Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. és bármilyen szigorú is egy szerződés, annak keretei kissé kibővíthetők. Méltóztassék nézni Bulgária esetét. A honvédelmi minister ur mindenesetre jobban tudja, mint én, hiszen most járt arra, Bulgáriának is megengedte az entente nemrégen, hogy két hadosztállyal többet állítson fel, vagyis, mit engedett meg? Azt, hogy behívjon két hadosztályt. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Húsz napra!) De mégis kellett • valahonnan behivni azt a két hadosztályt. Vagyis, maga az entente beismeri, hogy Bulgária, amely nehéz helyzetbe került, behívhat két hadosztályt. Nekünk is olyan helyzetbe kell jutnunk, hogy ha bajba kerülünk, ha szükségünk lesz rá, behívhassunk tartalékokat. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Inkább ne kerüljünk ebbe a bajba!) A honvédelmi minister urnák ez a megjegyzése engem egy kissé megdöbbent. A honvédelmi minister urnák is azon az állásponton kell lennie, amelyen ma az egész nemzet van, hogy nekünk ilyen bajba keverednünk nem szabad. De mindig abból kell kiindulni hogy hátha belekerülünk ilyen bajba. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Akkor majd nem kérdezzük!) A honvédelmi minister urnák éjjel nappal nem szabad, hogy más gondja legyen, mint az, hogy ha kívánságunk és akaratunk ellenére ebbe a bajba kierülünk, a nemzet készen álljon. Befejezésül még csak egyet ajánlok a minister ur figyelmébe. Nem elég a fegyelem, nem elég a hadsereg intaktsága, hanem ehhez kell egy nemzeti fellendülés, egy általános felkarolás, amely a hadsereget támogatja. Én ugy látom, hogy a hadsereg és a polgári társadalom közé valahogyan egy demarkációs vonal húzódik, nincs meg az összetartás a polgári és katonai társadalom között. •Csodálom, hogy a honvédelmi minister ur ezen csodálkozik. De ha a honvédelmi minister ur a nemzet részéire vezetőket akar nevelni, akkor meg kell találni ennek útját módját, amit Propper képviselő ur is sürget, de nem olyan értelemben, mint ő, mert ő néphadsereget akar a hadseregből csinálni. Én nem tudom, hogy mi az a néphadsereg. (Buday Dezső: Altalános védkötelezettség! _ Propper Sándor: Háborúban is látták! Az is néphadsereg volt, mindenkit behívtak. — Meskó Zoltán: Sorozás alapján és nem zsoldos hadsereggel.) Én tehát csak azt akarnám elérni, hogy ebben a hadseregben a nemzet összessége ne lássa a zsoldoshadseregét, hanem lássa teljes reprezentatív hadseregét, amelynek tagja minden magyar állampolgár, ha nem is formaszerüen és nem is bejegyezve, de mégis tagja. És még valami. Hiszen — ismétlem — nemcsak a hadsereg ós annak intaktsága a legfontosabb, hanem ma az ipari háttér, az ipari termelőképesség és sok ezer más döntő fontos faktora van háború esetén a siker feltételeinek. Én például nyomát sem láttam annak, hogy a magyar ipar terén ilyenirányú akármilyen készülődés megtörténhetett volna, vagy megtörtént volna. Azt látom, hogy az országban a hidak roskadoznak, a legfontosabb stratégiai utvonalakon, hidakon egy nehezebb ágyúval nem lehet átmenni. Az nem vigasztalás, hogy nincs ágyunk, tehát nincs is szükségünk jó utakra és hidakra. (Meskó Zoltán: Gulyáskonzervágyuink vannak!) Nincs sem repülőgépünk, sem autóparkunk, hanem van egy lelkes, fegyelemtől áthatott példás kis hadseregünk. Ezzel azonban nem ^elégszik meg a nemzetgyűlés, t. minister ur. Én a minister urat mindenben segíteni akarom és meg vagyok győévi január ító 22-én, pénteken. 411 ződve róla, Propper képviselő ur felszólalása ellenére is, hogy ebben a kérdésben a szocialista párt is támogat bennünket. (Felkiáltások a jobboldalon: A magyar része!) Tk minister ur előállt egy budgettel, amely még kevesebb, mint amennyit az igen tisztelt entente-helytartó megenged s igy természetesen kell, hogy ezzel elégedetlenek legyünk. Mi azért vagyunk itt, hogy az adófizető polgárság zsebére is vigyázzunk. Mi adókat nem akarunk emelni, mert az adóalanyok megsemmisültek és megszűntek, de ez az egy kérdés, ahol mi a szociális problémákon kivül még minden áldozatra hajlandók vagyunk. Ne méltóztassék tehát ezt az áldozatkészséget visszautasitani, ne méltóztassék azt kihasználatlanul hagyni, mert a nemzetgyűlés ebben az egy kérdésben igenis, egységes, szilárd és minden áldozatra hajlandó. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza : T. Nemzetgyűlés ! Előttem szóló Friedrich István t. képviselőtársam kérdi, hogy mi szociáldemokraták miért nem érzünk együtt a nemzeti hadsereggel. Erre a kérdésre a honvédelmi minister ur épen az imént felelt meg, amikor Propper képviselőtársamnak válaszolva, azzal a gúnyos, fitymáló modorral emlékezett meg rólunk, szociáldemokratákról, amely gúnyos modor végigvonul a hadseregben a honvédelmi minister úrtól le egészen a legkisebb tizedesig. Ez a szellem, amely bennünket szociáldemokratákat nem harmadrangú, hanem 33-adrangu kivetnivaló állampolgároknak tart, az a szellem, amely végigvonul a hadseregen, és amely szellem^ szerint minden szociáldemokrata kiirtanivaló gazember, ez a szellem akadályozza meg, hogy meglegyen közöttünk szociáldemokraták és a hadsereg között természetes közeledés, amely nélkül a hadsereg — mint ahogy később bizonyítani fogom — céljainak a jövőben sem fog tudni megfelelni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen, hogy mi az osztrák-magyar hadsereg ellen elvileg harcot folytattunk, de csodálatosképen közöttünk, nemzetközi szociáldemokraták és az osztrákmagyar hadsereg tisztikara és legénysége között, speciálisan Magyarországon olyan viszony fejlődött ki, amit a Gesammtmonarchia egyetlenegy országában sem tapasztaltunk és még a világháborúnak sem sikerült közöttünk megszakítani a jó szomszédi viszonyt. A szervezett munkások táncmulatságán a közös hadsereg zenekara muzsikálta a talpalávalót. A tisztikarral — hiszen a háború eleje rávilágít erre— egyáltalán nem volt baj, a Népszava annélesei bizonyítják, hogy vajmi keveset foglalkozott a Népszava a hadsereggel, ha foglalkozott is, általánosságban és módjával és korántsem olyan modorban, mint amilyenben esetleg Galíciában vagy Bukovinában kellett a hadsereggel az ottani pártoknak foglalkozniuk. Nekünk igy nem kellett a hadsereggel foglalkozni. Ennek megvolt a maga igen természetes magyarázata, az, hogy az osztrákmagyar hadsereg, legalább a tiszteknek az a része, amely Magyarországon szolgált, kevés kivétellel a szociáldemokrata párt iránt — mondjuk — legrosszabb esetben hűvös közönynyel viseltetett, de semmikép sem voltak telítve attól a szellemtől, amellyel ma a hadsereg tisztjei és altisztjei telitve vannak. (Baross János: Sokat politizálnak! — Ellenmondás a jobboldalon.) Nem teszek jó szolgálatot magnnknáTv a
