Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-493

m A nemzetgyűlés 493. ülése 1920. évi január hó 21-én, csütörtökön. iiio.ru

, gyászos gyakorlati következményekkel járt. (Klárik Fedene: Nem volt szocialista! — Ellenmondások a jobboldalon.) Ugyan ez & rendszer maga s pár nap múlva egy uj hadsereg felállításáról gondoskodott. ( Reisinger Ferenc: De hát azt egy polgárember csinálta!) A különbség mindössze annyi, hogy mi g a múlt hadserege az államhatalom eszköze volt... (Reisinger Ferenc: Azt hiszi, hogy amit betnult, azt muszáj elmondani! — Zaj a jobboldalon.) Nézze, képviselő ur, ha majd ön fog beszélni és olyan dolgokat fog mondani, melyeket nekem is érdeklődéssel kell figyelnem, én egészen biztosan oda fogok figyelni. (Reisinger Ferenc: Akkor majd ön fog közbeszólni!) Ugy van és én azt hiszem, hogy a közeli percekben lesz a képviselő urnák elég alkalma közbeszólni, mert egy pár olyan dolgot fogok majd elmondani, amelyek tényleg erre fogják késztetni. (Zaj a szélsőbaloldalon«) Tehát, amint emiitettem, mig a múltban a hadsereg az államhatalom hadserege volt, addig az uj rendszer, az uralomra jutott társaság az újonnan alakított hadsereget a saját hatalmának biztosítására kívánta felhasználni, s a hadseregből szocialista hatalmi eszközt iparkodott csinálni. (Reisinger Ferenc: Szilágyi képviselő ur beszédéből az tűnik ki, hogy nem ezt a célt szolgálta!) A szocialisták pacifizmusa azóta előttünk csupán hangzatos hamis jelszó. (Klárik Ferenc: Nem ért maga a politikához! Miért beszél olyan sokat! — Elénk derültség.) Ezen állitásom alátámasztására a világ valamennyi szocialistájának ideáljára, a kommunista Oroszországra kell csak hivatkoznom, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Rosszul tanulta meg a leckét!) amely épugy hatalmas hadsereget tart fenn, mint ahogy annakidején hatalmas hadsereget iparkodott fentartani az általános hadkötelezettség alapján a proletárdiktatúra itt nálunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Reisinger Ferenc; Észrevették, hogy hamis a francia bankó! (Zaj.) Dinich Ödön: Igaz, hogy mindkét hadseregnek «szándéka az uralomra jutott társaság érdekeinek megvédése volt. (Sütő Ferenc: Na, végre!) A kommunista álláspont tehát olyan pacifizmus, amelyet fegyveres erővel akarnak biztosítani és igy arról, hogy hadseregre tényleg szükség van, egyáltalában nem is vitatkozhatnak. A pacifizmus hirdetése a szocialisták részéről csupán hangzatos hamis frázis, játék a szavakkal, amely a kellő pillanatban — a hatalom megszerzésének pillanatában — a proletariátus javainak és jogainak megvédésére alkalmas eszközzé vált volna. (Klárik Ferenc: Na, gyerünk tovább! — Zaj.) Ha a t. képviselő ur be van rúgva és ennek folytán ... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Dinich képviselő urat ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasítani és ha ismételné, kénytelen leszek a képviselő úrtól a szót megvonni. (Zsirkai János: Ez az egyetlen óhaja! — Derültség. — Klárik Ferenc: Azt hiszi, hogy a kaszárnyában vanf—Rothenstein Mór: Mégsem a kaszárnya udvarán van! — Klárik Ferenc: Nagy szemtelenség ez! — Nagy zaj.) Klárik képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Reisinger Ferenc: Ezt a beszédet a Kincses Kalendáriumban olvastam, de ez a gorombaság nem volt benne! — Klárik Ferenc: Na gyerünk, tiszt ur! Gyerünk tovább gorombáskodni! — Nagy zaj. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Dinich Ödön: A hadseregre tényleg- szükség van, ezt mindenki tudja a szociáldemokratákon kivül... (Sütő Ferenc: Minden második szava: a szocialisták! — Zaj.) Igenis, t. képviselőtársam, nagyon természetes, hogy először is a szociáldemokratáknak itt elhangzott beszédeivel kívántam foglalkozni. (Peyer Károly: Ez még nagyobb hólyag, mint az öccse, pedig azt hittem, hogy nálánál nincs nagyobb hólyag! — Nagy zaj.) Magyarország van a hadügyi kérdés tekintetében a legnehezebb helyzetben, mert kezét nemcsak hogy teljességgel megkötik a trianoni békeszerződés idevonatkozó rendelkezései, hanem azon túlmenőleg is reánk nehezedik az entente hatalmak katonai ellenőrzése. Ellenőriznek bennünket a tekintetben, hogy eleget tettünk-e a békeszerződésben előirt leszerelési feltételeknek, de ez csak ürügy, amely mögött az igazságtalanul létrehozott béke alapján megszerzett vagyonok megtartása lapoang. (Reisinger Ferenc: Ez igaz ! Erről beszéljen ! Ez okos szó !) Csak rá kell nézni a térképre és mindenki azonnal láthatja, hogy teljesen nyílt és katonailag egyáltalán nem védhető határokkal, körülvéve olyan államokkal, amelyek a mi területünkből nagyobbodtak meg, tehát velünk érdekellentétben állnak. A tiszteket is beleszámítva, összesen 35.000 főnyi fegyveres erő fentartását engedélyezte részünkre a békeszerződés. Ezzel szemben áll Jugoszlávia 135.000, Csehszlovákia 125.000 és Románia 150.000 főnyi állandó hadserege. Ezekkel a számokkal szemben igazán felesleges dolog hadseregünk létszámának kevés voltára különösebb súlyt helyezni és hivatkozni. Nevetnünk kellene, ha nem volna olyan szomorú, hogy nagy leszereltségünk ellenére ellenségeink állandóan támadó szándékkal vádolnak meg bennünket. Ellenségeink ez az ideg-es rettegése tőlünk a legfényesebb tanúbizonysága a magyar katonai erényeknek. Fegyveres erőnk fentarthafó létszáma 7,980.143 főnyi összlakosságunknak 0'44%-a, mig Jugoszlávia, összlakosságának 1-1%-át, Csehszlovákia és Románia pedig összlakosságuk 0.9%-át tartják fegyverben. Ez a helyzet a békekötés utáni ötödik évben. Addig, amig ez a három bennünket közvetlenül övező, velünk érdekellentétben álló ország összesen 405.000 főnyi állandó hadsereget tart fegyverben, nálunk a fegyverkezés korlátozásáról beszélni igazán nem lehet és csak az elvakultság állithatja, hogy a 35.000 főnyi fegyveres erőnk sok. Jelenlegi ' helyzetünkben még ennek kétszerese sem volna elegendő. Ezen az igazságtalanságon, amelynek hangoztatását nem lehet elég gyakran ismételni, két módon lehetne segíteni. Az egyik mód a fegyverkezés általános korlátozásának hangoztatása és ennek alapján ennek gyakorlati megvalósítása és erre felépítve a bennünket környező államok katonai hatalmának mgfelelő számra való csökkentése, a másik mód pedig saját fegyveres erőnk létszámának megfelelő nagyságura való fejlesztése volna. Miután saját fegyveres erőnk megfelelő számúvá való fejlesztésével nem léphetünk az illetékes tényezők elé, mert akkor a támadó szándék vádját senki sem moshatná le rólunk, csak egy megoldás, csak eg*y lehetőség van számunkra: az általános fegyverkezés korlátozásának minél gyakrabban való hangoztatása. Ez a gondolat ma még nagyon elméleti értékű és annak gyakorlati megvalósítása nagyon messze van, mégis elismerés