Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

388 A. nemzetgyűlés 493. ülése 1926. szárazföldi hadsereg már nincs. Két nagy imperialista állam — Németország és a Monarchia — hadseregeit már nem lehet számításba venni és a helyzet mégis az, hogy ma, 1925-ben az az európai államok nagyobb hadsereget, sokkal több embert tartanak fegyverben, mint amennyit tartottak 1914-ben, (Dínich Ödön: Sajnos, ez igaz!) amikor már közel volt a világháború kitörése. E helyzet rettenetes terhét és átkát nyögi egész Európa. Anglia, Franciaország és Olaszország — nagyon jól tudjuk — egy bizonyos, nagyon sokat jelentő krízisnek, a gyarmatpolitika krízisének állapotába jutottak. A gyarmatok népei öntudatra ébredtek: itt fellángolt, amott fellángolóban van a gyarmatok népeinek nacionalista érzése és faji öntudata. Önállóságra törekednek. Kínától kezdve egész Bél-Afrikáig. (Bogya János: Kina szabad állam!) Teljesen önálló! Igen nehéz a helyzete Angliának Kelet-Indiában és nagyon nehéz helyzetbe jutnak az érdekelt európai államok Kínában. (Bogya János: Kina teljesen önálló!) A nacionalista ós a faji érzés olyan irányt vet, amely minden élével az európai gyarmatbirodalmak ellen irányul. (Bogya János: Ez a magyar honvédelmi tárcához tartozik?) Ezek a birodalmak imperialista szellemük erőszakával óhajtják megoldani a gyarmatpolitika érzését. (Bogya János: Mennyi katonája van Angliának Indiában, hogy képviselő ur azt mondja, hogy Indiát angol katonaság tartja megszállva? ( Ön a levegőbe beszél! A helyzet épen megfordítva áll: Anglia autonómiát adott minden gyarmatának! Nem lehet itt hasból beszélni! Ez parlament, amelynek kell, hogy nivója legyen! — Pikler Emil: Önnek ez nem tetszik, képviselő ur? — Reisinger Ferenc: Eddig azt hittük, hogy diplomata, most azt látjuk, hogy katona! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot. Bogya képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Várnai Dániel: Méltóztassék elviselni ezeket igen t. képviselő ur! (Bogya János: Nem lehet elviselni! — Farkas István: Vesse le a cipőjét és menjen ki: — Derültség.) Angliának nincs szüksége az ön védelmére, mert Angliában akad még egy pár sokkal kiválóbb Bogya János, akik az én siílyos támadásom ellenében meg fogják védelmezni Anglia katonai erejét. (Bogya János: Angliának Indiában és Dél-Afrikában is toborzott hadserege van! — Zaj.) Elnök: Bogya képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Várnai Dániel: Különösen ezek az államok irtóznak az általános leszerelés gondolatától. Látjuk az állandó taktikázásokat, amelyek az ilyen irányú konferenciák összehívása körül történnek, ez azonban semmiesetre sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy mimagunk ne legyünk agitátorai az általános leszerelés gondolatának. Ha a környező államokat nézem, még ezekkel szemben is meg kell állapitanom, (Bogya János: Ott van a militarizmus, onnan nyomnak bennünket!) hogy katonai kiadásaik sokkal nagyobbak azoknál a kiadásoknál, amelyeket kultúrára, közoktatásra fordítanak. (Bogya János: Ott van a militarista szellem! — Rothenstein Mór: Ugyan ne kotyogjon már mindig! — Zajos derültség.) Elnök: Rothenstein képviselő urat ezért a közbeszólásért kénytelen vagyok rendreutasítani! (Farkas István: Álljon be közkatonának! — Reisinger Ferenc: De onnan is meneszteni fogják! — Zaj.) évi január hó 21-én, csütörtökön. Várnai Dániel: Jugoszlávia 1925/26. évi költségvetésének kiadásaiból 6*3%-ot fordit kulturális kiadásokra, 18-9%-ot a hadseregre; Csehország 8^9%-ot fordit közoktatásra, népiskolai dolgokra és 19:2%-ot hadseregre; Románia valamivel kevesebbet: 8-3%-kal szerepel a kulturális kiadások terén, 13'6%-kal a katonai kiadások tekintetében; Lengyelország még súlyosabban van megterhelve katonai kiadásaival, mert mig költségvetési kiadásainak mindössze 16-5%-át költheti kulturális tételekre, ugyanakkor 36:5%-ot költ el katonai célokra. (Farkas István: Ebbe pusztul bele! — Pikler Emil: Ebbe hal meg!) Még legtürhetőbb a helyzet — és ezt megmagyarázza az ottani demokratikus kormányzás és demokratikus szellem — Ausztriában, ahol a "kulturális kiadások 6%-ával szemben mindössze 7t5%-os hadügyi kiadások állanak. Hogy a népek érzik e kiadások terheit, azt mondanom sem kell. A népek nemcsak érzik ezeket a terheket, de amennyiben épen ezek miatt mindenütt hódított és mély gyökeret vert az általános leszerelés gondolata, Európa népei nem maradtak; meg e gondolat passzív fejlesztésénél, hanem aktive is nésztvesznek az általános leszerelés ügyének elősegítésében. Én ezt az ügyet felvetettem már a bizottságban is, s a minister ur akkor azzal válaszolt, hogy e nagy probléma megoldásának van olyan sorrendje, amelyet ő fontosnak tart és amelyet be akar tartani, és ez az, hogy elsősorban jöjjön az általános leszerelés és csak azután a biztonsági szerződések kötésének ügye. Ebben a tekintetben egyetértek az igen t. minister úrral (Helyeslés.) már csak azért is, mert hiszen az a genfi jegyzőkönyv, ajnely először vetette fel a leszerelés gondolatát, szintén e sorrenden épült fel. A genu jegyzőkönyv létrehozói, Herriot és Macdonald is ezt a sorrendet tartották szükségesnek, s hogy azután az utánuk '.következő kormányok megváltoztatták a sorrendet és azt mondották, hogy először meg kell kötni a biztonsági szerződéseket és^ csak azután lehet majd esetleg talán beszélni az általános leszerelésről szóló konferenciákról, (Dinich Ödön: Ezt nem értjük meg egyikünk se! — Farkas István: Majd meglátjuk!) ez nem Macdonald hibája, hanem azoknak az imperialista és militarista kormányoknak bűne, amelyek az ő kormányzatukat felváltottak és utánuk kezdték diktálni Európa politikáját. Valami enyhülést látok azonban Locarno szellemében; gyenge lépést látok a világbéke, a béke biztosítása felé és azt mondom: nekünk kötelességeink vannak abban a tekintetben, hogy e szellem kifejlesztése sa lelkekben való legyökereztetése érdekében mindent elkövessünk. Nekünk van módunk — és minden más állammal szemben nekünk van legtöbb jogunk — arra, hogy az általános leszerelés gondolatának leghevesebb, legszenvedélyesebb agitátorai legyünk. (Dinieh Ödön: Ez igaz!) Diplomáciánk utján és minden alkalmas eszközzel dolgoznunk kell azon, hogy az általános leszerelés szelleme meg ne haljon, bele ne vesszen ennek a valóban megőrült világnak féltékenységébe és közömbösségébe. Mi nem is készülhetünk háborúra, (Dinich Ödön: Nem is készülünk!) * A t. előadó úrral szemben a legnagyobb határozottsággal kell megállapítanom, hogy mi nem készülhetünk még — mint ő mondottá — egy védekező háborúra sem, nekünk minden szellemi, erkölcsi és fizikai erőnket fel kell használnunk a háború ellen való állandó