Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-494
A nemzetgyűlés 494. ülése 1926. évi január hó 22-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1925/26. évi állami költségvetés, és pedig a honvédelmi tárca általános és részletes tárgyalása és a pénzügyi tárca általános ós részletes tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Buci János, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 perekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur jegyzi. Napirend szerint következik az 1925/26. évi állami költségvetés (írom. 963) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a honvédelmi tárca általános tárgyalása. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Buday Dezső ! Buday Dezső : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi nap folyamán a t. képviselőtársaim részéről elhangzott beszédek során sok szó esett — és megállapítom, hogy sok értékes szó —• ugy Magyarország, valamint a környező államok fegyveres erejéről. Az a körülmény, hogy a tegnapi nap folyamán e tekintetben szinte részletekbe menő adatokkal szolgáltak az igen t. képviselőtársaim, főleg Moser Ernő t. barátom és Zsilinszky Endre t. képviselőtársam, felmentenek engem attól, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam, annál is inkább, mert nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Csak egyetlenegy körülményt akarok megállapítani, amely a számoknak ebből a nagy tömkelegéből kisegít bennünket a viszszaemlékezésben, hogy a fegyveres erő, de főleg a hadi felszerelés tekintetében 1 :17 arányában áll Magyarország az őt közvetlenül körülvevő kisentente-államok haderejével. Ez a szám elég elrettentő arra, hogy figyelmeztessen bennünket, hogy a mi kis honvédségi haderőnket a lehetőséghez képest ütőerőben tartsuk meg. Ha a trianoni béke-diktatum kvantitative korlátok közé szorított bennünket, amelyeket most és — az én megítélésem szerint — sajnos a közeljövőben sem lesz módunk tágítani, akkor én a fősúlyt ebben a kérdésben a kvalitásra fektetem. Ezt a korlátolt számú hadsereget én olyannak kívánnám 'kiképezni a felszerelés tekintetében, amely azután Európának NAPkö. XXXVIII, ezidőszerint leg'kiválóbb hadseregével is felvehesse a versenyt. Ismétlem, nem kvantitásról, hanem kvalitásról beszélek. Mi tudjuk, hogy egy jól felszerelt és jó hadiszellemben neveli hadsereg milyen hatalmas erőt képvisel azokkal a hadseregekkel szemben, amelyek csak a tömegekre támaszkodhatnak. Az orosz háború számtalanszor megmutatta, hogy egy aránylag elenyésző kisebb magyar csapat elbánt nálánál tízszer nagyobb orosz haderővel is. Ebben és egyedül ebben látom vigasztalásunkat és a magunk részéről minden súlyt arra fektetek, hogy a mi hadseregünk a lehető legjobb kvalitású legyen az egész világon, ugy felszerelés, mint a katonaság lelki világa szempontjából is. Kétségtelen, hogy ezj a két faktor egyenlően fontos. A felszerelések tekintetében őszintén bevallom, aggódom, hogy még azon a szinvonalon sem vagyunk, ahová a trianoni békediktátum szerint is eljuthattunk volna. Ugy érzem — nem tudom ellenőrizni — de a több oldalról is elhangzott vélemény szerint nekünk tulajdonképen nem 35.000 katonánk van, hanem csak 22—24.000. Végtelenül sajnálnám és szomorúan venném tudomásul, ha ez csakugyan igy volna és ezért igazán szemrehányást kellene tennem a t. honvédelmi minister urnák, mert ha igy van a dolog, akkori miért méltóztatott a honvédelmi tárca budgetjéből 4 millió aranykoronát, amely 58 milliárdnak felel meg, átengedni az állam többi kiadásainak fedezésére. Én ebben az országban fontosabbat, mint a honvédelmet nem ismének. Akceptálom, hogy vele egyenlő fontosságú a kultusz, vagy a földművelésügyi tárca, de forintosabbnak egyetlen egyet sem fogadok el. Különben is, véleményem szerint, bizonyságul szolgál erre az állami költségvetés, amelyet az 1925—26. évre elénk terjesztettek, de különösén ennek az állami költségvetésnek fősommázata. Ebben a költségvetésben a kiadási főösszeg" a z üzemek nélkül 8,342.459,923.000 koronát tesz ki. Ebből a főbudgetösszegből a 10 tárca a sommázat szerint akként van dotálva, hogy a második helyre jutott a honvédelmi tárca, első helyre a pénzügyi tárca. Abban, hogy a honvédelmi tárca a második helyre jutott, bizonyságát látom annak a körülménynek, hogy 58
