Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

:-vj À nemzetgyűlés 483. ülése 1.925. ê%% â-eceniber hó 12-én, szonûmi OL földmivelő, illetőleg" a mezőgazdasági népiskolák iránt, erről azonban az ő tárcájában szintén nincs gondoskodás. Ennek folytán ugy jártunk ezzel, mint amikor két dajka vetélkedik és hatásköri vitát folytat a felett, hogy melyik legyen a dajka. Ezt mindig a gyermek sínyli meg. (Ugy van ! balfelől. — Szeder Ferenc : Két szék között a főidre !) Hogy pedig ezekre az iskolákra milyen szükség van, azt talán nem is kell magyaráznom, hiszen a földmivelő nép az ő gazdasági ismereteinek fogyatékossága folytán — felszerelése még fogyatékosabb — nem folytathat olyan intenzitású gazdálkodást, mint amilyent folytatnia kellene, különösen ha még népoktatásban sem részesül. (Ugy van! Ugy van!) Nem én mondom ezt, hanem múltkor egy nem hivatásos kisgazdaképviselő, dr. Kálmán Jenő mondta ezen a helyen, hogy elvitathatatlan tény az, hogy a kisgazdáké marad az az érdem, hogy bevitték a magyar parlamentbe és a magyar közéletbe azt a tudatot, azt a felfogást, hogy ennek a nemzetnek boldogulási alapja minden időben a föld marad. Én ezt a tudatot és ezt a felfogást csak megerősítem, amikor azt mondom, hogy ennek a nemzetnek, ha boldogulni akar, a földre, a föld szaks/.erü megművelésére (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) és a termények értékesítésére kell forditania minden erejét. Minden talpalatnyi földnek hasznot kell hoznia, minden épkézláb embernek dolgoznia kell, akkor igenis boldogulni fog ez a nemzet. ( Ugy van ! Ugy van !) Nem szeretném tehát, ha a két minister között ez a hatásköri vita hatalmi féltékenység volna. Mert, amint méltóztatnak látni, ez a hatalmi féltékenység nyilvánul meg egész gazdasági, társadalmi, felekezeti, politikai és alkotmányjogi életünkön keresztül. Aki világos szemmel néz, - amint a kultuszminister ur mondta, — hogy a politikában nyitott szemmel kell nézni (Élénk derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ő nem. ! — Meskó Zoltán : Azért tanácsot adhat !) aki nyitott szemmel nézi a mai eseményeket, az látni fogja, hogy itt van a felekezeti türelmetlenség és felekezeti kérdésekben az úgynevezett hatalmi féltékenység. A katholikus egyház számbeli többségére hivatkozva nem akarja a döntő szót elveszíteni, viszont a protestáns egyházak nem tűrhetik, hogy róluk és nélkülük határozzanak, (Szeder Ferenc : Ugy van! Igaz!) ahelyett, hogy belátnák, hogy egyiket sem illeti meg a korlátlan hatalom gyakorlása, ahelyett, hogy ezzel a testvérharccal felhagynának és a felekezeti erőket is a nemzet érdekeinek szolgálatába állitanák s belátnák, hogy túl a tornyokon nincs katholikus, nines protestáns, nincs más vallású, mert túl a tornyokon csak egy Isten van. a mindannyiunk Istene. (Ugy van! balfelöl, — Drozdy Győző : Kiközösítenek az egyházból !) Ugyancsak ez a hatalmi féltékenység nyilvánul meg a társadalmi életben is. A felsőbb osztályok, hivatkozva kulturfölényükre, nem akarják a vezetőszerepet és a döntő szó jogát elveszíteni, viszont az alsóbb néposztály ebben a demokratikus világban nem akarja tovább tűrni, hogy róla és nélküle határozzanak. (Ugy van ! Taps a szélső baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Én megértem, hogy a társadalmi életben is előállanak ezek a súrlódások, meg nem értések; megértem, hogy van még igen sok sajgó kebel ebben az országban, amely gyógyulásra vár; megértem azt is, hogy van még igen sok jogos és igazságos kívánság, amely kielégítésre vár. S az állam, illetve a kormány igyekszik is a nehéz verejtékből fakadó adófillérekből ennek a kötelezettségének eleget tenni. Én azonban erről a szent helyről, ahol állok, ünnepélyesen kijelentem, hogy azok részére, akik ezzel a nemzettel megtagadnak minden közösséget, hűséget és ragaszkodást, akik hatmilliós havi nyugdíj mellett is azt indítványozzák, hogy a nemzeti alapról nemzetközi alapra kell térni, ezek részére, ha még oly könnyű volna is befizetni a verejtékből fakadó adófilléreket, és ha garmadával állana is a pénz az államkincstárban, egy fillérje sincs ennek a szerencsétlenségbe döntött nemzetnek. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Patay Tibor: Most tapsoljanak! Pikier Emil: Mi van a zöldek nemzetköziségével? — Zaj. Elnök csenget.) Ugyanez a hatalmi féltékenység nyilvánul meg a politikai életben is. Én kisgazda-képviselő vagyok, de elitélem azokat a politikusokat, akik az osztályérdekeket mindig szembeállítják egymással. (MaSasits Géza: Akkor a s aj át pártját ítélje el!) Azokat is elitélem, akik a mások becsületébe való gázolással, alaptalan, gyűlölködő vádakkal, bírálattal, kritikával és hazug jelszavakkal akarják megtéveszteni és félrevezetni a közvéleményt. De nem az fáj nekem legjobhan. hogy vannak politikusok, akik-a politikát osztályelíeni és felebaráti gyűlöletre használják fel, s még nem is az fáj legjobban, hogy elvesztettük a Kárpátok erdejét és a Bácskát, amelyért annyi honfisziy vérzik, szenved és bánatot visel, hanem az fáj nekem legjobban, hogy ez a szenvedés és bánat nem közös mindenkivel. Ugyancsak ez a hatalmi féltékenység nyilvánul meg a királykérdésben is. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Ahelyett, hogy belátnák a királykérdés különböző irányban elkötelezett lovagjai, hogy még nincs pályázat hirdetve a magyar királyi trón betöltésére, folyton felszínen tartják a kérdést. (Meskó Zoltán : A pótválasztás messze van még ! — Létay Ernő : Kezd a Duna befagyni ! — Derültség és zaj balfelől.) Ha el is érkezik az ideje, hogy ezt a kérdést rendezni kell, legyenek nyugodtak, akár a legitimisták akár az Albrechtisták, hogy ez nem az egyéni érdekek szerint, hanem az ország érdeke szerint fog rendeztetni. (Ugy van! balfelől.) Mert magyar király csak az lehet, aki hozza az ország integritását, (Ugy van ! balfelől. — Drozdy Győző : Nem is kalandorok !) aki szivének és lelkének minden érzésével össze tud forrni evvel a magyar nemzettel, aki hozza a megváltást ennek a Golgothát járó és nehéz keresztet hordozó nemzetnek számára. (Ugy van ! Taps a baloldalon. — Pikier Emii : De necsak Ígéretet hozzon, hanem valóságot is !) Nagy hibája a mi nemzetünknek, hogy még a közös szenvedés felismerése sem tudja összehozni az embereket. Pegig a legutóbbi évtizedben olyan életiskolát jártunk ki, annyira megszoktunk már minden szenvedést, hogy előttünk igazán semmi sincs uj a nap alatt. (Malasits Géza: Ne folytassa, mert sirva fakadunk !) El tudjuk viselni, kedves Malasits barátom, még azt is, — mint az előadó ur mondotta — hogy a legtöbb esetben azok támadnak bennünket, akik verejtékes munkánkból élnek és táplálkoznak, ahelyett, hogy a társadalmi osztályok megértenék egymást, a felekezetekben pedig több türelmesség volna, s a politikában nem az egyéni érdek, hanem a nemzet érdeke volna irányadó. (Farkas István : A túlsó oldalon tessék ezt keresztülvinni ! — Szahó Sándor: Egyelőre csak maguknak szól. — Zaj. Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, 'hogy még csak annyit szögezzek le itt nyilvánosan, ezen a helyen, ahonnan a szónak el kellene hallatszania nemcsak az ország fővárosába, hanem a legkisebb falujába is, de sajnos, — amint az előbb mondottam — nem haliaiszik el, hogy egyes lapoknak jólesik időközönként — nem tudom, hónaponként-e, vagy iiiikor —nagy betűkkel megjelentetni, hogy