Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
 nemzetgyűlés 494. ülése 1926, és a csapatokra f orditott összegek ilyen arány- ] talanságat tüntetik fel. Nagyon jellemző még a budgetre nézve a következő: Ha én a központi igazgatás összes költségeit, a parancsnokságok és az essze« katonai hatóságok költségeit, valamint a tisztképzésre íorditott összes költségeket együttesen veszem, akkor ezek a költségek összesen 156.656,810.000 koronát tesznek ki, vagyis alig a felét annak az összegnek, amelyet a nyugdíjasokra vagyunk kénytelenek forditani. (Erdélyi Aladár közbeszól. — Nagy zaj.) Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Buday Dezső: Ez mindenképen azt látszik J igazolni, hogy a honvédelmi tárca költségvetési ; keretei szűkek, hogy igazán kár volt a mélyen t. '• honvédelmi minister urnák arról a 4 millió , aranykoronáról lemondani. Arra az 58 milliárd j koronára, amelyet ilyen módon az állam más j szükségleteinek fedezésére talán túlságosan \ önzetlenül a honvédelmi tárcából átengedtek, { igen nagy szükség lett volna magának a tárca- j nak keretében. (Erdélyi Aiadár: Elismerést érdemel ezért!) A tisztek fizetése tekintetében méltóztassék megengedni, hogy keressem az igazságot és miután abszolut igazságok nincsenek, csak relativ igazságok vannak, én ezen relativ igazság szempontjából foglalkozom a katonatisztek fizetésével. Nem tartok mást magasabb és nagyobb feladatnak, mint azt, hogy megelégedett hadseregünk legyen, olyan hadseregünk, amely nem tartja napirenden az ő jövedelmi viszonyait, hanem amely azt tartja, hogy neki fizetéséből meg lehet és meg kell élnie, ha azonban ezek a témák ép ugy mint a civil pályákon történik, a katonatiszti kaszinókban is örökösen lefoglalják az emberek gondolkozásvilágát, akkor a katonatisztek a kívánt celt nem szolgálhatják olyan nagy odaadással, amelyet a katonatisztektől követelnünk kell. (Erdélyi Aiadár: De szolgálják, hálaistennek!) Én abszolúte a katonatisztek pártján vagyok ebben a kérdésben és a státusrendezéssel kapcsolatban azt tapasztalom, r hogy a katonatisztek mostoha elbánásban részesülnek. Akceptálom, hogy a birói státushoz tartozó tisztviselőknek különleges dotációt, különleges státust teremtettünk, abból a felfogásból kiindulva, hogy azoknak függetlensége minden irányban biztosítandó, amihez az is hozzátartozik, hogy semmiféle mellékkeresetre számítaniuk nem lehet. De valamint más állami alkalmazottnak függetlensége az ő megélhetésével nyeri biztositékát: ugyanezt a tételt állítom fel a katonatiszteknél, sőt ez ott fokozott mértékben áll fenn, mert a szigorú katonai szabályzat értelmében náluk olyan a helyzet, hogy nekik gondolniok sem szabad arra, hogy esetleg mellékfoglalkozás utján jövedelmeiket felszaporitsák. Nagyon jól tudom, hogy tételes törvényeink szerint a civil tisztviselőknél is igy vagyunk, de méltóztassanak kimenni az életbe s akkor méltóztatnak látni, hogy a tisztviselők jórésze kénytelen minden idejét, éjjelét is keserves munkára felhasználni, hogy e külön munkával segíthessen magán és családján. Én nem vetek ezért senkire követ, de megállapítom, hogy a katonatiszti karban ez az eset épen ugy nem fordul elő, mint a birói karban. Ennek ellenére mit látunkl A státusrendezéssel kapcsolatban milyen viszonylatok állottak be a katonatisztek és a civil tisztviselők fizetései között. Azt hiszem, abban a tekintetben nincsen közöttünk eltérés, hogy a katonatisztet épolyan évi január hó 22-én, pénteken. 401 állami tisztviselőnek tekintjük, mint bármely más ministeriális tisztviselőt. Az összehasonlításra meg van az alap, meg van a bázis. Ez összehasonlítás értelmében a státusrendezés előtt például a X. fizetési osztályban levő ministeri segédfogalmazó havonta 1,615.000 korona fizetés kapott és a vele egyenlő rangban levő hadnagy ugyancsak pontosan 1,615.000 koronát. Ez teljesen rendben van, teljesen megnyugtató, mert mint mondani voltam bátor, abszolut igazságok nincsenek, a relativ igazságba pedig az ember bele tud nyugodni és ha az adóterhek egyenlően sújtanak engem a szomszédommal, akkor nem demonstrálok, de demonstrálok akkor, ha ennek az adónak kiszabásában igazságtalanságot, egyenlőtlenséget látok. Ezt az egyenlőtlenséget, ezt az igazságtalanságot az egyed elviselni nem tudia. Nézzük azonban csak, mi történt — mindig a legmagasabb fizetési fokozatról emlékezem meg a X. fizetési osztályba tartozó tisztviselővel a státusrendezés utáni A ministeri fogalmazó a státusrendezés után kap havonta 2,050.000 koronát, ezzel szemben a hadnagy 1,900.000 koronájával lemaradt. Kérdezem a mélyen t. honvédelmi minister urat, melyek voltak azok a fontos okok, amelyekkel ezeket a megkülönböztetéseket a státusrendezéssel kapcsolatban indokolni lehet, holott a státusrendezés előtt elfogadtuk azt, hogy a X. fizetési osztályba tartozó segédfogalmazó -és hadnagy egyenlően dotáltassék. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Tévesek azok az adatok!) Méltóztassék megengedni, hogy én ezeknek az adatoknak valódiságát bátor legyek vitatni. Én a mélyen t. honvédelmi minister urnák az ülés után rendelkezésére bocsátom ezeket az adatokat, s meg vagyok győződve, hogy ezek abszolut helytállók. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Abszolut helyt nem állók!) Talán majd az ülés után leszek bátor a minister urnák rendelkezésére bocsátani az adatokat. A VII. fizetési osztályba tartozó ministeri titkár fizetése volt a státusrendezés előtt... havi 8,400.000 korona, pontosan ugyanennyi volt az őrnagyé is. — A státusrendezés után a ministeri titkár 4,550.000 koronát kap, ezzel szemben az őrnagy csak 4,200.000 koronát. (Gr. Csáky Károly «önvédelmi minister: Tévesek az adatok.) — ismétlem, át fogom adni ezeket a megfelelő hivatalos helyről kezembe juttatott adatokat, —- (F. Szabó Géza: En volnék a legboldogabb, ha t. képviselőtársam a fedezetet is meg tudná jelölni ezekre az öszszegekre.) Én azonban, mint nemzetgyűlési képviselő, tartozom azzal ,hogy az esetben, ha társadalmunk egy rétege magára nézve a ministeri intézkedéseket igazságtalanoknak tekinti, hogy én azt itt, a nemzetgyűlés házában szóvátegyem. — Mondom, a ministeri titkárnak a státusrendezés előtt 3,400.000 korona havi fizetése volt, A ministeri titkárral egy rangsorban volt állítva az őrnagy s az őrnagynak a státusrendezés előtt ugyanennyi fizetése volt. A státusrendézés után a ministeri titkár 4,550.000 korona havi fizetést kap, ellenben az őrnagy csak 4 5 200.000 koronát s szintén megismétlem a kérdést: nem tudom magamnak megmagyarázni, miért kellett ilyen megkülönböztetést tenni a státusrendezés előtt s a státusrendezés után! (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Majd megmagyarázom!) Az V. fizetési osztályban egy ministeri tanácsosnak a státusrendezés előtt 5,780.000 korona volt a havi fizetése s ugyanennyi volt az ezredesnek is. A státusrendezés után — mindig 58*
