Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. fizetési rendszernek, hogy még ma is fentartjuk ezt a kaució-rendszert, amelyet én nem tartok jogosultnak. Mert ha a civilpályákon semmiféle akadálya sincs annak, hogy valaki családot alapítson, nem látom indokoltnak és helyénvalónak, hogy a katonatiszti pálya elé ilyen akadályokat gördítsünk, az által, amit én ebből az alkalomból támadok: hogy olyan fizetéseket adunk, amilyenekből a katonatiszteknek megélni nem lehet, ennélfogva kötelezzük őket olyan házasságra, amelyben a nő hozománya nyújtja a szükségletnek másik részét. Tisztelt honvédelmi minister ur! Talán méltóztatik tudni, hogy a katonatisztek jórésze hadikölcsönbe fektette pénzét. Részben maguk a kauciók is ilyen formában tétettek le, azonkívül a háború alkalmával bizonyos kikötéseket állítottak fel a különböző szabadságok megadásával kapcsolatban; ha ez nem is volt imperativ, ha nem is volt parancsban, de köztudomású volt, a közlegény is tudta, hogy nagyon nehéz szabadságra menni anélkül, hogy néhány százezer korona értékű hadikölcsönt nem jegyez valaki; mondom, erre sem volt tételes szabály, erre sem adtak ki parancsot, de igy volt. Ha pedig ezek a katonák utolsó garasukat is befektették hadikölcsönbe, ugy ma, amikor ez a hadikölcsön, amikor az a kaució ott van valamelyik bankban deponálva^ és a hozadéka egyenlő a nullával, méltóztassék belátni, hogy a kauciónak semmiféle célja nincs, mert nem biztosit olyan jövedelmet, amellyel a családos katonatiszt a megélhetésén segíteni tudna. Mindezeknél fogva én azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a honvédelmi minister úrhoz, méltóztassék a legközelebbi költségvetésben a honvédelmi tárca kerete számára feltétlenül és szinte makacsul igényelni azokat a költségeket, amelyek elegendők arra, hogy megelégedett tisztikarunk és megelégedett hadseregünk legyen és hogy azok a szociális kérdések, amelyek a civil életben annyi bajt, nehézséget, annyi meg nem értést okoznak, valamikében oda át ne terjedjenek. Van úgyis az országban elegendő faktor, amely gondoskodik arról, hogy megzavartassanak a fegyveres erő egyes részei is ezekkel a kérdésekkel, mert ezek a kérdések nincsenek mindig tisztán beállítva, hanem legtöbbször tendenciával, úgyhogy én a legnagyobb mértékben félek attól, hogy fegyveres erőnk — s én ebben a pillanatban nemcsak a katonaságra, hanem a rendőrségre, a vámőrségre, a folyamőrségre is gondolok — e szociális kérdések tekintetében nyugtalanságba keveredik és én ettől a nyugtalanságtól féltem és meg akarom óvni ezeket a testületeket. Méltóztassanak megengedni, hogy még csak egy dolgot emlitsek fel. A rendőrségi tisztviselők, a folyamőrségi és a vámőrségi tisztek a katonatisztekéhez kénest jóval magasabb dotációban részesülnek. Ebben is igazságtalanságot látok. Azt hiszem, elegendő adatot sorakoztattam fel a tekintetben, hogy arra a megállapodásra jussunk, hogy a katonatisztek fizetése nem volt megfelelő módon kiszabva és hogy e fizetés megfelelő kiszabása tekintetében a jövőben intézkedéseknek kell történniök. Ezekben voltam bátor elmondani észrevételeimet a költségvetéshez, eevebekben pedig a költse srvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 Forgács Miklós jeg-yző: Propper Sándor! Propter Sándor: T. Nemzet g vülés! Régi szemlélődés és tapasztalatok alapián állapitottani me?", hogy itt a nemzetgyűlésben parlamenti sikert csak egyféleképen lehet elérni; évi január hó 22-én, pénteken. • 4Ö3. támadni kell a szociáldemokrata pártot, (Egy hang jobbfelől: Vagy a kormánypártot!) valami rosszat kell róla mondani akármilyen kérdésben, kész a parlamenti siker. Ezt az elvénhedt testületet semmi más nem tudja megmozgatni, minden iránt közömbös, semmivel nem törődik, hiába hangzanak itt fel érvek, hiába csoportosítanak itt adatokat, hiába itt a rátermettség, hiába itt a szakszerűség, ezt a nemzetgyűlést semmi más nem tudja már felmelegíteni és megmozdítani, csak az, ha valaki feláll és a szociáldemokrata pártot megtámadja. (Szili Bálint: Vagy valaki mást! -— Rothenstein Mór: Akkor van nagy hűhó!) Mondom, akármiről van szó; - ha a dahomei belügyeknek valamilyen elferdüléséről van szó, vagy a Matin egy közléséről, amely a Matin ügye, (Egy hang jobbfelől: Ez igaz!) csak ide kell adresszálni valamit és a nemzetgyűlés jobboldala, jobbközepe és balközepe egységesen tud tapsonli és lelkesedni. Legújabban megkaptuk ezt a honvédelmi tárca tárgyalásánál, egyrészt Szilágyi Lajos képviselőtársunk, másrészt Buday r Dezső képviselőtársunk beszéde folyamán. Én ezt nem panaszként hozom fel. Ez a diihaj nivótlanság — méltóztassék elhinni! — nekünk nem kényelmetlen és nem kellemetlen. Ha a nemzetgyűlés csak ebben tudja magát kiélni, nekünk ez nem is káros. Magyarország dolgozó népe ezt a nemzetgyűlést nagyon kevés kivétellel osztályparlamentnek tekinti. Tessék elhinni, hogy minél jobban tudnak önök lelkesedni, örvendezni és tapsolni azon, ha itt a magyar dolgozó nénet a szociáldemokratapárton keresztül piszkálják és piszkolják, (Barthos Andor: A dolgozó népet nem piszkolja senki!) annál inkább terjed el az a nézet, hogy a szociáldemokrata párt parlamenti munkája jó utón halad. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeket előre kell bocsátanom azért, mert minden tárca tárgyalásánál, minden kérdés felvetésének minden parlamenti sikerre pályázó túloldali szónok felfedezte azt, amit én, hogy t. i. csak egyetlenegy módja van a parlamenti sikernek és minden egyéb mondani való nélkül vagy hiján nekünk ugrik. (Szabó Imre: Mintha mi volnánk a kormány!) Buday Dezső képviselőtársunk például azt mondja, idézvén az ismert Ujfalussy-ügyet, hogy TJjfalussy... (Buday Dezső: Kern neveztem meg!) Na hiszen, nem volt nehéz rájönni! — hogy TJjfalussy nyugalmazott tábornok egy gyűlésen kifakadt és azt mondotta, hogy be kell lenni a szociáldemokrata pártba. Erre nézve Buday Dezső ur tovább folytatja Ujfalussy gondolatait — azt hiszem: egészen önkényesen és megbizás nélkül — és azt mondja, hogy ez egyenrangú ezzel, mintha azt mondta volna, hogy revolvert vegyen és azzal, nem tudom, mit csináljon. (Egy hang jobbfelől: Lőjjön! — Derültség.) Én azt hiszem, hogy ennél intaktikusabb és tudatlanabb kifejezés ebben a nemzetgyűlésben sem hangzott még el. (Buday Dezső: Az ön beállítása szerint!) A szociáldemokrata párt legális parlamenti párt, a szociáldemokrata pártnak mindenki tagja lehet, egy katona is lehet tagja, pláne nyugalmazott katona, (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Csak nyugalmazott!) ha ő a szociáldemokrata párt eszméit és elveit vallja magáénak és tudományos meggyőződése, hogy ezen az utón lehet az orszásrot szolgálni. (Buday Dezső: A tábornok kijelentette, hogy ma már bánja!) Nem tudom, hogy Buday képvi selő urnák van-e erre nézve meghatalmazása, hogy ezt kijelentse,, (Buday Dezső: A lapok-