Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-493
À nemzetgyűlés 493. ülése 1926. mét, hogy mi a legtökéletesebben le vagyunk szerelve és tökéletesen védtelenek vagyunk velük szemben. Az az akció, amelyet a kis-entente ellenünk a frankhamisítás ügyéből kifolyólag folytat, bizonyítéka annak, hogy ezek nem elégednek meg azzal, hogy Magyarország kétharmadát elvették. Hiszen, ha meggondoljuk, kérdezhetem: mirevaló nekik ez a rágalomhadjárat, miért akarják befeketíteni ezt a nyomorult, kis, szerencsétlen Magyarországot, miért akarják mindenkivel elhitetni, hogy mi Európa békebontói vagyunk, és hogy mi háborúra készülünk ellenük mai nyomorúságunkban és gyengeségünkben. De nemcsak magukra számítanak, hanem a magyarság itthoni belső ellenségeire is. Ez a belső ellenség nem tudta a nacionalista magyar erők fejlődését és egyenes vonalban való, nekilendülését megakadályozni. Most a belső ellenséges erők összefogva a külső ellenséges erőkkei, próbálják a nacionalista magyar államot megdönteni. (Ugy van! a balkösépen.) Kérdezem a t. minister úrtól, vájjon ez a mi kicsiny hadseregünk van-e olyan helyzetben, hogy legalább bármiféle defenzív akciót tudjunk kifejteni. Vagyunk-e olyan helyzetben, hogy a legkisebb, legminimálisabb ellenállást is tudjuk kifejteni akkor, ha erre sor kerül. T, Nemzetgyűlés! Nincs igaza azoknak a képviselő uraknak, akik azt mondják, hogy ez a hadsereg csak arra való, hogy a belső rendet fentartsa. Ennek a kis hadseregnek csonka Magyarországot kell megvédelmeznie. Ez az igazi feladata. De feladata dupla, mert a belső forradalmat és külső ellenséget egyaránt kell távoltartania a magyar nemzet életéből. A békeszerződés szerint van 35.000 emberünk, közöttük 1750 tiszt. Megdöbbenéssel értesültem arról, hogy még ez a 35.000 emberünk sincs fegyverben, hanem csak 20—22.000 ember. Szeretném megkérdezni az igen t, honvédelmi minister urtóL mivel indokolható és védhető ez az álláspont és ez az állapot? Hogyan lehetséges, hogy a kormány nem gondoskodik arról, hogy legalább a békeszerződés szerinti minimális hadsereg állandóan fegyverben legyen, hiszen tekintetbe kell venni, hogy nekünk semmiféle tartalékaink nincsenek, nincs népfelkelésünk, a mi békehadseregünk egyenlő a háborús hadsereggel. Azt hiszem, hogy nemcsak a magam neveben és nem is csak pártom nevében szólalok fel ez ellen és fejezem ki aggodalmamat,^ hanem az e^ész keresztény magyarság nevében, amely aggódik még ennek a csonka országnak életéért is a legutóbbi hetek tapasztalatai alapján. T. Nemzetgyűlés ! Zsoldos hadseregünk van. A zsoldos hadseregnek soha sincs meg, nem is lehet meg az az értéke, mert nincs meg a módja arra az egészséges kiválasztásra, mint a néphadseregnek. Szeretném megkérdezni a t. honvédelmi minister urat, hogy a leszerelés tökéletes befejezése után, a kis-entente-hatalmak óriási mértékben történő felszerelése és fölfegyyerkezése után van-e remény arra és tett-e lépéseket a t. kormány abban az irányban, hogy ez a zsoldos hadsereg végre néphadsereggé alakittassék át. Hiszen a néphadsereget is ép ugy lehet ellenőrizni, a néphadsereg számát és ép ugy lehet megállapítani, mint a zsoldos hadseregét. Mi nemzetközi akadálya lehet annak, hogy ezt a zsoldos hadsereget átalakítsuk néphadsereggé azért, hogy a * magyar államon gazdasági könnyítéseket tegyünk ? A belső és külső ellenség mindig sokat hanévi január hó 21-én, csütörtökön. 395 goztatja azt, hogy aránylag sokba kerül a magyar hadsereg íentartása. Arra azonban nem mutatnak rá sem az egyik, sem a másik oldalon, hogy aránylag épen azért drága, mert zsoldos hadsereg. Tisztjeink fizetéséről szeretnék egypár szót mondani. Nemrégiben egy nyugalmazott tábornok súlyosan megfeledkezett önmagáról. En es pártom a legteljesebb mércókben elitéljük ezt a tábornokot és helyesnek, indokoltnak tartjuk vele szemben a legszigoiubb eljárást, mert igenis összeegyeztethetetlennek tartjuk a tiszti gondolkodással azt, hogy egy tiszt a szociáldemokrata párínak tagja legyen. A szociáldemokrata part a nemzetközi világforradalmat tartja a maga végcéljának. A magyar hadsereg tisztje pedig a nemzeti magyar állam katonája. Ezt a két világnézeti ellentétet és ellentétes pólust soha nem lehet egy nevezőre hozni. De ennek a tábornoknak megtévelyiedése szerintem mégis eigonuoiKOdásra késztet. A fajvédők álláspontja a tisztviselőkérdésben mindig az volt, hogy nemcsak tisztán szociális és fajvédelmi, de gazdasági szempontból is a legszerencsétlenebb politika volt a Kállay-féle kicsinyes tisztviselő politika, amely szinte a velőt sízáritoita ki a magyar középosztályból és a magyar tiszt vi selő osztályból. (Ugy va...' a balközépenj A nyomorúság mindig keritő és a nyomorúság a természiettest, (egészségles kiválasztás megakadályozója, a korrupciónak pedig legfőbb gyökere. Meggyőződésem az, hogy az .államkaszszának is nagyobb haszna lett volna abból, ha a magyar tisztviselőosztályt legalább azon a nivón tarthattuk volna, mmt minden más .egyőzött vagy győztes nép tartotta nehéz gazdasági kríziseken át is a maga tisztviselőosziáiyat. És mit kell látnunk, ha a tisztikar fizetését nézem! Ma a tisztikarnak egó^zbenvéve rosszabb fizetése van, mint a tisztviselőknek. A legutóbbi tisztviselői fizetésjavitás előtt 3gy gyalogsági tábornoknak volt 9,800.000xorona havi fizetése, ugyanigy az államtitkárnak is, aki ugyanabban a rangban van. A júliusi javításkor ez a fizetés felemelkedett 14 millióra, tehát 32%-kal. Itt nincs különbség a kettő között. A tábornoknál és a helyettes államtitkárnál málr megvan a különbség, mert mig a tábornokok bizonyos kategóriái csak 25%-os fizetés javítást kaptíak, addig a helyettes államtitkárok 47%-ot. Az ezredesnél még kirívóbb ez a különbség. Az ezredes 29 és 21% javítást kapott, a miniszteri tanácsos 45%-ot. Az ezredesek más kategóriái 37 és 17 fl /o-ot, a ministeri tanácsosok más kategóriái 45%-ot. Az alezredes 22%-ot, az osztálytanácsos 34%-ot, más kategóriákban az alezredes 17%-ot, az osztálytanácsos 36%-ot. Az őrnagy 22%-ot, a ministeri titkár 33%-ot, ismét az őrnagy 17%-ot, a ministeri titkár 32%-ot. T. Nemzetgyűlés! Senki sem mondhatja rólam és pártomról hogy mi ridegen gondolkodunk a tisztviselőkérdésben, hiszen a felfogásunk épen az volt mindig, amit már kiiejtettem. De azt igenis vallom, hogy amint a birót külön elbírálás illeti meg az országban, még a fizetés szempontjából is, ugy külön elbírálás illeti meg a tisztikart is, mert ez a tisztikar semmiféle más mellékjövedelemre nem tehet szert és ennek a tisztikarnak biztosítani kell egy bizonyos normális megélhetést, Egy bizonyos minimális dekórumot, bizonyos nívóját az életnek, és biztosítani kell bizonyos Örömet is a foglalkozáshoz. Lehetetlenség, hogy az a tiszt, aki ma kétszer-háromszor annyi munkát végez mint békében, és aki ma
