Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

À nemzetgyűlés 493. ülése 1926. üeni a férfias és erős lelkek fegyelme uralkodik, hanem a szoldateszka szelleme, kíméletlensége. (Ellentmondások a jobboldalon. — Dinich Ödön: Ebből az egy esetből nem lehet ilyen következtetést levonni! — Esztergályos János: Ne kívánja, hogy előhozzuk a többi sok esetet! — Zaj. — Elnök csenget.) Én kénytelen voltam nemcsak ebből az esetből, hanem — amint mondottam — más számtalan, közvetlen és közvetett nton tudomásomra jutott esetekből is ilyen konzekvenciákat levonni. Épen ezért kell figyelmeztetnem arra, hogy egy zsoldos hadseregben nagyon kell vigyázni arra, hogy ott önérzetes férfiak és nem megfélemlített géplelkek szolgáljanak. A rossz és netán kegyetlen bánásmód senkit sem vonz a hadseregbe, senkit sem vonzhat katonai szolgálatba — ez olyan kézenfekvő — és ha a honvédelmi minister ur néha panaszkodik amiatt, hogy a trianoni létszám sincs betöltve, mert nehéz az utánpótlás, alig akad önkéntes jelentkező, azon én, őszintén mondom, nem tudok csodálkozni, az ilyen panaszok az én számomra nem meglepők. (Dinieli Ödön : A 12 esztendő !) Nemcsak a 12 esztendő az oka ennek, hanem más momentumok is. Arra is utalnom kell, hogy nálunk a toborzás olyan módon történik, amelyről azt kell mondanom, jobb nem beszélni. A toborzás mai módszerei — csak ezt a momentumot akarom felemlíteni — újra tartalmat, lelket és időszerűséget adnak az osztrák jozefinista-kor egy népdalának, amely ugy szól, — azt hiszem ismerik ezt elegen : »Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elviszik a szegény legényt erővel, A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják, A szegénynek ha egy is van, elrántják.« Ha a toborzás mai módszereit és eszközeit nézem, ez a népdal jut eszembe. Én nem rajzolom meg a helyzetnek sem külső, sem belső képét, csak megkérdezem a .honvédelmi minister urat és az egész nemzetgyűlést : milyen lehet annak a hadseregnek a szelleme, amelyben bepofozott emberek szolgálnak 1 (Dinich Ödön: Nagyon erős !) Méltóztassék önöknek is választ adni arra a kérdésre, amelyet ismételek, hogy milyen lehet annak a hadseregnek, azoknak a csapatoknak szelleme, amelyekben, mondom, bepofozott emberek szolgálnak. Elnök : Azt hittem, hogy a képviselő ur csali nyelvbotlást követett el. Ugy látszik azonban, hogy tudatosan használta ezt a kifejezést. Kérem, méltóztassék a parlamentáris kifejezéseket használni. (Nánássy Ardor : Kétszer botlott a nyelve! — Szijj Bálint: Ez toborzás, nem erőszak !) Várnai Dániel : A legnagyobb készséggel... (Szeder Ferenc : Elég tárgyilagosan beszél !) Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon is. Várnai Dániel: A legnagyobb készséggel eleget teszek a mélyen t. elnök ur felhivasának, de méltóztassanak megengedni, ha a pofon nem inpaiiamentáris, akkor annak megjelölése sem lehet inparlamentáris, és így igazán nem én használok in parlamentáris kifejezést hanem azok a toborzó urak használnak embertelen, elítélendő módszereket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha igy csinálják, a csapatok szelleme nem lehet jó, elsőrangú, és épen emiatt hi vom fel a minister ur figyelmét arra, hogy a csapatok szellemét, fegyelmét egészen más módón, más eszközökkel kell fejleszteni. évi január ho 21-én, csütörtökön. SÔ7 Nagyon fontos emellett a katonák kultúrájának növelése is, és nagyon kíváncsi vagyok, egy részletesebb ministeri válasz keretében vagyok kivánosi megtudni azt, vájjon hogyan történik a már betoborzott emberek kezelése, szellemi kultúrájuk fejlesztése. A minap 'kezembe került egy vidéki újság, amely arról adott számot, hogy a balassagyarmati honvédhelyőrség'ben milyen előadásokat fognak tartani a tél folyamán a helyőrség legénységi állományú részének, llgen sfcép címeik, vannak az előadásoknak, mint: »A falusi ember hazafias kötelességei«, azután »Társadalmi tájékoztatás« (Szeder Ferenc: Ahogy az kinéz!) és végül »A forradalom és a nemzeti érzés«, hogy a többit ne is említsem meg. De azt méltóztassék megmondaná, — egyéb hajszálcsövek ezreit nem is említve, amelyeken az egyáltalában nem kívánatos politika szűrődik be a hadsereg-be, a tisztikarba ép ugy, mint a legénységbe — vájjon a politika nem jut-e nagy turbinákon keresztül a hadseregbe aía ilyen előadások révén? Lehet megakadályozni azt, vagy lehet annyi önmegtartóztatást és objektivitást feltenni azokról az urakról, akik ezeket az előadásokat tartják, hogy nem politizálnak a hadsereg legénységi állománya előtt? Én mi vallom, hogy nem. És épen ezért nagyon kérem a minister urat, legyen figyelemmel arra, hogyha ilyen előadások vannak is, — semmi kifogásom ellenük, sőt helyeslem is, hogy ismeretterjesztő előadásokkal emeljék a csapatok szellemi kultúráját — a legnagyobb mértékben kell vigyázni arra, a legnagyobb gondot és elővigyázatot kell kifejteni abban a tekintetben, hogy semmiféle politikát oda be ne vigyenek, de különösen olyan politikát nem, amely a csapatok lelkét ugy szereli fel, hogy azután elmondhatjuk, hogy a politizáló urak a hadsereget a társadalom egyes részei ellen ugratják. (Esztergályos János: Székesfehérvár!) Erre legyen figyelemmel a minister ur, és felhívom őt arra, hogy a legnagyobb szigorúsággal legyen az ilyen előadások tartalmának ellenőrzése tekintetében. Ami a hadsereg fegyelmét és szellemét illeti, szólnom kellene arról is, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv ma már a legnagyobb mértékben reformra szorul. Részletesen erről sem beszélek, inert egy benyújtott indítványom keretében lesz módom arra, hogy teljesen kiteregessem a katonai büntetőtörvénykönyv hiányait, azokat a részeit, amelyek ma már nem alkalmazhatók. Most csak azt akarom határozottan leszögezni, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv gyökeres megváltoztatására, alapos reformjára a legnagyobb szükség van. Mert más katonai büntetőtörvénykönyvre van szüksége egy olyan hadseregnek, amely önkéntes jelentkezésen alapul, és egy olyannak, amelynek alapja az általános védkötelezettség. Sőt ehhez hozzáfűzhetem még azt is, hogy egészen más katonai büntetőtörvénykönyvre van szüksége egy olyan hadseregnek, amely egy imperialista állam hadserege, és egészen más katonai büntetőtörvénykönyvre van szüksége egy olyan államnak, amelynek nem háborúra kell készülnie, hanem hadseregén keresztül is mindig, állandóan a békére. Máskor tehát többet a reformról. Most még ^ röviden az általános leszerelés kérdésére óhajtok néhány megjegyzést tenni. Megvan állapitva, hogy az 1925. esztendő Európájának sokkal nagyobb hadserege van, mint 1 az 1914-ikinek, pedig tudjuk, hogy két nagy