Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

À nemzetgyűlés 493. ülése 1926. lazításra a béke érdekében, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a szellemet és ezt a kötelezettséget tekintetbe véve, tisztelettel ajánlom a következő határozati javaslat elfogadását. (Olvassa): »A magyar nemzetgyűlés őszinte örömmel látja az emberiség; erősbödő békevágyából megszületett nemzetközi leszerelési akciókat és konferenciákat, örömmel üdvözli a leszerelési ós a világbéke előmozdítására egybehívott kongresszust és konferenciákat és annak a felfogásának ad kifejezést, hogy a nemzetek közötti viszályok csak a béka és igazságság szellemében működő es azoktól áthatott döntőbíróságok előtt intézhetők el az emberiességhez és kultúrához mérten. A fegyverek erőszakára épített béke nyomort és pusztulást hoz az emberiségre és végső fokon ujabb háborúnak a magvait veti el. A nemzetgyűi

's ennek tudatában felhívj ci ci kormányt, hogy minden olyan kezdeményezést, amelynek célja az általános lefegyverzés keresztülvitele és a világbéke megteremtése, teljes erejével támogassa és a Népszövetségben levő delegátusai utján is ezt a szellemet és felfogást juttassa kifejezésre. (Dmich Ödön: Helyes!) Valamire még emlékeztetnem kell bilöket. A magyar nép a háború során nagyon sok es nagyon súlyos áldozatokat hozott. Ezek után az áldozatok után a magyar nép joggal álmodik egy egészen uj világról. A magyar nép az áldozatok hozatala közben joggal nüiette azt, hogy a vérnek és az anyagi javak pusztulásának rettenetes árja el fogja mosni <•«, szolgaságnak és a pusztító militarista szellemnek régi világát és annyi áldozatból az o életének, az ő életrendjének egy egészen uj formája fog kialakulni. Épen ezért a magyar nép joggal követeli tőlünk és a kormánytól, hogy a béke felé ezt az első lépést megtegyük. Tisztelettel kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Moser Ernő! Moser Ernő: T. Nemzetgyűlés! Rendkivül sajnálom, hogy az előttem felszólalt képviselő ur nem volt olyan objektiv kritikusa a beiviszonyoknak, mint amilyen objektivitással beszélt ismételten kifelé. (Esztergályos János: Még ez sem volt objektiv?) Tény és való, hogy a honvédelmi ministeriuni költségvetését igen könnyű kritizálni, de másként kritizálja azt a pártpolitikus, másként a hazájáért aggódó hazafi és másként egy olyan objektiv politikus, aki bizonyos tények ismeretében belátja azt, hogy sokat a mai helyzetben sem ez, sem bármely más kormány e tekintetben nem tehet. . Az aggódó hazafinak, ha ezt a költségvetést eléje tesszük, különösen a csapatok címe tűnik szembe. Itt két kontrasztot lát. Az egyik az, hogy a személyi kiadások túlnagyok, a másik, hogy a dologi kiadások túlkicsinyek. , Én is kritizálom a költségvetést, talán főkép szintén ebből a szempontból, de kritikámat a magyar kormányon, a hadügyi kormányon át a nemzetek szövetségéhez és a nagyentente-hoz intézem, amely tulajdonképen oka annak, hogy a magyar^ költségvetés honvédelmi tárcája olyan, mint amilyen. A vitának minden egyes felszólalója igen bölcsen és helyesen állapította meg, hogy a főhiba az, hogy toborzott hadseregünk van és a toborzott hadsereg mindig drága és bizonyos fokig rossz. Ezt tudva és ismerve, ismételten kérte a volt központi hatalmaknak úgyszólván minden kormánya, elsősorban a Bethlen-kormány, az entente-ot és Népszövetséget, tekintsen el a drága toborzott hadsereg felállításától és engedje meg, NAPLÓ. XXXVIIL évi január hó 21-én, csütörtökön. 389 hogy^ újból az általános védkötelezettség alapján álló hadsereget szervezhessük meg. A válasz mindig egy és ugyanaz volt a. múltban: elutasitó és, sajnos, valószínűleg igen sokáig, amig bizonyos kényszerítő hatások nem fogják a nagyentente-ot más elhatározásra bírni, elutasitó is lesz a jövőben. Pedig, bár nem akarók jóslásokba bocsátkozni, igen könnyen lehetséges az, hogy Európa mai urai, különösen a legnagyobb kontinentális nagyhatalom, Franciaország is jöhet még olyan helyzetbe, hogy sajnálni fogja, hogy Európa egynéhány nemzetét lefegyverezte, különösen pedig lefegyverezte és amellett szétrombolta az ezeréves Magyarországot. Ha Európa térképén végignézünk, akkor Európa kétharmada bizonyos fokig egy nagy kérdőjel, egy nagy vörös kérdőjel, amelynek nyomasztó súlyát érezzük, amelyről tudjuk, hogy van, de nem tudjuk mit akar és hová megy. Oroszországról ma sem tudnnk jóformán semmit, de bizonyos, hogy a bolsevizmus fennállásának 9-dik évében ott már egy határozott és erős rend kontúrjai teremtődtek meg és hogy a kaotikus állapotból már egy rendszer nőtte ki magát. Ez a rendszer igen sok tekintetben bár szuronyok hegyére támaszkodik, de már mégis rendszer. De tudjuk azt is, hogy Oroszország ma is hatalmas állam, hogy a szovjetköztársaságok moszkvai központja 19,086.620 négyzetkilométer fölött uralkodik és ezen a területen 131,234.000 ember él, és hogy a szovjet minden munkástagja, aki a fegyvert bírja, eo ipso katona is. Tudjuk azt is ma már, hogy a Szovjet 11 katf.nai kerületre osztotta be az országot, hogy 52 hadosztály gyalogság, három önálló trans-kaukázusi hadosztály, 10 hadtest lovasság, 10 önálló kozák brigád és 68 tüzér-dandár áll a szolgálatában 560.000 embernyi létszámmal. Ha ez a hadsereg egyszer elindul, nem tudom hol fog nieg-állni. Bizonyos, hogy a szovjet-rendszer enyhülőben, átalakulóban van, mert végső célja — legalább a mi felfogásunk szerint — nem lehet a terror. Az átalakulást látjuk azokban az utóbbi esztendőkben kiadott rendeletekben is, amelyek szinte osábitják már haza az orosz intelligenciát, és látjuk azokat a felhívásokat, amelyek valósággal kérve kérik az ideg-en tőkét, intelligenciát, idegen kereskedelmet és ipart, hatalmas koncessziókat ígérve és adva nekik, hogy jöjjön az országba és helyezkedjék ott el. Ezt pedig egy terrorisztikus Oroszországban a külföldi nem fogja megtenni, mert ez csak oly Oroszországban hajlandó elhelyezkedni, ahol érzi az anyagi és jogbiztosságot, ahol érzi azt, hogy az a terrorisztikus rendszer, amely ma még ott fennáll, rövidesen meg fog változni és jön az evolutio, — jön egy nyugodtabb, higgadtabb korszak, hogy jön — mondjuk igy— a burzsoázia Oroszországa. Ne felejtsük el azt sem, hogy Oroszország mindig a fanatizmus országa volt. Oroszországban a vezetők mindig meg tudták találni a kellő utat a nép lelkéhez. S ha az orosz nép lelke, amely oly lágy, mint a viasz, befogadott sokszor helyes és jó, sokszor rossz eszméket, be^ fogja fogadni a jövőben is azokat az eszméket,' amelyeket a ma urai, hogy a saját bőrüket mentsák, a népnek be fognak adni, történjék ez akár pogrom alakjában, akár Nagy Péter cár végrendeletének felújításában és megindulhat még Európa felett olyan lavina, amellyel szemben Európának feltétlenül szüksége lesz egy 56