Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

40é ' À nemzetgyűlés 494. illése 1926. évi január hó 22-én, pénteken. ban olvastam!) nekem nincs felhatalmazásom arra, hogy az ellenkezőt jelentsem ki, tehát nem jelentem ki, én csak megállapítom, hogy az ország mai helyzetében, a mai nemzetközi szituációban a magyar nemzetgyűlésben intaktikus ilyen kijelentéseket tenni, intaktikus ilyen burkolt formában a világ demokráciájának hadat üzenni! T. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajos képviselőtársam tegnap felmelegítette azt az affért, amely közötte és Kéthly ( Anna képviselőtársunk között a múltban előfordult. Panaszolta, hogy a szociáldemokrata párt kongresszusán ellene támadások hangzottak el és ezért ő a kongresszuson elnöklőktől nem kapott elégtételt. Ez igaz. De nem is kaphatott, mert Szilágyi Lajos képviselőtársunk vétett a szövetségi hűség és a szövetségi loyalitás ellen akkor, amidőn itt a parlamentben felállt és nyomban kemény ellentámadást intézett szövetségesei ellen és kvázi felhivta a kormányt arra, hogy a szociáldemokraták ellen kivételes rendszabályokhoz nyúljon. Ez elsősorban vétség a demokrácia ellen, mert Magyarország mai helyzetében, a mai kormányzati módszerei mellett valóban nem kell külön kivételes rendszabályokat követelni; hiszen 1914 július 28-a óta kivételes rendszabályok alatt élünk, valósággal rendőrállam lettünk, sőt túltettünk minden rendőrállami jellegen, mert már nem is rendőrminiszterünk, hanem rendőrminiszterelnökünk van, ma Magyarországon az első főrendőr a miniszterelnök. Ilyen viszonyok között valóban egészen fölösleges és legfőképen felesleges a baloldalról még ezen túlmenő kivételes intézkedésekre biztatni a kormányt. Szilagyi Lajos képviselőtársunk vétett a szövetségi hűség és loyalitás ellen, mert módja lett volna a közös intézőbizottsághoz fordulni ezzel a sérelmével és panaszával, módja lett Ápolna a fogalmakat először ott tisztázni, természetesen fentartva magának a jogot, hogv ha ott elégtételt nem kap, a nemzetgyűlés plénumában szerezzen magának elégtételt vagy fejtse ki a maga nézeteit. Én a szövetségi hűséget és loyalitást, minit általában a lovagiasságot is minden tekintetben csak ugy tudom elfogadni és tisztelni, ha az kölcsönös, ha egyforma feltételek mellett egyforma szabályok alapján állanak egymással szemben. Szilágyi Lajos képviselőtársunk tehát csak önmagának köszönheti azt, ha őt esetleg támadások érték és ő ezekért ott nyomban nem kapott elégtételt. Foglalkoznom kell most azokkal a sürün felhangzó vádakkal, amelyek a hadsereg és a véderő kérdésével kapcsolatban a szociáldemokratákkal szemben bizonyos oldalról felmerültek. Tisztáznom kell először is a fogalmakat. Őszintén és nyíltan kijelentem: mi igenis, mi pacifisták vagyunk. Mi fanatikusan hisszük és valljuk azt, hogy az emberiség között felmerülő vitás kérdéseket nem muszáj tönieggyilkossággal elintézni. -Mi fanatikusan hisszük és valljuk a kereszténységnek azt a parancsát, hogy az emberi élet kioltására emberek nem lehetnek hivatottak. (Szijj Bálint: De akkor az egész világ legyen pacifista! Mi magunk hiába leszünk azok! — Ugy van! Ugy van! — Buday Dezső: LTfopia! — Pikler Emil: Az Evangélium tanitása nem lehet utópia!) Mi hisszük és valljuk, hogy a XX. század emberének vannak más módjai is az ellentétek kiküszöbölésére, mint az ágyú és a puskapor. Mi ezen az állásponton vagyunk és voltunk és nem a mi hibánk, nem a demokrácia hibája, hogy a nagy világégés kitörésekor nem t

yolt elég ereje ahhoz, hogy ezt az álláspontját világszerte érvényesitse és ezt a borzalmas nagy katasztrófát az emberiségtől elhárítsa. Nem jelenti azonban ez azt, hogy mi ezt az elméletet tovább is ne valljuk, tovább is he hirdessük és tovább is ne próbáljuk elhitetni és elfogadtatni az egész emberiséggel, hogy felesleges egymást gyilkolni, hogy vannak más módszerek is az ellentétek kiküszöbölésére. A pacifizmusból folyik, hogy mi a teljes leszerelést követeljük nemcsak Magyarországon és nemcsak egy országban, hanem az egész világon és nem különféle időkben, hanem egy időben. Sohasem mondtunk mást, sohasem mondtunk olyant, ami ezzel ellentétes. Aki ismeri a szociáldemokrácia elméletét, aki ismeri gyakorlati programmját, az tudja ezenkívül azt is, hogy a szocialista Programm átmenetül, az átmeneti időkre, amig arra szükség van, a néphadsereg intézményét követeli, amely semmi esetre sem rosszabb, mint a mai értelemben vett hadsereg, sőt sokkal szélesebb arányú, sokkal biztonságosabb. (Buday Dezső: Mi is ezt akarjuk!) Ez elől a követelés elől a háború előtt elzárkóztak a nemzetek, elzárkózott Magyarország is, de amikor a háború kitört, nyomban kitudódott, nyomban világossá vált, hogy a szociáldemokrata párt eme gyakorlati követelésének elérkezett az ideje, mert valóban minden hadsereget rögtön át kellett alakítani néphadsereggé. (Saiy Endre: Megvalósították a háborúban!) Kénytelenek voltak megvalósítani a háború következtében azt, amit a háború előtt perhorreszkáltak, amiről hallani sem akartak. (Esztergályos János: Az iskola padjaiból mentek el a.fiuk!) Rá kell mutatnom arra, hogy az általános leszerelés, a pacifizmusnak ez az elől járója, elsősorban a kis népek, a kis nemzetek érdeke. Ha szabadon indulhatna meg valamilyen nagy versengés a fegyverkezés terén, ha a legyőzött országokat nem kötné a trianoni békediktátum, akkor sem érhetnék el sohasem azt a nivót, amelyet a nagy nemzetek elérnek. Nem érhetnék el sem mennyiségileg, sem minőségileg, mert sem anyagilag, sem fizikailag nem birnák a versenyt azokkal a nagy népekkel, amelyek természetszerűleg számarányuknál és gazdagságuknál fogva ezen a téren teljesítőképesebbek. Nem szabad tehát rossz néven venni és nem szabad idegeskedni, ha mi az ország érdekében a leszerelés mellé állunk azzal a feltétellel és azzal a kikötéssel, hogy a leszerelés általános legyen és egyidőben történjék meg. Nemcsak mi követeljük ezt. Elvtársaink a külföldön ugyanezen az állásponton vannak. A genfi jegyzőkönyv a mi Macdonald elvtársunk munkája nyomán jött létre ; ennek a jegyzőkönyvnek eredménye a locarnói egvezménv, amely csak a leszerelés után várható és remélhető. Magyarországnak, amely kis országgá vált, különös érdeke az, hogy a locarnói konferencia szelleme a gyakorlatba átmenjen, még a trianoni hé\e jóvátétele szempontjából is, annál az okfejtésnél fogva, amelyet az előbb voltam bátor előterjeszteni. Magyarország, mint kis ország a maga néhány millió lakosával és túlságosan korlátolt anyagi teljesítőképességével sohasem remélheti azt, hogy fegyverrel, fegyveres kalandokkal jóvátegye Trianont. Trianon ióvátétele s általában a világháború békediktátumainak jóvátétele csak a demokrácia diadala után lehetséges. Csak a világ demokráciájának győ-