Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi Januar hó 22-én, pénteken. nak, ha érdemes volna ezt felvenni. Hiszen százszor kellene megkapniok ezt az összeget, hogy egyszer elmehessenek érte a villamoson, Én már többrendbeli javaslatot tettem, hogy ezeknek az embereknek kívánságait honorálják, hogy a megtett ígéreteket váltsák be velük szemben, de a honvédelmi minister ur — a jelenlegi és a megelőző is — pénzügyi okokkal magyarázták, hogy ez lehetetlenség. Én azonban lehetetlenségnek tartom azt, hogy ezt a kérdést ilyen könnyedén el lehessen intézni, és hogy ugy a rokkantakat, mint a tartalékos tiszteket, valamint a vitézségi éremtulajdonosokat csak ugy könnyedén a pénzügyi helyzetre való tekintettel ki lehessen nullázni szerzett jogaikból. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a hadsereg és a polgáriság között a kellő egyetértés nincsen meg, hogy a hadsereg — ezt be kell vallani s én is sajnálom — nem olyan népszerű, mint amilyennek lenni kellene. De van egy másik ok is. Az ellenforradalom kilengéseinél, sajnos, túlsók volt az egyenruha. Én nem tudom megállapitani, hogy a gyilkosságoknál ott nyüzsgő egyenruhák tulajdonosai jogosan viselték-e az egyenruhát abban az időben vagy sem, de tény, és ugy él a lelkekben, hogy ezeknél a kilengéseknél túlsók volt az egyenruha és nem láttuk azt, hegy valamelyik kormány vagy valamelyik honvédelmi minister szorgalmazta volna, hogy ezt a kérdést a közvélemény előtt tisztázza'. (Malasits Géza: Előléptették őket!) Itt legyen szabad talán a Somogyi-Bacsó gyilkosságra utalnom. A közvélemény ugy látja, hogy Somogyi és Bacsó szerkesztőket azért, mert a kurzussal nem voltak egy vélevényen, katonatisztek segítségével gyilkolták meg. Mi nemcsak az osztó igazság kedvéért, hanem a tisztikar becsületének érdekében is követeltük ennek a bűnesetnek és minden ellenforradalmi bűnesetnek tisztázását, mert igenis, a tisztikar érdeke is az, hogyha voltak ilyenek közöttük, azokat onnan kitakarítsák, a tisztikarból kilökjék, azoktól .a tisztikart megtisztítsák, (Ugy van! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) és a közvéleményből kiirtsák azt a tudatot, hogy katonatiszti egyenruhás emberek voltak azok, akik az ellenforradalmi atrocitásokban az első szerepet játszották. A Somogyi-Bacsó gyilkosságról tudjuk, hogy most háromnegyed esztendővel ezelőtt nagy lendülettel megindult az uj nyomozás, de a nyomozás eredményeit nem látjuk, nem ismerjük, sem hivatalos, sem félhivatalos .értesítés, de még allúzió formájában sem szereztünk tudomást arról, vájjon a vizsgálat folyik-e még és milyen stádiumban van. Ugy, hogy az a reményünk, hogy ezt a gyilkosságot kiderítsék és ennek súlyától és szégyenétől az országot és a hadsereget megszabadítsák, még nem teljesült. Egyáltalában erről nem esett szó, csak biztatást kaptunk, amelynek a történtek után, sajnos, nem sok jelentőséget tulajdonithatunk, mert ugy látszik, hogy a kérdés visszaesett a maga mozdulatlanságába. Pedig ismétlem, épen a hadsereg érdekében volna szükséges, hogy minden ellenforradalmi kilengést a legalaposabban kivizsgáljanak és a generális közkegyelem kényelmén kivül és felül megállapítsák, hogy kik és milyen mértékben vettek abban részt és ha rájuk is sugárzik a közkegyelem mentő sugara, akkor is ki kell lökni őket a hadseregből, mert igy a hadsereg fölösleges koloncokat visel, ezt az erkölcstelen pluszt hordja magában, amelynek ott a hadseregben helye nincs. Es van még egy ok, amely a hadsereg és a polgárság viszonyát barátságtalanná teszi. Nem akarom azt mondani, hogy a hadsereg nem áll hivatása magaslatán, de figyelmeztetnem kell a kormányt és a honvédelmi minisíert, hogy igyekezzék a hadsereg felől eloszlatni azt a gyanút, hogy nem áll pártokon felül, igyekezzék eloszlatni azt a gyanút, hogy osztályhadsereg, vagy pláne párthadsereg. Itt nem mondok konkrétumot, tény azonban az, hogy a hadsereg tiszti tagjai túlsókat forgolódnak politikai körökben, túlsókat foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyek közeli nexusban vannak a politikával. Ha a hadsereget olyannak akarjuk látni, mint amilyenre szükség van, legelső kötelessége annak, aki a hadsereg irányítását kezében tartja, hogy ezt a gyanút a hadsereg felől elhárítsa és a hadsereget mentesítse minden olyan gyanútól, mintha az egy osztály szolgálatában állana, amint ezt tegnap egy egységespárti képviselő kereken és őszintén meg is mondotta, mondván, hogy az a kormánypárt szolgálatában áll. (Halász Móric : Ezt talán még sem lehet mondani ! Ilyent nem mondott senki !) Nem ezekkel a szavakkal mondotta, de ezt lehet kiérteni belőle. (Élénk ellentmondások a jobboldalon,) Tessék elolvasni a naplót, amelyben erre nézve megfelelő támpontot méltóztatnak találni. (Halász Móric : Ezt nem mondotta ! Van nekünk elég tájunk, nem kell ilyeneket belekeverni !) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A szöveg nem áll rendelkezésemre, de majd elő fogom keresni. Én ugy emlékszem, hogy azt mondotta, hogy a mindenkori hadseregnek az a kötelessége, hogy a mindenkori uralkodóosztályt védelmezze. (Halász Móric : Nem igy mondotta !) Tessék előkeresni a naplót. (Friedrich István : Azt mondotta, hogy a mindenkori kormánynak rendelkezésére kell állnia ! És ez helyes !) Dinich nem igy mondotta, Dinich azt mondotta, hogy a mindenkori uralkodóosztályt kell védelmeznie, én pedig a hadsereg hivatásának nem azt tartom, hogy az uralkodóosztály érdekeit védelmezze, hanem hogy az ország érdekeit védelmezze, az országban pedig benne van minden párt, minden társadalmi osztály, következeskepen a hadseregnek pártokon és osztályokon felül kell állania. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem vagyok nagy katonai szakértő, mert csak póttartalékos voltam, (Fábián Béla s Milyen rangban?) póttartalékos! rangban. (Halász Móric: Akkor nem valóságos, csak póttartalékos közlegény volt.) Nem szégyen az. (Halász Móric: Nincs is ebben semmi szégyelni való!) Azzal a kevés szakértelmemmel, (Szily Tamás: Ez igaz!) amelyet 56 napi kiképzéssel és néhány fegyvergyakorlattal tudtam szerezni, állapítom meg, hogy a régi osztrák katonai metódusok a háború legelső napjaiban megbuktak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nem igy volna, akkor nálam nagyobb katonai szakértők lesznek szívesek felvilágosítani és én szívesen tudomásul veszem ezeket a felvilágosításokat. Én azonban ugy látom, hogy a régi osztrák katonai módszer és szellem a háború első hetében megbukott és mégis sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar hadsereg módszerei és szelleme majdnem azonos, vagy egészen azonos a régi osztrák katonai módszerekkel és szellemmel. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Ez már egész helytelen megállapi-