Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

A nemzetgyűlés 494. ülése 7926. táfí. — Halász Móric: Ilyent nem lehet mondani!) Csak tessék megnézni a gyakorló-tereken a gyakorló katonákat, azt méltóztatnak látni, hogy ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a fordulatok ... (Halász Móric: Két keze, két lába van mindegyiknek! — Friedrich István: Simi-lépésben nem masírozhatnak! —Halász Móric: Simi-lépésben nem lehet járni!) Nem lehet ezt viccel elütni, t. Halász^ képviselő ur, ez nagyon komoly dolog. (Halász Móric: Épen azért kell vele komolyan foglalkozni!) Hozzáértő szakemberek mondják, hogy ma is ugyanolyan módszerek mellett képzik ki a katonákat, mint a régi osztrák ármádiában! (Ellentmondások a jobbcldalon és a középen. — Friedrich István: A magyar hadsereg harcászati szabályzata Európa legjobb harcászati szabályzata!) Láttuk a háborúban! (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Mit látott a háborúban, ami most lett megcsinálval Ez egészen más, mint a háború! — Friedrich István: Tessék megnézni a harcászati szabályzatot, A legjobb, ami Európában létezik!) Ugyebár lesznek szivesek ezt itt elmondani, de én ugy látom a megnyilatkozási formákból, hogy nem sok változott a régi osztrák módszereken túl. Nem mondom azt, hogy egy hadseregben nem keli fegyelem, sőt kell fegyelem, meri fegyelem nélkül semmiféle nagy corpust együtt tartani nem lehet De arra az embertelen fegyelemre, amely a régi osztrák-magyar hadseregben volt, azt hiszem, nincsen szükség. A fegyelemnek azt a módját nem szabad és nem kell fentartani, mert van a fegyelemnek egy másik módszere, amely sokkal célravezetőbb ennél az embertelen fegyelemnél. Ugyebár, lovagias szellemben kell nevelni és nevelik is a tiszteket. Én azonban ezt egyoldalú lovagiasságnak minősítem. Ezt máigyakorlatból mondom. Mert például az a kiképző katonatiszt, vagy magasabbrangu altiszt, aki a fegyelem súlyával megkötött és mozdulatlanná tett katonát meggyalázza emberi méltóságában, vagy megveri, vele szemben testi fenyítéket alkalmaz, nem lovagias ember. Az én felfogásom szerint az ilyen embert inkább a gyáva jelző illeti meg. Amikor engem kiképeztek és mellettem megpofoztak egy szegény parasztfiut, akiben forrt a düh. aki azonban nem tudott elégtételt venni, aki a maga emberi méltóságában joggal megsértve érezte magát

% amikor ez megtörtént, mellette állóan, az első gondolatom az volt, hogy ez egy gyáva, lovagiatlan disznó, nem pedig lovagias ur. (Zaj jobbfelől. — Halász Móric: Szép gondolatok. — Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ez parlamentáris kifejezés?) Csak az akkori érzéseimet interpretálom. (Halász Móric: Az akkori érzése is szép volt!) Ismétlem, nem mondom, hogy fegyelemre nincs szükség, sőt, de van a fegyelemnek egy olyan formája, amely megfelel az emberi önérzetnek, amely megtartja a rendet és fegyelmet, anélkül, hogy az emberi önérzetet megcsúfolná. Hiszen van elég rendszabály, van megtorlás, megtorlási eszköz. Nem tudom, hogy máshogyan van, nem is állithatom, ellenben valószínű, hogy ezzel még nem szakitottak egészen. Én felhívom a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy ezzel a régi, lovagiatlan formával szakítsanak, ne üssék, ne pofozzák a legénységet. Tartsanak fegyelmet, legyen az a fegyelem szilárd, legyen vasfegyelem, legyenek megtorló eszközök, amelyek a fegyelemsértést követik, de ne legyen lehetséges az emberi önérzet megsértése és megbántása, mert K"APLÓ. XXXVIII. évi január hó 22-én,.pénteken. 407 ez azután későbben valamiképen megboszulhatja magát. (Halász Móric: Ügyvéd kellene ehhez is!) Nagyon ^ szívesen látnám azt a szabályt, hogy a legénységi állományból is magasabb rangba előléphetnek. A háború előtt ez lehetetlen volt az akkori szabályok szerint. A háború előtt a legmagasabb rang, amire a legénység" felvihette, azt hiszem a törzsőrmester volt. A háborúban ezzel kénytelenségből szakitottak, és ugy tudom, hogy a legénységben állománybeli a tiszthelyettesig vihette fel. Ez azonban csak altiszti rang volt; ez volt az altiszti rang legfelsőbb fóka. Ismétlem, a háborúban ezzel kénytelenek voltak szakítani s a legénységi állomány bélit egészen altiszthelyettesi rangig engedték előremenni. Nem tudom, hogy ez megvan-e ma; ha nincs meg, be kell vezetni. Lehetővé r kell tenni a legénységnek, hogy kellő kiképzés és vizsgáztatás után magasabb rangfokozatba jusson. Ennek talán nincs semmi akadálya, semmi veszély nem rejlik benne de viszont tehetséges, hogy a hadsereget ezen keresztül valamiképen demokratizálják, amire feltétlenül szükség van. Nem akarok arra a régi közkeletű napóleoni legendára hivatkozni, hogy minden közkatona tarsolyában hordja a marsallbotot, nem is igen lehet remélnünk, hogy Magyarországon ma közkatonákból marsallok legyenek, de hogy magasabb, esetleg tiszti rangfokozatba is előléphessenek, ezt r a hadsereg demokratizálódása érdekében feltétlenül szükségesnek tartom. Szükségesnek tartom azt is, hogy a legénység kiképzési tananyagát nagyon gondosan válogassák össze. Erről azután már egészen pozitiv tudomásom van. (Halász Móric: Megvan! Megvan a gyakorlati és a szolgálati szabályzatban végig í) A gyakorlati és szolgálati szabályzatot kell jobban megcsinálni. (Halász Móric: Nincs jobban megcsinálva, sehol a világon!) A gyakorlati és szolgálati szabályzatban nincs benne pl. az, hogy... (Halász Móric: Mi nincs benne!) Mindjárt megmondom, t. képviselőtársam. (Fábián Béla: Voltak annak is jó oldalai!) Nincs benne pl. az, hogy a hadsereg legénységi állománybeli tagjait olyan irányban kell kiképezni, felvilágosítani és tanítani, hogy a szocialista világnézet valamilyen ország- és világromboló világnézet, amely káros és veszedelmes, hogy a szocialisták ilyen meg amolyan emberek, és pozitiv tudomásom van arról, hogy egyes helyeken ilyen értelemben tanítják a legénységet. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Nem is lehet őket nemzetköziekké nevelni. — Egy hang a jobboldalon: Űk azt szeretnék!) Más a nemzetköziség és más az, amit én mondok. Azelőtt a hadseregben ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak, ma azonban azt hiszem, a legfőbb tananyag az, hogy a katonákat a szocialisták ellen hangolják. (Zaj jobbfelől.) Biztos tudomásom van róla, én azonban természetesen az illetőket nem fogom kiszolgáltatni, magam állok érte helyt. Mondja meg a minister ur, igaz-e ez, vagy sem. (Gr. Csáky Károly: Hazafias szellemben lesznek nevelve. Amenynyiben a szociáldemokrata párt egyes nézetei nem hazafiasak, ebben bizonyára nem lesznek nevelve. — Esztergályos János: De mik azok, minister ur! — Gr. Csáky Károly honvédelmi m%ister: A nemzetköziség! — Esztergályos János: Mi a nemzetköziség? — Pikler Emil: A katholicizmus is nemzetközi és nem erköles59