Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-493
A nemzetgij ülés 493. ülése 1926. • ven ti v intézkedéseket a forradalom elkerülésére. Kétségtelen, hogy ebben a tekintetben a mai kormányt és kormányzati rendszert súlyos mulasztások terhelik. De viszont még akkor is, ha ez a kormány megtette volna mindazokat a preventív intézkedéseket- amelyeket meg kellett volna tennie szociálpolitikai alkotásokkal- ezt kevésnek tartom (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és megint csak hangsúlyozom, hogy abban a helyzetben, amelyben ma csonka Magyarország van, feltétlenül szükséges, hogy hadseregünk legyen a törvényes belrend, az élet- és vagyonbiztonság megóvására. Hogy azonban ez a hadsereg olyan népszerű legyen, mint amilyen népszerűségre szüksége van, hogy az a hadsereg valóban a népből való néphadsereg legyen, kerülni kell minden olyan kormányzati intézkedést, amely az állampolgárok széles töméseiben visszatetszést szül. (Saly Endre : Ne politizáljanak !)^ Itt megint csak kényszerítve vagyok visszatérni a hadbíróság működésére. Mikor az igen t. honvédelmi minister ur azt kérte tőlünk, hogy bizalommal legyünk a hadbíróság működése iránt, nem fejtette ki senki, hogy a független polgári bíróság intézményét nem lehet összetéveszteni a hadbirósággal. A hadbíróság nem független. A pragmatikája rendeleteken alapul; a hadbiró áthelyezhető, pretereálható, nyugdíjazható, beesületügyi eljárás alá vonható, hadbirói eljárás alá helyezhető, s az az ügy, amely nála van és amelyben neki kellene referálnit vagy Ítélkeznie, tőle el is vonható. Nem akarok példákat felhozni ebben a tekintetben; az elmúlt esztendőkben szomorú példák voltak; csak Prónay Pál nevét említeni, senki másét. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Bizony szomorú benyomást tett az emberre, hogy ott minden _ befolvás érvényesülhet. (Propper Sándor : És a különítmények !) Tény az, hogy a katonai bíráskodásnál a nyomozás elrendelése, a vád emelése és a vád beszüntetése az illetékes katonai parancsnoktól függ, az illetékes katonai parancsnok pedig nem független, az szintén áthelyezhető vagT nyugállományba helyezhető. Az illetékes parancsnok a katonaságnál félreteheti a hozzá érkezett feljelentést, a nyomozó eljárást mellőzheti, vagy azt egészben be is szüntetheti még akkor is, amikor nem speciális katonai bűnügyről van szó. A bíróság, ahogyan össze van téve, — egy hadbiró és négy katonai állományú tiszt, — az a kettős elnökség, amely ott szervezve van, a hadbiró és a katonaállományú elnök között, ahogyan kirendelik sorban a haditörvényszéki tárgyalásokra a katonaállományú tagokat, amiket • ebben a tekintetben hallottunk, azok megint csak nem olyanok, hogy bizalmat ígerjesztenének. Az előzetes letartóztatás kérdése a polgároknál a bíróság kezében van, katonáéknál a vegyes dandárparancsnok kezében van, aki — mint említettem — nem független. Felfolyamodni csalc a leg'felsőbb honvédtörvényszékhoz lehet, s a rendelkezésemre álló összes adatokból csak egyetlen egy esetet tudok arra, hogy az előzetes letartóztatás kérdésében a legfelsőbb honvédtörvényszék megmásította volna az illetékes katonai parancsnok intézkedését. A perrend biztositéka a polgári bíráskodásnál a nyilvánosság. Nehéz megindokolni egy bűnügynél, mikor polgári ember a vádlott, a zárt tárgyalás szükségességét; ugyanakkor a hadbíróság abban az előnyös helyzetben van, évi január hó 21-én, csütörtökön. 381 hogy úgynevezett katonai okokból bármikor elzárhatja a tárgyalást a nyilvánosság elől. Civilben a ténykérdések revizió alá kerülhetnek a királyi Ítélőtábla előtt a hadbiróságnál a honvédtörvényszék megállapításai többé már ellenőrzés alá nem kerülnek. Tény az. hogy a legfelsőbb honvédtörvényszék nem vitatja a ténymegállapitást, ugy hogy az Ítéleten nem változtathat akkor sem, ha például a meggyilkolt egyén megjelenne a honvéd legfelsőbb törvényszék előtt és állítaná, hogy nem történt meg az a gyilkosság, mert ő még itt van. Ez nagyon erős példa, de tényleg igy van; a legfelsőbb honvédtörvényszék a tényállításokat többé nem birálhatja felül. Hasonlóképen áll a helyzet az ujrafelvételnél. Katonáéknál itt is az illetékes parancsnok dönt. Hasonó a helyzet a vádelejtésnél. A polgári bíráskodásnál át lehet venni a pótmagánvádló szerepét, a katonaságnál pedig nem lehet, mert ott csak közvád van. ott magán vádat nem ismer a bíráskodás. A polgári bíráskodásnál a sértett akkor is tehet bizonyítási indítványt, ha az ügyész képviseli a vádat. Katonáéknál ilyesmi nincs, épen ezért volt lehetséges az a sok játék a katonai bíráskodás előtt fekvő ügyekben — megint csak hivatkozom Prónay Pál esetére. T. Nemzetgyűlés! Ne csodálkozzék tehát az igen t. honvélelmi minister ur. ha ellenzéki oldalról, különösen a szoeiádemokrata padokról erősen kifogás tárgyává teszik az ő magatartását, például a Somogyi-Bacsó gyilkosság ügyében ne csodálkozzék azon, ha hosszú hónapokon keresztül ebben az ügyben megint nem történvén semnii, a katonai bíráskodás szenved ez állapotok által és az egész honvédség érdekeire káros hatással van. hogy van egy ügy, amely a mai napig sem intéztetett el. A katonai nyugdíjasokról volna még néhány szavam, mivel azonban nagyon igénybe vettem a t. Ház türelmét, (Halljuk! Halljuk!) majd az egyes tételek felsorolása alkalmával leszek bátor észrevételeimet előadni és igy fejtegetéseimet befejezve, megint csak visszatérek oda, hogy az igen t. honvédelmi minister ur által előterjesztett honvédelmi költségvetést nem szavazom meg, — mivel ez magával vonná azt, hogy bízom a kormányzásában — s nem fogadom el általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés és taps balfel ől és a, baközéven.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Dinich Ödön! Dinien Ödön: T. Nemzetgyűlés! Amidőn a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyilagos bírálatához fogok, kénytelen vagyok legelsősorban a szociáldemokrata képviselőtársaim részéről itt elmondott ama beszédekkel foglalkozni melyek a jelenlegi fegyveres erő túlzott voltát és a pacifizrnus hangoztatása alapján a fegyveres erő feleslegességét vitatták. Ennek az állitásnak hamis voltát elvitathatatlanul megcáfolhatom a forradalmi idők alatt mindenki által szerzett tapasztalatokkal. (ReisinSer Ferenc: és a holland példával, ugy-e?) Linder, az akkori honvédelmi minister, aki tudvalevőleg maga is hivatásos katona volt, azzal a kijelentésével, hogy nem akar katonát látni, nevét örökre beírta a magyar történelem könyvébe. Linder kijelentése oly egyedülálló volt. hogy hozzá fogható, hozzá hasonló kijelentés az egész világon honvédelmi minister részéről sem előtte, sem utána nem hangzott el. (Klárik Ferenc: Csókolja meg! — Derültség.) Lindernek ez a végzetes kijelentése az országra renclkivül szoNAPLÓ. XXXVIII. 55
