Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán. 355 elsőfokú hatóságtól teljesen független s önálló hatáskörrel biro hatóság bírálja meg, hanem igen sokszor megesik, hogy ugyanaz az orvos mondja M a szentenciát másodszor is a rokkantról. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a fellebbviteli eljárást igen merev és igazságtalan eljárásnak, tartom, amely ellenkezik a íeiebbviteli eljárás szellemével és a jogtechnikai megoldással is. liiz okból kérem a minister urat, hogy ezt a fellebbezési eljárást oly módon módosítsa, hogy az illető fellebbezőket egy idegen s az elsőfokú fórumtól teljesen különálló magasabb fórum rnegbírálásától tegye függővé, (Helyeslés.) mert csak az esetben várható a felek részéről megnyugvás, legyen az elutasitó vagy helybenhagyó, (ugy van.' Ügy van!) i\ iNemzetgyuiési Eziek'után bátor vagyok rámutatni a 719*71925. számú ministereinöki rendeletre, amelynek a 3. ^-a véleményem szerint a legnagyobb mértékoen antiszociális, igazságtalan es a hadiözvegyekre nézve ugy morális, mint materiális szempontból nagyon hátrányos. Ez a szakasz a következőképen hangzik (olvassa): »Hadiözvegyi járadékban és ezzel kapcsolatos nevelési pótlékban csak az a hadiözvegy részesülhet, akinek igényjogosult gyermekeivel együtt társadalmi helyzetükhöz mért megélhetése egyébként biztosítva nincs és ennek megállapitása céljából az _ előirt határidőben és módon a hadiözvegyi járadék utalása iránt kérelmet terjeszt elő.« Vidéken a hadiözvegyekkel szemben — most az altiszti és legénységi állományban elhaltak özvegyeiről van szó, mert hiszen a tiszti ellátás külön rovatra tartozik — az eljárás tudvalevően az, hogy a hatóság miagcitálja őket és jegyzőkönyvbe veszi még azt is, hogy milyen házakban és mióta mosónő az illető hadiözvegyi. mióta takarít vagy vasal, és ezt a »fényes« megélhetési lehetőséget már az államkincstár javára iparkodnak betudni, ahelyett ,- hogy ezt a kérdést a legszociálisabbau keEelnék. Âz én privát véleményem az, hogy a hadiözvegyeket nem lenne szabad ilyen vizsgálatnak kitenni. Nem lehet őket a többi özvegyi nyugdíjasok mögé helyezni csak azért, mert a háborúban estek el. Ép ez okból csaknem nagyobb méltánylást és annál nagyobb előzékenységet é idemelnek ezek a szerencsétlenek. Hiszen a rendes nyugdíjas létszámban, pl a tisztviselői nyugdíjasok és özvegyek sorában is bizonyára lesznek olyanok, akiknek magánjövedelmük, magánkerestük van és a nyugdíjat mégis kapják, teljesen megérdemelten, elhalt férjeik után. De ugyanakkor ne disztingváljunk az özvegyek között és ne helyezzük a hadiözvegyeket, — akiknek férjeit nehéz, sorsdöntő napokban nemcsak súlyos próbára tettük, hanem a legnagyobb áldozatot követeltük tőlük, — a márti.halált — a többi özvegyek mögé. Ez nagy igazságtalanság, amelyet lelkében a minister ur is, amennyire én az ő egyéniségét ismerem, nemcsak mint népjóléti miniszter, hanem mint az Isten felkent szolgája is bizonnyal teljesen átérez. Nagyon kérem a t. minister urat és a t. túloldalt is, hogy ezt a kérdést ne ugy kezelje, mint egy pacifista politikus Jeremiádáját. Ez militarista szempontból is igen, de igen fontos kéHdés: mert hiába van hadsereg, hiába dicsekszik a hadügyminister ur azzal a fegyelemmel, amely a kaszárnyákban van, mert az a fegyelem műfegyelem mindaddig, amíg a hadiözvegyeket a leffelőzékenyebb ellátásban nem részesítjük. (Ugy van! balfelöl.) Mert kerüljön a sor egy komoly megmozdulásra, minden katona magában a legteljesebb undort és félelmet érzi majd a reá váró nagy horderejű lépéssel szemben, amikor tudja, hogy ha hasonló végzetes helyzetbe jut az ő családja is, azzal szemben is hasonló igazságtalanságot fognak tanúsítani.. (Ugy van! balfelöl.) A t. nemzetgyűlés ne csináljon ebből pártkérdést és tegye magáévá indítványomat, (Olvassa): »A m. kir. ministeriumnak 7.197/1925. E. M. számú — a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátására vonatkozó — rendelet 3. §-a töröltessék.« Elnök : Még egyszer figyelmeztetem a kép viselő urat arra» hogy a részletes tárgyalás so^ nán ilyen indítvány elő nem terjeszthető. (Esztergályos János : Elég baj az ! — Szilisyi Lajos: Jól megcsinálták!) Sohasem volt az lehetséges. Most a költségvetés egyes tételeiről tárgyalunk és azokat a tételeket vagy törölni vagy emelni, vagy csökkenteni lehet, de nem lehet ide nem tartozó intézkedésekre indítványokat benyújtani. Lehetetlen részletes tárgyagyalást ilyen módon technikailag lebonyolítani. Ez nem az uj házszabályok rendelkezése

5 ez mindenkor így volt. Rainprecht Antal: Tessék-akkor indítványomat be nem nyujtottnak tekinteni ! Megnyugszom a népjóléti minister ur mérlegelésében. Tisztelettel kérem őt, hogy az általam hivatkozott ministeri rendelet 3. §-át a legjoviálisabban kezelje és kezeltesse. Elnök : Kivan még valaki szólani ! Forgács Miklós jegyző : Kéthly Anna ! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! Mindazokra a felszólalásokra hivatkozva, amelyek a Ház különböző oldalairól ebben a nemzetgyűlésben három és félesztendő alatt elhangzottak a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek ügyében, javaslom, hogy a fenti rovatban a hadirokkantak ellátására előirányzott 145 milliárd koronával széniben 340 milliárd koronában állapittassék meg a hadirokkantak 1925/26. évi ellátási díja. Elnök : Kivám még valaki szólni 1? Szeder Ferenc képviselő ur kíván szólani. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Én teljes egészében elfogadom azt a javaslatot, amelyet Kéthly Anna t. képviselőtársam beterjesztett. Nevezetesen én magam is szeretném, ha végre-valahára a rokantellátás kérdése olyan megeldást nyerne, amely megfelelne annak a becsületbeli kötelezettségnek, amelyet a magyar nemzet vállalt rokkanttá vált hősiéivel szemben. Ez a gondolat vezetett engem akkor is, amikor tárgyaltuk ennek az összegnek az előteremtésére szükséges törvényjavaslatot, mert bűnnek, sőt lelkiismeretlenségnek tekintettem már hosszú ideje azt, hogy hadirokkantjaink milyen ellátásban részesülnek, szemben azokkal az államokkal, amelyek ugyancsak vesztesei a világháborúnak. Különösen az után a javaslat után, amelyet a nemzetgyűlés elfogadott a szükséges összeg előteremtése céljából, vártam a népjóléti minister urnák olyan intézkedését, amely kielégítő megoldást jelent a rokkantellátás terén. Én magam is szóvátettem itt a nemzetgyűlésen azt az erőteljes mozgalmat, — de azt hiszem, más képviselőtársaim is tudomással bírnak róla, •— amely mozgalomban már bolsevizmusról is beszélgettek a hadirokkantak, (Ugy van! bálfelöl.) amely mozgalom az egyik u. n. hivatalos hadirokkant-szövetségben megindult azzal a hivatalos közönnyel szemben, amelyet a mindenkori népjóléti ministerinm tanúsított NAI'Ló. XXXVIII. 51