Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

412 A nemzetgyűlés 494. ülése 1926, külföld kommunista pártjai előtt, de az igaz­ságszeretetem mégis erőt vesz rajtam és kény­telen vagyok megmondani, hogy talán sehol a világon olyan hűséggel, olyan "-becsülettel nem szolgálták szervezett munkások a háború ügyét, illetőleg nem végezték olyan pontosan kötelességüket — ez a helyes kifejezés — mint nálunk. Az erősen fegyelmezett Németország­ban, ahol 1915-ben az acélgránátok sajtolási módját voltam tanulmányozni, a legutolsó, legszegényebb napszámos emberig meg voltak győződve arról, hogy védelmi harcot folytat­nak. Még ebben az erősen fegyelmezett Német­országban sem dolgoztak ugy, olyan mukka­nás nélkül, 13—14 órát a hadiszergyárakban, mint nálunk. Csak akkor, amikor azt vették észre, hogy a hadsereg odaáll a kapitalisták mellé, hogy a nrankásérdekeket a katonai pa­rancsnokok egyáltalán nem veszik figyelembe, hanem csak kapitalista érdekeket, mikor azt tapasztalták a munkások, hogy női munkáso­kat és gyerekmunkásokat állítanak be, akkor fordultak nem a hadvezetőség ellen, hanem azok ellen a kapitalisták ellen, akik kihasz­nálva a hadsereg*et, igazán silány munkabérek­kel megnyomorították a munkásokat. Tegnap erőteljes kifejezéseket hallottunk arranézve, hogy az összeomlást mi szociálde­mokraták idéztük elő. Tisztelettel vagyok bá­tor kijelenteni a következőket: 1918 elején mái­létezett az Újvilág-utcában egy úgynevezett tiszti katonatanács, amely főkép azokból a tisz" tekből rekrutálódott, akik a budapesti gyárak­ban a katonai felügyeletet végezték. Hozzánk, a szakszervezetekhez jöttek a munkások akkor, amikor ínég Magyarországon senkisem tudott még- arról, hogy katonatanács alakult, hogy lesz katonatanács, sőt már van is. Ez a katona­tanács a mi kikerülésünkkel közvetlenül befo­lyásolta a munkásokat, Mikor a dolog igy áll, nem lehet a szociáldemokrata pártot bűnbakul odaállítani és azt mondani, hogy mi robban­tottuk szét a hadsereget, mi bomlasztottuk szét, mi okoztuk a világháború összeomlását. Tes­sék bizonyítani legalább olyan mértékben, mint amilyen mértékben bizonyitok én. Tud­nék egyebet is bizonyítani, ha bizonyos okok való tekintettel befogni. Határozottan vissza­miatt nem kellene számat bizonyos dolgokra utasítom azonban, hogy mi szociáldemokraták bomlasztottuk szét a hadsereget, mert ennek részünkről még fizikai feltételei sem lehettek meg és nem voltak meg. Ezzel szemben köte­lességüket akár a harctéren, akár a gyárban vagy akárhol máshol az utolsó percig és utolsó pillanatig a mi muiikástársaink becsü­letesen teljesítették. Nem kivánok medáliát és kitüntetést ezért nekik, de megtettük azt, ami kötelességünk volt és ezt azután becsülettel megtettük. Tiltakozik a minister ur az ellen, hogy a hadsereg szocialistaelenes hadsereg vona. Nem lehet ez ellen tiltakozni. Továbbmegyek: nem­csak szocialistaellenes szellem van a hadsereg­ben, hanem annyira megy ez a szellem, hogy bizonyos szinek iránt is borzasztó averzióval viseltetnek. Például az elmúlt esztendőben egy vidéki városban sportünnepélyt akartak ren­dezni, ami magábanvéve dicséretes dolog volt. Véletlenségből egyik gazdászati tiszt nem ka­pott más trikót, csak vörös és fehér sávval el­látottat. Ez kinos feltűnést keltett, vizsgálat indult meg és az izgató szinü trikót, amelynek egyik sávja vörös volt, a másik fehér, stante pede vissza kellett adni a kereskedőnek, mert borzasztó bajok származtak volna abból, hogy évi január hó 22-én, pénteken. ha a legénységi állományban lévők is vörös­fehér trikóban jelentek volna meg. Annyira gyerekes a tisztikarban a szocialistagyülölet, hogy még akkor is gyűlölik, mikor az egyik sáv vörös, a másik fehér és csak természetes, hogy ezzel azok között az emberek között, akik a hadseregben szolgálnak, nevetségessé tesz.!x magukat. (Proper Sándor: ha ma r vörös, le­gyen ministeri szék!) Rendeznek Petőfi-ünne­pélyeket például, hogy többet ne mondjak, és oktatásokat. Ha gonoszlelkü ember volnék, elmondanám, hogyan oktatnak. Ha kiváncsi a honvédelmi minister ur, meg fogom mon­dani, hogy mikép oktatnak, de csak az elejét mondom el. Kijelenti az oktató tiszt, hogy ennyi és ennyi számú napiparancs alapján Petőfi Sándorról fogok beszélni, aki katona volt, de nem volt olyan alávaló fickó, mint te, Kerekes Péter, mert annak a gombjai nem voltak olyan piszkosak, mint a tieicL így folyt az oktatás. Én arra kérem a honvédelmi minister urat, hogy azt a szellemet, amely őt is eltölti velünk, szocialistákkal szemben, kissé szellőztesse ki magából és törekedjék arra, hogy a tisztikarból is kiszellőződjék ez a szellem. Nem szégyellem megvallani, nem oppor­tun itásb ól mondom, hanem meggyőződésből és nem is egyszer és nem is utoljára mondot­tuk, hogy mi is azon az alapon állunk, hogy amig népszavazás nem dönt valamely terület hovátartozandósága felett, addig mi azt a te­rületet megszállott területnek tartjuk. (He­lyeslés a Ház minden oldalán.) Hogyan fog­nak alakulni a dolgok a jövőben, azt nem tu­dom? Én, mint szociáldemokrata, hive va­gyok a néphadseregnek. Néphadsereg alatt értendő az a hadsereg, amelyben minden 20 vagy 21 éves állampolgár bizonyos ideig szol­gálatot köteles teljesíteni. (Helyeslés.) Ezt tartom én néphadseregnek. És én valamivel tovább megyek, mint Propper Sándor r képvi­selő ur és azt mondom, hogy a háború és béke kérdésében ne a legfőbb Hadúr döntsön, ha­nem döntsön maga a nép, hogy akar-e vagy nem akar-e háborút. Ez elméleti felfogás, ami talán a valóságtól messze áll, de amelynek talán egyszer eljön az ideje. Kétségtelen do­log, hogy nekünk a zsoldos hadsereg nem ideálunk. Mi, amennyire ez nekünk módunk­ban áll, dolgozni fogunk azon, hogy a zsoldos hadsereg megszűnjön és helyet adjon egy igazi néphadseregnek. (Helyeslés.) Ne tessék bennünket gyerekeknek tartani. Mi amellett, hogy pacifisták vagyunk és minden alkalmat megragadunk arra nézve, hogy a pacifizmus eszméjét hirdessük, tisztában vagyunk azzal, — mint ahogy tisztában vannak a német és francia szocialisták is — hogy jöhetnek még az emberi társadalomban idők, amikor min­denki annak a területnek a védelmére kell hogy szálljon, ahol született, ahová kedves emlékei fűződnek és ahol ifjúságát eltöltötte. (Általános helyeslés.) Eljöhetnek az idők, hogy valamennyiünknek puskát kell fognunk és meg kell védenünk területünket. (Helyeslés.) Nem tudom, nem kívánom, nem akarom és nem küzdök érte. Törekszem a világ-béke ter­jesztésére a magam módja szerint. Kétségte­len azonban, hogy mint reálisan gondolkozó ember, be kell, hogy lássam, hogy jöhetnek idők, amikor erre egyszer szükség lesz, de eze­ket az időket nem kívánjuk, ezeknek érdekében nem csinálunk propagandát, hanem hideg nyugalommal várjuk be, mit hoz a fejlődés magával. He ha ezzel tisiztában vagyunk, akkor tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents