért. Ez a 35.000 ember 0'4%-a az ország lakosságának ; békében pedig 0'8% szolgált. De ez még mindig nem az igazi adat és nem a helyes kép, mert hiszen akkoriban a békében az a 0*8% két évig szolgált, ennek következtében 12 év alatt, am ig szolgálatköteles volt, mindig szaporította a katonalétszámot az országban, ma pedig ez a 0-4% 12 évig szolgál, 12 évig tehát csak 0-4% marad. Ez óriási különbség a kettő között s ezért nem lehet összehasonlitásokat eszközölni ilyen alapon. Különben pedig, ha már ennél az összehasonlításnál vagyunk, akkor azok mellett a nagyon kimisritő adatok mellett, amelyeket Moser igen t. képviselő ur előhozott, még csak egy adatot akarok felhozni, amely jellemző arra, hiogy milyen eltolódások történtek a monarchia területén a fegyveres erő tekintetében. Mint mondottam, a mi adataink szerint 1913-ban a mai csonka Magyarország területére esett 5.014 tiszt és 66.015 főnyi legénység, — ez, 1913. évi adat többet mutat tehát, mint az 1910. évi adatok — ezzel szemben pedig 1924-ben volt csonka Magyarországon 1750 tiszt és 33.250 legénységi állományú katonai egyén. A Csehszlovák állam területére esett 1913-ban 5.555 tiszt és 73.123 főnyi legénység, 1924-ben azonban ugyanezen a területen Cseh-Szlovákia 19.629 lisztet és 127.623 főnyi legénységet tartott. (F. Szabó Géza: Ebbe fullad bele!) Itt van tehát a nagy növekedés: ezek több mint 60
