Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
412 A nemzetgyűlés 494. ülése 1926, külföld kommunista pártjai előtt, de az igazságszeretetem mégis erőt vesz rajtam és kénytelen vagyok megmondani, hogy talán sehol a világon olyan hűséggel, olyan "-becsülettel nem szolgálták szervezett munkások a háború ügyét, illetőleg nem végezték olyan pontosan kötelességüket — ez a helyes kifejezés — mint nálunk. Az erősen fegyelmezett Németországban, ahol 1915-ben az acélgránátok sajtolási módját voltam tanulmányozni, a legutolsó, legszegényebb napszámos emberig meg voltak győződve arról, hogy védelmi harcot folytatnak. Még ebben az erősen fegyelmezett Németországban sem dolgoztak ugy, olyan mukkanás nélkül, 13—14 órát a hadiszergyárakban, mint nálunk. Csak akkor, amikor azt vették észre, hogy a hadsereg odaáll a kapitalisták mellé, hogy a nrankásérdekeket a katonai parancsnokok egyáltalán nem veszik figyelembe, hanem csak kapitalista érdekeket, mikor azt tapasztalták a munkások, hogy női munkásokat és gyerekmunkásokat állítanak be, akkor fordultak nem a hadvezetőség ellen, hanem azok ellen a kapitalisták ellen, akik kihasználva a hadsereg*et, igazán silány munkabérekkel megnyomorították a munkásokat. Tegnap erőteljes kifejezéseket hallottunk arranézve, hogy az összeomlást mi szociáldemokraták idéztük elő. Tisztelettel vagyok bátor kijelenteni a következőket: 1918 elején máilétezett az Újvilág-utcában egy úgynevezett tiszti katonatanács, amely főkép azokból a tisz" tekből rekrutálódott, akik a budapesti gyárakban a katonai felügyeletet végezték. Hozzánk, a szakszervezetekhez jöttek a munkások akkor, amikor ínég Magyarországon senkisem tudott még- arról, hogy katonatanács alakult, hogy lesz katonatanács, sőt már van is. Ez a katonatanács a mi kikerülésünkkel közvetlenül befolyásolta a munkásokat, Mikor a dolog igy áll, nem lehet a szociáldemokrata pártot bűnbakul odaállítani és azt mondani, hogy mi robbantottuk szét a hadsereget, mi bomlasztottuk szét, mi okoztuk a világháború összeomlását. Tessék bizonyítani legalább olyan mértékben, mint amilyen mértékben bizonyitok én. Tudnék egyebet is bizonyítani, ha bizonyos okok való tekintettel befogni. Határozottan visszamiatt nem kellene számat bizonyos dolgokra utasítom azonban, hogy mi szociáldemokraták bomlasztottuk szét a hadsereget, mert ennek részünkről még fizikai feltételei sem lehettek meg és nem voltak meg. Ezzel szemben kötelességüket akár a harctéren, akár a gyárban vagy akárhol máshol az utolsó percig és utolsó pillanatig a mi muiikástársaink becsületesen teljesítették. Nem kivánok medáliát és kitüntetést ezért nekik, de megtettük azt, ami kötelességünk volt és ezt azután becsülettel megtettük. Tiltakozik a minister ur az ellen, hogy a hadsereg szocialistaelenes hadsereg vona. Nem lehet ez ellen tiltakozni. Továbbmegyek: nemcsak szocialistaellenes szellem van a hadseregben, hanem annyira megy ez a szellem, hogy bizonyos szinek iránt is borzasztó averzióval viseltetnek. Például az elmúlt esztendőben egy vidéki városban sportünnepélyt akartak rendezni, ami magábanvéve dicséretes dolog volt. Véletlenségből egyik gazdászati tiszt nem kapott más trikót, csak vörös és fehér sávval ellátottat. Ez kinos feltűnést keltett, vizsgálat indult meg és az izgató szinü trikót, amelynek egyik sávja vörös volt, a másik fehér, stante pede vissza kellett adni a kereskedőnek, mert borzasztó bajok származtak volna abból, hogy évi január hó 22-én, pénteken. ha a legénységi állományban lévők is vörösfehér trikóban jelentek volna meg. Annyira gyerekes a tisztikarban a szocialistagyülölet, hogy még akkor is gyűlölik, mikor az egyik sáv vörös, a másik fehér és csak természetes, hogy ezzel azok között az emberek között, akik a hadseregben szolgálnak, nevetségessé tesz.!x magukat. (Proper Sándor: ha ma r vörös, legyen ministeri szék!) Rendeznek Petőfi-ünnepélyeket például, hogy többet ne mondjak, és oktatásokat. Ha gonoszlelkü ember volnék, elmondanám, hogyan oktatnak. Ha kiváncsi a honvédelmi minister ur, meg fogom mondani, hogy mikép oktatnak, de csak az elejét mondom el. Kijelenti az oktató tiszt, hogy ennyi és ennyi számú napiparancs alapján Petőfi Sándorról fogok beszélni, aki katona volt, de nem volt olyan alávaló fickó, mint te, Kerekes Péter, mert annak a gombjai nem voltak olyan piszkosak, mint a tieicL így folyt az oktatás. Én arra kérem a honvédelmi minister urat, hogy azt a szellemet, amely őt is eltölti velünk, szocialistákkal szemben, kissé szellőztesse ki magából és törekedjék arra, hogy a tisztikarból is kiszellőződjék ez a szellem. Nem szégyellem megvallani, nem opportun itásb ól mondom, hanem meggyőződésből és nem is egyszer és nem is utoljára mondottuk, hogy mi is azon az alapon állunk, hogy amig népszavazás nem dönt valamely terület hovátartozandósága felett, addig mi azt a területet megszállott területnek tartjuk. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Hogyan fognak alakulni a dolgok a jövőben, azt nem tudom? Én, mint szociáldemokrata, hive vagyok a néphadseregnek. Néphadsereg alatt értendő az a hadsereg, amelyben minden 20 vagy 21 éves állampolgár bizonyos ideig szolgálatot köteles teljesíteni. (Helyeslés.) Ezt tartom én néphadseregnek. És én valamivel tovább megyek, mint Propper Sándor r képviselő ur és azt mondom, hogy a háború és béke kérdésében ne a legfőbb Hadúr döntsön, hanem döntsön maga a nép, hogy akar-e vagy nem akar-e háborút. Ez elméleti felfogás, ami talán a valóságtól messze áll, de amelynek talán egyszer eljön az ideje. Kétségtelen dolog, hogy nekünk a zsoldos hadsereg nem ideálunk. Mi, amennyire ez nekünk módunkban áll, dolgozni fogunk azon, hogy a zsoldos hadsereg megszűnjön és helyet adjon egy igazi néphadseregnek. (Helyeslés.) Ne tessék bennünket gyerekeknek tartani. Mi amellett, hogy pacifisták vagyunk és minden alkalmat megragadunk arra nézve, hogy a pacifizmus eszméjét hirdessük, tisztában vagyunk azzal, — mint ahogy tisztában vannak a német és francia szocialisták is — hogy jöhetnek még az emberi társadalomban idők, amikor mindenki annak a területnek a védelmére kell hogy szálljon, ahol született, ahová kedves emlékei fűződnek és ahol ifjúságát eltöltötte. (Általános helyeslés.) Eljöhetnek az idők, hogy valamennyiünknek puskát kell fognunk és meg kell védenünk területünket. (Helyeslés.) Nem tudom, nem kívánom, nem akarom és nem küzdök érte. Törekszem a világ-béke terjesztésére a magam módja szerint. Kétségtelen azonban, hogy mint reálisan gondolkozó ember, be kell, hogy lássam, hogy jöhetnek idők, amikor erre egyszer szükség lesz, de ezeket az időket nem kívánjuk, ezeknek érdekében nem csinálunk propagandát, hanem hideg nyugalommal várjuk be, mit hoz a fejlődés magával. He ha ezzel tisiztában vagyunk, akkor tisz-