Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-494

402 A nemzetgyűlés 494. itîêse 1926, a legmagasabb fizetési fokokról beszélek — a ministeri tanácsos havi fizetése 8,400.000 korona ... (F. Szabó Géza : Az osztálytanácsossal volt egy rangban !) Most nem vitatkozom, hanem adatokat sorolok fel... az ezredesnek a fizetése pedig havi 7,500.000 korona lett, vagyis 900.000 koronával kevesebb. Tudom, hogy a subaltern tisztek ruházati pótlék tekintetében bizonyos előnyben részesülnek és pedig 255.000, illetőleg 340.000 korona havi ruhadíjpótlékot kapnak, ez azonban nem rekompenzálja őket, mert ez az összeg a nyugdíjba be nem számíttatik. Ez tehát nyilvánvalóan sérelem. Hogyha ezzel szemben azt állítom, hogy ez az összeg kiegészíti a hadnagy és főhadnagy fizetését arra a mértékre, amilyen mérték szerint fizetjük az állami tisztviselőket, ez a sérelem mindig fennáll, mert a 340.000, illetőleg 225.000 korona pótlék — mint mondottam — nem rekonpenzálja őket, mert a nyugdíjba nem számitható be. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Hány főhadnagy vagy hadnagy megy nyugdíjba egy évbe ?) Az összehasonlítás igazságosságához az is szükséges, hogy azt vizsgáljuk, vájjon a képesítés tekintetében egyenlőek-e a katonatisztek és azok a tisztviselők, akik a minister iumb an a diploma alapján helyezkedtek el. Tudom, hogy a múltban a kadetiskola nem nyújtott ilyen képesítést, azonban állítom s azt hiszem, hogy e tekintetben nincs köztünk nézeteltérés, hogy a Ludovika Akadémia négy évfolyamának elvégzése és az ottani kiképzés aequivalensnek veendő azzal, amit az egyetemi diploma alakjában nyújtanak a fiatalságnak az egyetemek. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister : Ez helyes !) mert 8 esztendei középiskoláztatás után a matúrával egyenrangú vizsgát tesznek, majd pedig a négy évi akadémiai kiképzés után olyan diplomát nyernek, amelyet nem vagyok hajlandó alább becsülni más diplomáknál, mert én ezeket a diplomákat egyforma orejüeknek tekintem az egyetemi diplomával. Amikor ezek a fiatalemberek ilyen egyforma képzettséggel elindulnak, méltóztatnak látni, hogy egy ministeri segédfogalmazó minden további vizsgák nélkül, a várakozó-idő leteltével szukcesszive eléri azokat a magasabb fizetési fokokat, amelyeket a katonatiszt csak abban az esetben ér el, ha külön iskolákkal és külön nehéz vizsgákkal erre jogot szerez. Egy főhadnagyból tudvalevőleg nem lehet százados, amíg a százados-kurzust végig nem csinálja, — arnig igen komoly és nehéz vizsgát nem ^tesz le. Később folytonosan ujabb és ujabb vizsgákat kell letennie. A katonatisztnek be kell bizonyitania arravalóságát egy későbbi időpontban is. Ha a hadsereg az asszentálás kezdetén, mikor az illetőt hadnagynak elfogadta, az illetőnek megítélésében csalódott volna, még módjában van ezekkel a szűrőkkel, aminőket a századosi vizsga, az őrnagyi vizsga és későbben a magasabbrangu tisztek számára előirt vizsgák jelentenek, őt szelektálni és elbocsátani. Ugyanez az eset a civilpályán nem áll fenn. Mindenképen oda akarok konkludálni, hogy bebizonyitsam, hogy a katonatisztek megérdemlik a hasoló elbánást a civil tisztviselőkkel. Nem akarok én ebben a pillanatban (»zen tiílmenni s nem akarok ebben a pillanatban számukra külön státust kreálni, mint amilyen a bírói státus, de legalább keresem az igazságot s legalább ugy akarom őket dotálni, mint ahogy a civil tisztviselőket dotálják. A civil pályán a továbbképzés tekintetében nem ismerjük ezt a rendszert, amelyet a katonai évi január hó 33-én, pénteken. pályán mindenkinek végig kell csinálnia, aki emelkedni akar. Méltóztassanak megengedni, hogy az elfoglaltság tekintetében is elmondjam azt, ami ehhez a kérdéshez szorosan hozzátartozik. Igaz ugyan, hogy a civil pályákon, például az egyes ministeriumokban 8—2-ig van megállapítva a hivatalos idő, de az általános gyakorlat az, — és a magasabbrendü képzettséggel bíró tisztviselőnél ez igazolt is — hogy délelőtt 9—2-ig töltik el a hivatalos óráikat; ezzel szemben a katonatiszti elfoglaltsági kötelezettség reggel 7 órakor kezdődik, tart déli 12-ig és délután 2—6-ig. De ezzel nincs kimerítve, mert például a subalternus tiszteknek hetenkint legalább kétszer 24 órás szolgálatuk is van, sőt nemcsak a subalternus, hanem a magasabbrangu tisztek is bizonyos időszakonkint 24 órás szolgálatra vannak berendelve. Amint tehát látni méltóztatik, elfoglaltság tekintetében is súlyosabb helyzetben vannak a katonatisztek, mint a civil tisztviselők és azt hiszem, senkisem akad közöttünk, aki a katonatisztek feladatát alább becsüli az adminisztráicónál. A katonatisztek feladata rendkivül nehéz és rendkívül súlyos: igen gyönge matériával kell elérniök az előirt magasabbrendü eredményeket; egy toborzott, zsoldos hadseregben kell a fegyelmet fentartaniok; azokat kell kiképezniök, akik szintén szűkös fizetésük mellett igazán csak addig hajlandók a hadsereg kötelékében maradni, amíg a kötött megegyezés értelmében okvetlenül muszáj. Én pedig azt szeretném, hogy a hadsereg tagjai kedvvel lássák el feladatukat és hosszabb ideig ott maradjanak; ennek megfelelően törekednének mindazt elsajátítani, amire egy civilizált hadseregben feltétlenül szükség van. Ezeknek az embereknek foglalkozása is olyan tehát, hogy megérdemlik, miszeíint nem becsüljük alább a civil foglalkozásnál, hanem legalább melléje helyezzük és ennek megfelelően dotáljuk. Azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt honvédelmi minister ur e kérdés lényege tekintetében kell hogy velem egyetértsen. Mert; én ebben a kérdésben hadseregünk tökéletességét, hadseregünk emelkedettségét akarom szolgálni de viszont a magam részéről igenis egy kérelmet, sőt egy intelmet terjesztek elő, amelyet talán meghallanak a katonatisztek. Ez a kérelem pedig abból áll, hogy az az összhang, az az összeköttetés, amelyet a civiléletben a magunk részéről szívesen ápolunk, amidőn azt akarjuk, hogy hadseregünk valóban a mi testünkből való test, a mi vérünkből való vér legyen, megőriztessék és hogy azzal a régi osztrák ármádiabeli exluzivitással teljesen hagyjanak fel, mert magának a tisztikarnak is érdeke, hogy a civil társadalomban elvegyülve folytassa életét; teljesen lehetetlen dolog egy külön kasztot képeznie s az a hadsereg nem lesz a nemzet szivéhez forrva, amelynek tisztikara magát elkülöniti. Erről a helyről kérem tshát fel a tisztikart, hogy ne különítse el magát a polgári társadalomtól, hanem vegyüljön össze vele, mert a polgári társadalommal való együttélés a tisztikar számára is erőt és tekintélyt fog teremteni. (Helyeslés.) Az a körülmény, hogy a tisztek, ha meg akarnak nősülni, szintén akadályokba ütköznek, hogy kauciót kell letenniök, egyik bizonyítéka annak, hogy az állam, illetőleg a honvédelmi minister ur és az egész katonai felfog'ás azt a beállitást tartja szem előtt, hogy a katonatiszti fizetésből megélni nem lehet. És épen ebben van tulajdonképen a legsúlyosabb kritikája a mai