Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
A nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán. 351 Elnök: Szólásra következik! (Senki!) Kérdem, kiván-e valaki szólani! (Nem!) Ma senki sem kivan szólani,, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Itt szó volt a bábaképzéséről és az ápolónőképzésről s külön kivánoK nyilatkozni azokról a gondolatokról, amelyeket HecK Lajos igen t. képviselőtársam fölvetett a szülőanyák és a csecsemők gondozását illetőleg. Az ápolónőképzés egész komplexusa az én tárcám hátáskoreoe tartozik, viszont a bábaképzés a kultusizniinisíerium hatáskörében van. Magáról a bábaképzésről tehát a tárca szempontjából és tárcaszerüen én nem igen tudok nyilatkozni. Mindenesetre egészségügyi kérdésről lévén szó, szakadatlan érintkezés van a két ministerium között és az egészségügyi kiváltságokat és vonatkozásokat nyomatékosan szoktuk is képviselni. De amilyen fontos, hogy megfelelően képzett és megfelelő anyagi körülmények közé helyezett s elegendő számú bábákkal legyen ellátva az ország népe, épen olyan, vagy talán még ^ fontosabb az ápolónőképzés kérdése. Az ápolónők fontossága kézenfekvő, hiszen erről talán kár volna külön argumentumokat felsorakoztatni. Azt nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a különböző kórházakban igen sajátságos kísérletek történtek, hogy az egészségügyi alárendelt személyzetet minő módon és minő rétegekből próbálják megszerezni és alkalmazni. Meg lehet állapitarii, — anélkül, hogy az ápolószemélyzettel szemben bárminő birálatot kivánnék gyakorolni — hogy azokban a kórházakban, amelyekben sikerült apácákat elhelyezni, a panaszok a minimumra csökkentek. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel nem akarom azt mondani, hogy viszont ott, ahol nincsenek apácák alkalmazva, a panaszok egész tengerével találkoznánk, csak azért, mert ott nincsenek apácák. Ellenben egy másik konzekvenciát le lehet vonni, nevezetesen azt, hogy amint az apácákat alkalmasitja az ő valláserkölcsi és rendi alapon való befegyelmezettségük a hivatásszerű munkára, épugy meg kell keresni a. világi ápolónőszemélyzetnél is azt a tényezőt, amely őket valamely megfelelő alapon erre a munkára teljesen alkalmassá fogja tenni. így vetődött fel azután általában az ápolónők kiképzésének és pedig alapos kiképzésének gondolata. Azzal ugyanis nem sokra megyünk, ha munkahiányban szenvedő és hirtelenében, máról-holnapra kenyeret kereső nők vagy férfiak beállittatnak a betegek közé, mert ott talán jól-rosszul a legdurvább munkát el tudják végezni, de sem hozzáértést, sem szivet, sem pedig stabilitást a munkájukba nem tudnak bevinni. Ennek következtében nem lehet azon vitatkozni, hogy az egész ápolórendet rendes kiképzés alapján kell megkonstruálnunk. Ez most még nincs meg. Az ápolónőképzés azonban már több irányban történik. Először is a Vörös Kereszttel kapcsolatban nagyon jól működik ez az ápolónőképzés, másodszor az állami kórházakban, harmadszor az egyetemi klinikákkal kapcsolatban, pl. az Erzsébet-egyetemmel s a debreceni egyetemmel kapcsolatban folyik már ápolónőképzés és ezt a képzést tudományos, valamint praktikus, megfelelő színvonalra felszervezni elhatározott akaratunk. Erre a szükséges eszközök is rendelkezésünkre állanak, mert pl. az amerikai Rockefeller-alapnak Magyarországot tanulmányozó kiküldöttei ^ a maguk részéről szintén felismerték a kérdés megoldásának eminens fontosságát és 4—5 évre előre szétlajonirozva meglehetősen nagy összeget bocsátanak rendelkezésre 1UÜÜ dollárodban a magyar kormánynak azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány a maga részéről szinten "járuljon hozzá. Ue en még tovább megyek. És bocsánatot kérek, hogy ezt a pár mondatot beleiüzöm még felszólalásomba. Expozém dirib-darabját mondom el itt-ott Tudniillik még messzebb kell mennünk az egészségügyi személyzet kiterjesztésében. "Nevezetésen a városokat közigazgatási kerületenként, a falvakat nagyságuk szerint egymásután el kell látnunk a szakképzett orvos mellett ápolónővel is (Ugy va,.! Ugy van! a jobboldalon), mintegy a falu egészségügyi nővérével el kell látnunk, hogy ilymódon egy egész nagy egészségügyi szervezetet tudjunk kiépíteni, szétterjesztve az egész országra, hogy a legutolsó kicsi faluban is, ha orvost nem tudok odatenni» legalább egy orvosilag kiképzett egészségügyi nővér állj ou rendelkezésére a iszülőnőknek, a csecsemőápolásnál, gyermeknevelésnél, a heveny- és fertőző betegségek ellen való küzdelemben. Ez a célgondolatunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon") Tudom, hogy sok év munkája fogja majd a sikert eredményezni, de végre el kell kezdeni* és mivel már elkezdtük, azért vagyok bátor róla említést tenni. (Helyeslés.) Beck igen t. képviselőtársam külön is felhivta figyelmemet a magyar szülőanyák és csecsemők ügyére azzal, hogy még valamelyik másik címnél különösen a csecsemőgondozásról további gondolatokat fog kifejteni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét kívánságára affirmative tudok felelni. Az első kívánsága az volt hogy találjak valami erkölcsi központot a csecsemő- és gyermekvédelem terén, amely erkölcsi központ a többi, egymás mellett dolgozó, egymást súroló vagy esetleg egymást keresztező társadalmi szervet fésüli egybe és egységes programúi munkájába ál üt ja be. E z már meg is történt, mert azt hiszem, hogy az országban kiválóan működő StefániaSzövetség valóban nevezhető annak a központnak, amely ennek az összefogó törekvésnek tökéletesen meg tud felelni. Épen ezért a Stefánia-Szövetséggel már évekkel ezelőtt érintkezésbe léptem ministeriumom útján. # Költségvetését én approbálom, állami hozzájárulással igyekszem a Stefánia-Szövetség működését talpon tartani és azután tovább kifejleszteni. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ebben a három főirányban — a társadalmi tevékenységet, a társadalmi jelleget érintetlenül hagyva — működését némileg ki tudjuk terjeszteni, akkor a gyermekvédelem egészen az ifjúság védelméig meg lesz oldva, vagyis a Stefánia-Szövetség a csecsemők védelmére 1 , a Gyermekvédő-Lig a a, gyermekek védelmére, a Patronázs pedig nem a bűnözők, hanem a bűnözés veszélyének kitett ifjúság védelmére fog szolgálhatni. Ha ezt a három társadalmi szervezetet, ki tudjuk ópiteni és megfelelő segítséggel el tudjuk látni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy ugy, amint Németországban a Jugendpflege ilyen hármas vagy négyes tagozassál oldatott meg és pedig eredményesen, ugy nálunk is a társadalom öszszes erőit össze lehet vonni és koncentrálni ebben a három főpontban. (Helyeslés.)^ Egy másik kívánsága a t. képviselőtársamnak az volt, hogy szükség volna egy szintén központi jellegű, nem annyira az akció szférája
