Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-493
396 A nemzetgyűlés 493. ülése 1926. legfőbb bázisa, legfőbb pillére a magyar államnak, valósággal nyomorogjon. (Bartíios Andor: A tisztviselőnek is tiltva van a mellékfoglalkozás. Ez nem érv.) Vannak olyan nrellékfoglaLkozásak... (Barthos Andor: • .Ninosenek, most már tiltva van!) A mi tisztikarunktól a nemzet és mi valamennyien rengeteget várunk. Ez a tisztikar óriási nemzetnevelő munkát végez. Ha ellenségeinket nézem,, akkor megállapítom, hogy a nagy államok, — de a kis államok is — fokozott mértékben támasztják alá a maguk tisztikarát és hadseregét anyagi szempontból is, Ha Szerbiának mai hatalmi pozícióját vizsgálom, akkor azt látom, hogy elsősorban tisztikarának köszönheti ezt a pozícióját. Ha nézem, hogyan gondoskodik a mai fascista olasz állam a maga tisztükaráról és hadseregéről, akkor azt látom, hogy még fokozottabban, mint békében tette. A hadserieg és a tisiztikar a magyar katonai erőnek, a magyar katonai tradíciónak legfőbb letéteményese. En semmiiéle áldozatot nem tartok és nem tartanék soknak azért hogy ezt a tisztikart és hadsereget erkölcsi, szellemi és gazdasági nívóban emieljük és nem hiszem., hogy a t. többség meg ne szavazta volna a t. kormánynak egy olyan előterjesztését, (Gr. Széchenyi Viktor: Okvetlenül megszavaztuk volna!) amely a tisztikart jobb gazdasági helyzetbe juttatta volna és több anyagival támasztotta volna alá a hadsereg további kiépítését is. (Barthos A; t dor: Tessék a nyugdíjasokra is gondolni! — Buday Dezső: Aszókra is! —- Gr. Széchenyi Viktor: Nem lehet a kettőt szembe állítani egymással! — Pikler Emil: Majd a nagybirtokosok ideadják erre a célra vagyonukat! — Zaj.) Szeretném, ha az igen t. honvédelmi minister ur a pénzügyminister urnák természetes és megbocsátható fösvénységével szemben nagyobb erélyt mutatna és hiszem, hogy az egész nemiaetgyülés — de az egész nemzet is— tapsolna neki ezért. Semmi indok nincs ma arra, amikor ma feleslegekkel rendelkezik az állam, liogy tisztikarunkat ilyen gazdasági nívón tartsuk továbbra is. Hadseregünk másik nagy baja felszereléséinek hiányossága és elmaradottsága. Tiszti bajtársaim figyelmeztetésére néztem bele azokba az adatokba, amelyek feltüntetik, hogy Európa egyéb államai milyen mertékben áldoznak a maguk hadserege felszerelésének gyarapítására. Csak pár példát szeretnék felolvasni azok kiegészitéseül, amelyeket Móser igen t, képviselőtársam, a nemzetgyűlés eie terjesztett, Anglia 1923-ban 80.000 fontot, azaz 30 milliárd koronát költött csak gázkisérleti cokiikra. A háború utáni első angol flottaparádén 800 hadihajó vett részt olyan hosszú vonalon, mint amilyen Budapesttől Szétkesfehérvár és csak egyetlenegy hajó volt 1914-ből való, a többi mind 1914 utáni. (Lendvai István: Ez a művelt külföld pacifizmusa!) A »Naval and Military Record« további légügyi fegyverkezést sürgtet, amelyhez a pénzösszegeket nem szabad a hadseregre és a haditengerészetre szánt összegbői elvonni. Angliáiban a légügyi ministerium rendeletére olyan repülőgépeket épitenek, amelyek teljesen t acélból vannak és állítólag 25 felszerelt katonát képesek szállítani. A háború óta katonai kísérleti intézetekre Anglia hússzor annyit költ, mint a háború előtt, Ezeknek évi budgetje 24 millió aranymárka. Amerikában az »Army and Navy Journal« szerint jelenleg négyféle légelhárító évi január hó 21-én, csütörtökön, fegyverrel kísérleteznek. A »Boriing Bötmbér«* nek nevezett uj amerikai bombavető repülőgép tartányaiban 10.000 kg. benzint visz, 12 embert és fél vagon súlyú bombát, 7 gépfegyvert és egy ágyút, (i^endvai istvau: ±5iz.onyára krisztusi célokból! — Zaj.) Olaszországban a hadi repülőgépek szamát lzoO-roi 2400-ra emelik, tehát toibbre, mint amennyi a mi egész fegyveres hadierőnk. (Lendvai István: A mi egész légi erőnk Rupert Rezső! — Zajos derültség.) Tehát mióta a népszövetség fennáll és haladunk nagy léptekkel a világbéke felé, azóta óriási mértékben és arányokban fegyverkeznek Európa népei. A kis-entente veszedelmes fegyverkezését épen Lloyd George tette nemrégen megjelent cikkében szóvá, melyben európai veszedelemnek tartja, hogy mindegyik kisentente- beii állam milliós hadsereggel rendelkezik. Ezzel szemben Trianon meghagyott nekünk 4U.250 puskát, 525 géppuskát,, 140 aknavetőt és 150 tábori ágyút, tehát épen azokat a fegyvernemeket vették ki kezünkből — a nehéz ágyukat és repülőgépeket, — amelyek a háború óta a legjobban fejlődtek. JNem szabad ebbe belenyugodnunk és meggyőződésem szerint nem lehet a kérdést a békeszerződésre való hivatkozással elintézni, hiszen a trianoni szerződés keretein belül is lehet javítani felszerelésünket. Folytonosan hangoztatnunk kell a békeszerződés revízióját ebben a A'-onatkozásban is, (HelyesLs.) vagy legalább azt kell kívánnunk, hogy tolerálják a hatalmak azt, hogy felszerelésünket kiegészítsük, mert azok, akik a békeszerződést aláírták, azok közül bizonyára senki sem gondolt arra, hogy a hatalmi viszonyok mégr Trianon után is a mi rovásunkra fognak eltolódni. Amikor a békeszerződés revízióját kérjük és követeljük a magyar hadsereg felszerelése tekintetében, valamint a zsoldos hadseregnek néphadsereggé való átalakítása s a hadsereg létszámának felemelése szempontjából két nagy európai érdek van mellettünk. Az első a bolsevista veszedelem. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a jobbközépen.) Aki Anglia politikáját évek óta figyeli, láthatja, hogy az angol politikának — sőt továbbmegyek — az angolszász politikának gerince ma a bolsevista veszedelemmel szemben való védekezés. A bolsevizmus, a zsidó materialista-marxista civilizáció és a keresztény idealista civilizáció közötti küzdelem még nem játszódott le és nem fejeződött be. Ebben a küzdelemben Magyarországra fontos szerep fog várni, arra, a Magyarországra, amely Közép-Európában úgyszólván egyesegyedül tudna teljes lélekkel és erővel szembeszállni a bolsevizmussal, hisz a kis-entente szláv államai — meggyőződésem szerint — sohasem lesznek kaphatók egy ilyen akcióra, Ezenkívül Olaszországnak életbevágó' érdeke, hogy Magyarország további hatalmi gyengülését megakadályozza. Nem mondom azt, vagy legalább nem arra akarom a hangsúlyt tenni, amit a fajvédők állandóan han goztatnak, hogy Olaszországnak egy erősebb, nagyobb Magyarországra van életbevágóan szüksége a maga hatalmi poziciójának és a maga impériumának kiépítésére; én csak annyit hangsúlyozok ezúttal, amit ugy a liberális, mint a fascista olasz politika szóval és tettel épen elégszer szögeztek le, hogy nem engedik meg Magyarország további gyengítését. De kérdem: az a helyzet, amelyben ma a magyar hadsereg van, ami tökéletes leszereltségünk és azzal szemben a Népszövetség égisze
