Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

350 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926, éri január ha 20-án, szerdán. a gyermekágyas segélyt is alaposabban kiterjeszteni. Akkor ez a probléma a nagyszerű német megoldás ellenére, amely a StaatsWoehen-Rilie keretében ennek a kérdésnek széles medret adott, nálunk, mint mindig, pénzügyi okoknál fogva nemt alált megoldásra. Ma teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez a megcsonkított nemzet megcsonkított pénzügyi erejével ilyen széles keretben erre a támogatásra ki nem terjeszkedhetik, ahogy azonban kellő sorrendben egry szerves Programm részeként az igen t. népjóléti minister ur idővel erre a kérdésre is ki fogja terjeszteni figyelmét, nagyon ajánlom neki, hogy a szülőnőknek és a gyermekágyas anyáknak segélyezését meleg szeretettel tegye magáévá. Ennek a segélyezésnek azonban nem csupán az orvosi, kórházi és a kötszerekben nyújtandó segélyre kell kiterjeszkednie, hanem az első időben feltétlenül bizonyos készpénzbeli segitségre is, amelyre % szegénysorsu szülőnőknek ilyen esetekben feltétlenül szükségük van. Ennek fontosságát legjobban bizonyítja, hogy a születések arányszáma Magyarországon folyton fogy. Amig 1909-ben ezer lélekre 40 élveszülött esik, 1924ben már csak 27. Egyéves korig 100 élveszülött gyermek közül meghal minden ötödik. Ez a három számadat magában olyan elijesztően illusztrálja ennek a helyzetnek sivárságát, hogy mindennél ékesszólóbban indokolja, hogy a kormánynak ezen a téren sürgős segítséget kell nyújtani. Magának a bábaképzésnek terén tavaly 170 milliót állított be a költeég-vetés. Szorosan a bábaképzést magát véve, ez idén nem sokkal többet, mert az 560 millió többlet nem a bábaképzés céljait szolgálja, hanem ebből 436 milliót a Vörös-Kereszt korház internátusára irányoztak elŐ, amit őszintén szólva nem értünk, mert a költségvetés indoklásában ennek az internátusnak jelentősége, értelme megmagyarázva nincs, és nincs megmagyarázva az sem, hogy miért soroztatik ez a bábaképzés rovata alá. Nagyon fogok örülni, ha erre vonatkozóan az igen t. minister ur olyan megnyugtató választ fog adni, hogy ez az internátus is a bábaképzés céljait fogja szolgálni. Én ezen a téren két rendszabály foganatosítását, illetőleg két intézmény létesítését tartanám szükségesnek. Az egyik erkölcsi, a másik erkölcsi és anyagi eszközök igénybevételével biztositható. Az egyik eg ' csecsemővédelm központi intézménynek létesítése, amely központilag magában foglalná az e téren már létező szerveket és a szétszórtan, szerves irányítás nélkül működő különböző társadalmi egyesületeket, amelyek egy szerves programm alapján ezáltal irányítva, központilag szervezve és vezetve, eredményesebb munkát tudnának kifejteni. A másik egy csecsemővédelmi mintakórház létesítése, amire szintén számos példa van külföldön, és amely elsősorban arra volna hivatva, hogy e kórház keretében a vidéki bábákat és a kellően ki nem képzett orvosokat kellő kiképzésben részesítsék és a tudomány és a gyakorlat haladásainak eredméuyeivel évről-évre megismertessék. Azt tudjuk, hogy nincs elég orvos Magyarországon, hiszen ötezer lakosonként egy körorvost akar a t. minister ur, valójában pedig ezt az eredményt még távolról sem érte el. 821 községi és körorvosunk van, de ez az ideális állapotnak egyáltalán nem felel meg. A célnak tehát a vidéken oda kellene irányulnia, r hogy a körorvosokat évenként vagy kétévenként á vidéki egyetemekre rövid kurzusokra hívják be és a ginekologia és a tudomány fejlődését időnként megismerjék, hogy ne a régi módszerek és eljárási módok alapján kezeljék a vidéki lakosságot, hanem mindig a helyzet magaslatán tudják nemes hivatásukat betölteni. Ugyancsak ilyen egészen rövid, két-háromhetes gyakorlati kurzusokra kellene behívni az ilyen központokba a bábákat is, hogy ne a régi módszerek szerint, hanem a tudomány haladásának megfelelően járjanak el. Ehhez hozzájárul, bár nem vág szorosan ide, a tanítók egészségügyi kioktatása olyan értelemben, hogy a tanítók és lelkészek is, ahol lehetséges, ilyen irányban a lakosságot tanítsák és neveljék. Ilyen irányban csak ezt kívántam megjegyezni, mert sajnos, a eseesemővédelem többi részére ennek a rovatnak keretén belül nem térhetek ki. (Élénk helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: Kéthly Anna ! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! A magyar falu közegészségének képéhez tartozik a bábaés ápolóképzés mai állapota és ha a költségvetésben erre előirányzott 730 millió koronát nézem és ebből levonom azt a 438 millió koronát, amely a Vörös Kereszt internátus kibővítésére van felvéve, akkor marad körülbelül 24 millió koronás havi előirányzat, amely mindenre elég, csak arra nem, hogy a magyar falunak elegendő alaposan kiképzett bábával szolgáljon. Lehet, hogy arra gondolnak, hogy az egyre csökkenő születések, amelyeknek arányszáma a háború utáni esztendőkben még egyre romlik, fölöslegessé teszik a bábákat, mert a magyar anyák leszoknak még a Deák Ferenc-i minimumról is» arról, hogy egy esztendőben egyszer szüljenek. Mégis azt hiszem, hogy ilyen feltevésekkel dolgozni nem szabad és ha kevés a tanult szülésznő a falun, akkor az államnak oda kell hatni, hogy több legyen. Ha nem akad elegendő jelentkező, akkor a falusi bábák anyagi lehetőségeit kell az államnak felkarolnia, a községi bábák megfelelő fizetésével és nyugdíj biztosításával» úgy, hogy ezektől a falusi szülésznőktől azután sokkal többet is kö

: vetélhessünk, mint amennyit eddig követelni lehetett tőlük. Arra kellene törekedni, hogy a magyar falusi asszonynak, ha ehhez a falusi szülésznőhöz fordul, egy olyan kellő egészségügyi kitanitással biró személy álljon rendelkezésére, aki nem kuruzslónő,, aki őt ezeken a nehéz napjain, vagy nehéz hónapjain át tudja segíteni. Fel kell emelni az ápolónők és bábaképzők számát, tanfolyamokat kell szervezni, ugy, amint előttem szólott t. képviselőtársam is indítványozta, olyan tanfolyamokat, amelyekben azután kötelezőleg kellene résztvenniök a falusi bábáknak, hogy az orvostudomány reájuk bízott részében mindig lépést tarthassanak a haladással. Ma ugy vagyunk, t. Nemzetgyűlés, hogy ilyen körülmények köizött, amikor a szegény falusi és városi asszony sem tudja megfizetni a falusi vagy városi szülésznőt, akkor az államnak és a községeknek kellene megfelelő módon gondoskodni a szülésznői foglalkozás államosításáról vagy községesitéséről, nem pedig elintézni az idevonatkozó kötelességünket egyszerűen azzal, hogy ezt a havi 24 millió koronát beállítjuk költségvetésünkbe. Ezenkívül a Vörös Kereszt Egylet internátusára vonatkozólag csak egész röviden arra kérem a népjóléti minister urat, legyen szives arra figyelni, hogy ebben az interna tusban felekezeti különbség" nélkül eszközöljék a felvételeket, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert az utóbbi időkben azt tapasztaltuk, hogy felekezeti különbséget tesznek a kiválogatásnál.