Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

386 À nemzetgyűlés 493. ülése 1926. teletben tartjuk; természetesnek tartjuk, hogy a maga meggyőződését mindenki hirdesse, s tiszteljük mások meggyőződését, hogy a magunkét is tiszteletben tartassuk; ezt mindig meg is követeljük. Hogy azonban Szilágyi képviselő ur.- ezt a szempontot nem szolgálta, azt meg kell állapitanom. Nem akarok rekriminálni. nincs is hely és idő most arra, hogy azt kérdezzem és vizsgáljam, ki, vagy mi volt az oka annak, hogy a demokratikus pártok blokkja — mint ő mondotta — felbomlott. Én azt tartom, túlmenve ezen a perpatvaron, hogy a reakció ellen való küzdelemben mindenkinek részt kell vennie, aki őszintén utálja a politikai reakciót és őszintén akarja szolgálni a demokrácia ügyét. Részt kell vennie mindenkinek, akiben ez az őszinteség megvan, akár blokkban harcolhat a demokráciáért a reakció ellen, akár blokkon kívül, akár lehet egy blokknak reprezentáns elnöke, akár pedig nem. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel végeztem is volna Szilágyi képviselő ur beszédének azokkal a részleteivel, amelyekre a választ meg nem adni hibának tartottam volna. Most rá kell térnem arra a támadásra, amelyben a költségvetés általános vitájában elmondott beszédem miatt volt részem a pénzügyminister ur részéről. Én az általános vitában statisztikából, amelyet hivatalos állami fórum adott ki, állapítottam meg a véderőhöz tartozók számát. Amint azt a statisztika elég világosan elénk tárja, rámutattam arra én is, hogy Magyarország mai területén 1910-ben a véderőhöz tartozók száma 63.164 volt, vagyis 0-8%. 1920-ban pedig ugyanezen a magyar területen a véderőhöz tartozók száma 124:600 volt, vagyis 1*6%. Bud János pénzügyminister ur emiatt intézett ellenem támadást és rosszhiszeműséggel vádolt meg; megvádolt azzal, hogy kiforgatom a statisztika adatait; megvádolt azzal, hogy nem tudok statisztikából olvasni és figyelmeztetett, hogy aki ezt nem tudja és aki ehhez nem ért, az ne foglalkozzék statisztikával. (Saly Endre: Gorombáskodni azt tudnak!) Meg kell állapitanom, hogy a pénzügyminister ur engem aposztrofált név nélkül, — mert ugy látszik, rosszalását és haragját azzal is ki akarta fejezni, hogy névszerint nem aposztrofált — egyszerűen elfelejtette Idézni azt, amit én is idéztem abbólt a szövegmagya. rázatból, amit a Statisztikai Szemle ehhez a statisztikai táblázathoz hozzáfűzött. Amivel a minister ur gyengíteni akarta az én úgynevezett támadásomat a hadsereg ellen, azt magam is felolvastam. Magam is megállapitottam, hogy amit a statisztika 1910-ben. illetőleg 1920-ban pontosan mutatott a véderőhöz tartozók száma tekintetében, az 1925-ben már nem volt pontos. Megállapitottam, illetőleg felolvastam a magyarázó szövegből azt a részt, hogy (olvassa); »A véderőhöz tartozóknak az itt kimutatott adatokból látható hatalmas aránylagos emelkedése azonban nem fedi teljesen a tényleges állapotot, s a véderő 1920. évi létszáma, — melyben különben is aránytalanul sok az eltartott, — mindenesetre messze túlhaladja ja, mai létszámot.« A pénzügyminister ur tehát csak erről a csekélységről feledkezett meg, hogy támadásának vehemenciája ellenem annál erőteljesebb legyen, vagy annál több dicséretet kaphasson illetékes helyeken azért, hegy ilyen erőteljesen visszautasított egy támadásnak nevezett egyszerű megállapítást Noha a pénzügyminister ur ezt tette, én kénytelen vagyok megállapítani, és kénytelen vagyok bejelenteni, hogy évi január hó 21-én, csütörtöhon. nem támadtam a hadsereget, csak hangsúlyoztam, —• ami kötelességem volt — hogy még mindig nagy-oik katonai kiadásaink terhei, amelyeket okvetlenül csökkenteni kell, és hangsúlyoztam azt, hogy nálunk a kiadásoknak csak 14;6%-a jut közoktatásra, amikor a katonai kiadások magassága még mindig 16:1%. (Bimcii Ödön: 1%\) A t. képviselő ur azt mondja, hogy 7%. Engedelmet kérek, ilyen lügásojiK&i ie lenetne nyomni ITÖ-TOI 2"/o-ra is. (Dinien Ödön: Az tényleg 1% !) De én előveszem magát a bruttó költségvetést és ebből vagyok kénytelen megállapítani ezt a pereeritBzámot. Nem vonom le a nyugdíjasokra előirányzott hatalmas summákat, ezt nem tehetem, mert ezt is katonai kiadásnak kell számítani., (Dmich Ödön: Az egészen más!) Ez benne van a honvédelmi miriisterium költségvetésében, és így ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden támadás ellenére azonban be kell jelentenem, hogy én csak az elmondottakat hangsúlyoztam es fogom is hangsúlyozni, mert — mint mondottam — ez kötelességem és kötelességnek érzem ezt mindaddig, amig azt nem látom, hogy kulturális kiadásaink, >

— mint a mostani körülmények között sokkal jelentősebb honvédelmi kiadásaink — fölébe nem kerülnek a katonai kiadásoknak. Nem engedhetem meg, hogy az én kijelentéseimet és intencióimat félremagyarázzák és meggyanúsítsanak. Újra megállapítom, hogy nem támadtam és nem támadom a hadsereget. Nem a létszámot akarom csökkenteni, mert amint azt az általános vitánál tartott beszédem során kifejtettem, a kiadások csökkenését lehetőnek tartom anélkül is, hogy a csapatok létszámát egyetlen honvéddel, egyetlen őrvezetővel is csökkenteni kellene. (Dinien Ödön: Halljuk!) Az én számomra fontos az, — és amint a bizottságban, ugy itt is tájékoztatást, felvilágosítást kérek a minister úrtól — hogy vájjon milyen a honvédség szelleme, fegyelme. Mert az vitán felül áll, hogy egy zsoldoshadseregben, mint a mienk, igen fontos az, hogy miképen bánnak a legénységgel, milyen a hadseregben a bánásmód. A bizottságban _ felemiitettem egy esetet, amelynek szemtanuja voltam: egy honvédőrvezető esetét, akinek jelentéktelen kihágása -öngyilkossággal végződött. Ezt nem akarom részletezni, csak utalok arra, hogy olyan kihágás volt, amilyet az én katonakoromban — pedig igen szigorú volt a fegyelem az akkori honvédségnél — vagy a kihallgatáson való dorgálással, vagy pedig egyszerű és jelentéktelen rendbüntetéssel fenyítettek, de nem ugy, mint most, amikor tudomásom szerint ennek az egyszerű kihágásnak négynapi szigorított fogság volt a büntetése. Hiszen lehetnek sokan, akik azt mondják, hogy ez semmi és olyan csekély dolog, amit egy katona könnyen elvisel. A fizikai elviselés tekintetében magam sem tartom az ügyet túlságosnak; tekintettel kell azonban lenni a lelkiekre, azért is, mert — amint mondottam —• nagyon fontos egy zsoldoshadseregben, hogy a tisztikar, az elöljárók hogyan viselkednek az alantasakkal szemben. (Szeder Ferenc: Daloltatják velük az Erger-Bergert ! — Ellenmondások a jobboldalon. — Szeder Ferenc: Múltkor volt a tárgyalása ennek az ügynek! — Pikler Emil: De a szellem megmaradt, ha nem is éneklik azt a nótát! — Zaj.) De sok más eset is, amelyek közvetve vagy közvetlenül tudomásomra jutottak, azt sejtetik velem, sőt merném állítani, hogy azt a bizonyosságot érlelik meg, hogy a honvédségben