Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

À nemzetgyűlés 492. illése 1926. az a hatóság kétszer is megvizsgálja az ügyet, és ha eredetileg könnyelműen itélt is, nem fog ujbói könnyelműen Ítélkezni. Ami az özvegyek cenzusát illeti, nagyon sajnálom, ettől a kérdéstől nemludok eláilani már csak azért sem, mert a rendelet már végre van hajtva. A végső terminus ugyanis január 25-ike, ma pedig január 20-ika van. Öt nap múlva az egész dolog véglegesen be van fejezve. Tehát tulajdonképen már csak arról van szó, hogy a hozzánk beérkező statisztikai adatokat feldolgozzuk és nagy konspektusba összeállítsuk és amennyiben a nemzetgyűlés érdeklődik iránta, természetesen szívesen állok rendelkezésére. Nagyon sok olyan eset van, amelyben indokolatlan, hogy az illető hadiözvegy megváltozott viszonyai között -a többieknek szinte kárára igénybe vegye a járadékot. Épen ezeknek az eseteknek expurgálását akarjuk elérni, de semmi esetre sem akarunk a hadiözvegyekkel szemben méltatlanságot, méltánytalanságot vagy igazságtalanságot elkövetni. A rekurzus hozzám nyitva van minden egyes esetben és minden egyes esetet meg fogok vizsgáltatni. A hadirokkantak járadékára vonatkozóan már voltam bátor nyilatkozni. Kéthly igen t. képviselőtársam javaslatával szemben, amelyet kérnék — sajnos — elutasítani, bátor vagyok megemlíteni, hogy a 145 milliárdos öszszeg tulajdonképpen 216 milliárd. T. i. ennyivel egészítettük ki az évi összeget, mert január 1-étŐl kezdődő hatállyal fizetjük a felemelt járulékokat. A pénzügyminister ur a most kivetés alatt álló hadirokkantadó hozadékára előlegezi nekem már a hitelösszeget, (Esztergályos János : Szóval javul a pénzügyminister ur !) úgyhogy a végösszeg, amely erre a célra fordittatik, 216 milliárd korona, tehát körülbelül 84 milliárd koronával kevesebb, mint amennyi itt javasoltatott. Ha a 84 milliárdot én meg tudnám kapni — és nem lehetetlen, hogy ennek a hadirokkantadéinak hozadéka behozza ezt a további 84 milliárdot — akkor két dolgot lehet még csinálni. Az egyik az, hogy az 50% -os hadirokkantak járadékát véglegesen kielégítő módon tudjuk rendezni, a 25%-osokét pedig indokolt esetekben megválthatjuk, azonkívül a hadiözvegyek és hadiárvák járadékait is rendezni tudjuk. A hadirokkantak ügyében azért nem hozok törvényjavaslatot ide a nemzetgyűlés elé, mert addig nem tudok a járadékok dolgában konkrétummal ide jönni, amíg megfelelő fedezet nem áll rendelkezésemre. Én azonban abban reménykedem, hogy ennek a költségvetési félesztendőnek a végével már látni fogjuk, hogy ennek a hadirokantadónak mekkora a hozama, és amennyiben reményeink beválnak, akkor már a következő költségvetési év elejétől kezdve talán rendezni tudjuk a hátralékos rendezendőket is és akkor már véglegesen rendezettnek kívánom tekinteni az egész hadirokkant, hadiözvegy és hadiárva ügyet. Ami a 100%-osoknál mutatkozó aránytalanságot illeti, a helyzet ugy áll, hogy egymillió koronával vidéken, faluhelyen — legnagyobbrészt ott vannak — de bárhol nagy átlagban a létminimum biztosítva van egy kissorsu embernél. Az a másfélmillió korona, amelyet az altisztek és hasonló katonai rangnak kapnak, ennek a disztinkciónak honorálása. Következnék, hogy a tiszt 2 millió koronát kapjon. Mivel azonban ebben a kategóriában mindössze talán 110 egyén van, ennek következtében pénzügyi kihatása annak, hogy kétmillió korona helyett hárommillió koronát verekedtem évi január hó 20-án, szerdán. 357 ki részükre, nem volt olyan nagy, hogy azt mondhattam volna, hogy a többiek rovására megy az, hogy 110 egyén kétmillió korona helyett hárommillió koronát kap. (Hlsztergáiyos János: A közlegényeknek is ki kell verekedni!) Nagyon érdekes a tisztelt képviselő urak egyikének-másikánaki mentalitása. Eddig minüig arról volt szó, hogy adjunk legalább eleget, most azonban, amikor megadtuk az eleget, még mindig kifogásokat emelnek. JMagyon jól emlékszem, amikor fél évvel ezelőtt erről az oldalról az a felkiáltás hangzott telem: — nem tudnám gazdáját adni — ez mégis csak lehetetlen, népjóléti minister ur, legalább 800.000 koronára kellene felemelni egy százszázalékos diját. Én egymillió koronára emeltem fel. Most amiatt ne méltóztassanak nyugtalankodni, hogy valamivel többet kap egy kategória, mint amennyi talán szigorúan a megélhetéséhez kellene. A százszázalékos rokkant annyit kap, mint amennyi neki a létminimum biztosítására kell, ezt nyugodt lélekkel merem állítani. A 75 és 100 százalékosok díjait a magam részéről véglegeseknek kívánom tekinteni. (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A huszadik rovat tételével szemben Kéthly Anna képviselőtársunk elleninditványt adott be, még pedig azt, hogy a 145 milliárdos tétel emeltessék föl 340 milliárdra, ügy fogom feltenni a kérdést, hogy az eredeti szöveggel szembeállítom az indítványt. Amennyiben az eredeti öszszeget méltóztatnak elfogadni, a beadott ellenindítvány elesik. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti összegben fogadják el a tételt, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az eredeti tételt fogadta el és igy a beadott elleninditvány elesik. (Eothenstein Mór: EllenpróSat kérünk!) Egészen határozottan megállapítható volt a többség. Következnek a Rendkívüli kiadásoK. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadásoK. I. Közegészségügyi kiadások. 1. Rovat. Nem állami kórházak karbahelyezésére 5.100,000.000 korona. Beck Lajos! Beek Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A kórházak tételénél csak néhány rövid mondatban kívánom az igen t. kormány figyelmét a szombathelyi és vasvármegyei kórház ügyére felhívni. Vas vármegye és Szombathely városa legújabban azzal a kéréssel fordultak az igen t. népjóléti minister úrhoz, hogy a tarthatatlan kórházi viszonyok folytán kérik egy uj és modern kórháznak 580 ággyal való felszerelését. Ezt hosszabb tárgyalások előzték meg, egyfelől az igen t. minister ur megbízottai, másrészt a város és vármegye kiküldöttei között és ezen tárgyalások eredményeképen egy nagyszabású terv bontakozott ki, amely egész Nyugat-Magyarország eme részének egészségügyét hathatósan fellenditené. Ezen 580 ágyból álló kórház ugyanis egyszersmind a belgyógyászati ágyakon kivül 150 ágyat az elmeosztályon, 120 ágyat a sebészeti osztályon, 50 ágyat a gümőkóros osztályon, 30 ágyat a gyermek gümőkóros

1 osztályon, 40 ágyat a gyermek belgyógyászat terén, 40 ágyat a bőr és bujakór terén, a fertőző betegek részére, a szemészet terén pedig 20 ágyat foglalna magában. Amidőn az igen t. kormány figyelmét felhívom arra, hogy egy nagy nyugati vármegyének és egész környékének közegészségügyi kérdését és azokat a nagy hiányokat, amelyek évek óta feimállanak, egy csapásra orvosolná és 51*