Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
S56 Â nemzetgyűlés 492. ülése 192< a hadirokkantakkal szemben. De ha nem ez a meggondolás, legalább az a megoldási mód, amelyet itt előzőleg már egy képviselőtársam hangoztatott, indokolttá tette volna, hogy amikor a hadirokkantak ügyét körülbelül végleges rendezési stádiumba hozzuk, ugy annak a közlegénynek, ugy annak az altisztnek, aki a háborúban 75 vagy 100 J /o-os rokkanttá vált, a minimális életlehetőséget biztosítsuk. (Ugy van! half elől.) A hadirokkantak egyik szövetsége egy memorandummal fordult — jóllehet birtokában volt már akkor ennek a rendezésnek, amelyet a népjóléti minister ur a rokkantellátás terén tervezett — a népjóléti ministeriumhoz, amelyhez különféle kívánságokat, nem követeléseket, juttatott. Ez a kívánság különösen a tiszteknél, a löO'/u-os tiszteknél honor áltatott, amennyiben a népjóléti minister ur a 100%-os tisztek rokkantjáradékát 7197/1925. számú rendeletében 3 millió koronában állapitotta meg havonta. A 100%-os altiszteknél már ennek az összegnek felében állapitotta meg a népjóléti minister ur a rokkantellátási összeget, mig a közlegényeknél egymillió koronában, tehát egyharmad részében annak, -amelyben a tisztek részesülnek. Rendkívül kirívó az ellen tót az eljárások terén, mert az a szerencsétlen rokkant, aki — jóllehet, egyéb okoknál fogva sem ért el altiszti rangot — 500.000 koronával kap kevesebbet, mint amennyit egy őrvezető- vagy egy káplár vagy egy szakaszvezető-rokkant kap, mig a tiszt háromszorosát kapja annak, amit kap az a szerencsétlen közlegény. Én ezt az elosztást túlságosan aránytalanoknak tartom azokkal a nagy kötelességtelj esitésekkel, azokkal az áldozatokkal szemben, amelyeket ugyanúgy meghozott a közlegény, mint ahogyan meghozott az altiszt és mint ahogyan meghozott a tiszt a háború folyamán. De igazságtalannak, sőt hozzáteszem, súlyosan igazságtalannak tartom a 75%-os hajiirokkantak ellátási összegét, mikor a tisztekét havi 800.000, az altisztekét havi 600.000 és a közlegényekét havi 400.000 koronában állapítják meg. Méltóztassék elképzelni, mit jelent, amikor valaki munkaképességének háromnegyedrészét elveszti a harctéren és akkor havi 400.000 koronából kell megélnie. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy pusztán csak a 100%-os rokkantak azok, akik teljesen munka- és keresetképtelenek, mert akiket a mi felülvizsgáló-bizottságunk 75%-os hadirokkantnak minősit, az már ott jár a munka- és keresetképtelenség, mesgyéjén és határán. Még súlyosabb azonban a helyzet, ha az 50%-os hadirokkantakat tekintjük, amely kategóriában a tiszteknek is csak 200.000 koronát állapit meg a népjóléti minister ur és az altisztek 150.000 koronájával szemben a közlegényeknek csak 100.000 koronát. Én magam is érzem, hogy különbséget kell tenni ezek között a kategóriák között, de ezek a különbségek nem lehetnek olyanok, mint amilyeneket a népjóléti minister ur hivatkozott rendeletében megállapit — hangsúlyozom ismételten — azokkal a kötelességteljesitésekkel szemben, amelyeket ezek a közlegények és altisztek épugy mutattak a harctéren, mint a tisztek. De végigmehetek a rendeleten, ezeket az aránytalanságokat, ezeket a kirivó aránytalanságokat végig meg'találom ugy a hadiözvegyek járadékánál, mint a nevelési pótlékoknál stb., nem is szólva azokról a sokszor jelentéktelen összegekről, amelyeket a családtagok ellátására fordítanak. Ezek a kirivó aránytalanságok ». évi január hó 20-án, szerdán. fennállanak végig az egéssz rokkantellátás terén. Nagyon szeretném, ha a népjóléti minister ur ezt egy sürgősen beterjesztendő törvényjavaslattal, amellyel a rokkantkérdést végrevalahára dűlőre juttatni kivánja, eliminálja. Ügyeimébe ajánlom az igen t. minister urnák, hogy a rokkantak nemcsak azt kívánják, hogy legalább a minimális életlehetősége biztosittassék azoknak, akik munkaképtelenek, akik 75—100%-os rokkantak, hanem azt kívánják, hogy minden tekintetben ugyanolyan elbánásban részesittessenek, mint amilyen elbánásban részesittetne£ a rokkantak az összes nyugateurópai államokban, a vesztes államokat is beleértve. Nálunk például a hadirokkantak csak azt a néhány korona havijáradékot kapják, amely arra, hogy megéljenek belőle, kevés, arra pedig, hogy meghaljanak, talán kicsit sok; másutt ellenben a nemzet hőseit, akik a háborúban véreztek, akik a háborúban nyomorékokká lettek, magasabb erkölcsis zenipontból különleges elbánásban részesitik. Vannak kedvezményes vasúti jegyek például Németországban és Ausztriában a hadirokkantak részére. Nálunk, ha valami parádét rendeznek, ha az Omge. gazdanapot akar tartani, vagy ha más társadalmi egyesületek hivatalos cécót akarnak tartani vagy ha a Mansz. gyűlést akar tartani a fővárosban, a vidékről felutazhatnak a résztvevők, sokszor féláru jeggyel, sokszor szabadjeggyel, de a hadirokkantaknak nem jár ez a kedvezmény. Nagyon szeretném, ha a vasút azoknak az összegeknek egy részét, amelyeket ilymódon fizet azoknak a társadalmi vagy egyéb luxuscélokat vagy politikai célokat szolgáló egyesületeknek, odaadná a rokkantaknak és épolyan kedvezményes utazást biztositana számukra, mint amilyen kedvezményes utazást biztosítanak a rokkantaknak Németországban, Ausztriában, Romániában, vagy lent a Balkán államaiban is. Nagyon szeretném, ha a minister ur megszívlelné ezeket az igazán szívből jövő és az ő szempontjából is fontos politikai érdeket szolgáló szavakat és a legközelebb előterjesztendő törvényjavaslatában ezeket a gondolatokat figyelembe venné. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Üilnök: Kivan még valaki szólanil Ha senki szólni nem kíván, a a vitát berekesztem. A minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Csak néhány mondattal kívánok az elhangzott észrevételekre válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Ha valaki a rokkantak közül reviziót kíván, a revíziót, ha indokolt a kérés, elrendeljük. Az kifogásoltatott, hogy a revíziót a legtöbb esetben ugyanaz a hatóság, illetőleg orvos vég-zi, amelynek vagy akinek ítélete ellen kéretett a revízió. Felmerült nálunk is ugyanaz a gondolat, amelyet Rainpreeht igen t. képviselőtársunk említett, nevezetesen, hogy a vidéki hatóságoktól független centrális orvosi hatóság vizsgálja felül a hadirokkantakat, ez ellen azonban épen a hadirokkantak részéről vettünk észre rendkívüli nagy ellenállást. De másrészt technikailag is lebonyoláthatatlan volna eat a rengeteg nagytömegű embert felutaztatni mondjuk Budapestre vagy csak a legközelebbi városba és azután ott lebonyolítani a revíziót. Ha a hadirokkant ugy gondolja, hogy az általam elrendelt revízió eredménye reá sérelmes, joga van még egyszer hozzám fordulni és akkor már valóban, ha az ügyét még egyszer akár ugyanahhoz a hatósághoz is küldöm,
