Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

A nemzetgyűlés 492. ülése 1926, teriumnak egy régi fájó sebére tette reá ujja- ] begyét, amikor t. i. rámutatott arra, hogy a hatósági orvosok különböző főhatóságok alá, tartoznak és épen oda nem tartoznak, ahova tulajdonképen tartozniok kellene a dolog- természete és logikája szerint. A fegyelmi hatóság nem én vagyok, nem a népegészségügyi minister a fegyelmi főhatóság az egészségügyi tisztikar dolgában. (Ugy van! jobbfelől.)Ez valóban teljesen indokolhatatlan és lehetetlen helyzet. Annak a vitának azonban, amelyet a két ministerium egymással lefolytatott — megint zár jel között vagyok bátor megjegyezni, hogy a ministerek mindig megegyeznek egymással (Egy hang jobbfelől: De a jogászok sohasem!), de a ministeriumok kevésbé tudnak egymással megegyezni, (Derültség.) — mondom, a ministeriumok között lefolytatott vitának eredménye az lett ami a ministertanács előtt is megáll apitatott, hogy egyszerű minist er tana esi határozattal ezen nem tudunk segíteni. Nevezetesen az vitattatik, hogy törvényes akadálya van annak, hogy ez a fegyelmi ügykomplexum felsőfokon a népjóléti ministerium hatáskörébe utaltassák. Mivel tehát tényleg az, igazságügyministeri um szakvéleménye szerint is legalább is vitatható, hogy vájjon van-e vagy nincs-e ilyen törvényes akadály, nem kivánt a ministertanács állást foglalni, hanem a biztosabb utat választotta, azt t. i„ hogy akkor, amikor ezeknek a kérdéseknek renuezésére időnk lesz, akkor ezt a kérdést is a törvényhozás elé fogjuk terjeszteni. Én azt a:z érdtelklő'dés-t. mely a jelen kérdés iránt mutatkozik, nagyon kérném, méltóztassék prolongálni arra az időre és akkor a népjóléti ministeriumot hozzásegíteni ahhoz, hogy ez a logikai csonkaság eltűnjék ebből az ügyből. Azt hiszem, hogy nagyjában a felvetett gondolatokra vonatkozó megjegyzéseket megtettem. Most még csak egyet vagyok bátor megemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Szükség volna arra, hogy intenzivebb szociálpolitikai és ezzel együtt szociálhigiénikus kiképzést kapjanak még a jogász közigazgatás tisztviselők is. (Helyeslés.) Ebben az irányban a most lefolyt természettudományi kongresszuson épen az én ministeriumomnak ott résztvett államtitkára, Scholtz Kornél dr. előterjesztést is tett, melyet — ugy tudom — el is fogadott a kongresszus. De ezenkivü'l meg kell emlitenem azt is, hogv a tisztiorvosok és általában az orvosok továbbképzése, mintegy tudományos vonalzásuknak meghosszabbítása nem fog ezen most gyakorlatban lévő szűk keretek között maradni akkor és attól kezdve, amikor a Rockefeller-féle nagy intézmény felépül és átadatik teljesen hivatásának. Akkor t. i. ez a kérdés, amennyiben a tisztiorvosok továbbképzéséről van szó. áttétetik oda, mint központhoz, és ott azután az anyagi eszközök inkább állanak rendelkezésünkre, hogy ezt a kérdést sokkal alaposabb kiképzéssel tudjuk megoldani, és akkor ezek az égetően szükséges problémák szintén intenzivebb méltatásban részesülnek. De sürgetjük azt is, — és hangot akarok itt a nemzet ryülés előtt adni a gondolatnak, — hogy az orvosnövendékeknek egészségügyi rendészeti, valamint általában szociálpolitikai kiképzését is sürgetni kivánjuk. Nem elég nézetünk szerint az, hogy kizárólag a legelsőrendű, vagy az életben a gyógyitásm való alkalmasítást megkapják orvoínövendékeink, hanem kell, hogy az orvosi kar a szukkreszeenciája révén évi január hó 20-án, szerdán. 319 egészen junktimba hozassák az életnek ezekkel a nagy szociálpolitikai és szociálhigiéniai kérdéseivel és érdekeivel. Kell tehát, hogy az orvosnövendékek olyan tanterv szerint képeztessenek ki, amely tantervben ezek a gondolatok es célok is helyet foglalnak. (Helyeslés.) Elnöü: A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a második cím 6. rovatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a rovatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 7. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Csík József jegyző (olvassa): »7. rovat. Bába- és ápolóképzés 730,000.000 korona.« PintéiLászló! Pintér László: T. Nemzetgyűlés ! A betegápolás problémájának egyik fejezete az ápolószemélyzet kérdése. Amióta a Magyar Vöröskereszt anyagi okokból megszüntette az ujabb ápolók képzését, azóta a vidéki kórházakban az ápolószemélyzet hiánya egyenesen katasztrofális dimenziókat öltött. Nem szabd a fővárosi viszonyokat a vidéki viszonyokkal összehasonlítani. Míg a fővárosi kórnázak máról-hoinap a betudnak tölteni üresedésben lévő ápolói állásokat, addig vidéken betegápolói szolgálatra senki cem jelentkezik. Oka ennek részben az ápolószemélyzet alacsony díjazása is. Hiszen a fővárosban is csak azért rendelkeznek elegendő ápolószemélyzettel, mert nagy a munkanélküliség és igy ultimum refugiumként elmennek ápolónak. Nem tartozik ugyan a minister ur direkt juriszdikciója alá, de megemlítem, hogy a főváros illetékes osztálya erről tudomást szerezzen: az a munka, amelyet az ápoló személyzet végez-,, felelősségteljes és súlyos hivatás és azoknak munkája, akik ezt magukra vállalják, nem áll arányban azzal a minimális fizetéssel; amelyet kapnak. Ma egy ápoló fizetése jóformán nem éri el egy kisebb cseléd havi kiadásainak szintjét. / Alz azonban már a minister ur juriszdikciója alá tartozik, hogy vagy a Vörös Kereszt Egylettel kapcsolatosan vagy pedig egy más intézmény utján, amely létesítendő volna, módját kellene találni annak, hogy ápolókat kiképezzenek, és ezeknek más közüzemi alkalmazottak módjára, nyugdíjjogosultságot biztosítsanak, hogy ezt ne átmeneti foglalkozásnak és alkalmi elhelyezkedési lehetőségnek tekintsék, hanem hivatásszerűen űzzék ezt a foglalkozást és igy olyan anyagot, olyan betegápoló személyzetet kapjanak kórházaink, amely ezt a foglalkozást hivatásszerűen űzvén és életpályának nézvén, állandóan ott marad, hogy így a betegápolást tényleg ugy tudjuk ellátni, amint azt a betegellátás tényleg megkívánja. Egyébiránt a tételt elfogadom. Elnök: Szólásra következik! Csík József jegyző: Beck Lajos! Beck. Lajos: T. Nemzetgyűlés! A bába- és ápolóképzés tételénél röviden foglalkozni^ kívánok általában a csecsemők problémájával. Visszaemlékezem arra az időre, amikor J9'.'7ben a háború kellős közepén ezekkel a problémákkal kimerítően foglalkoztunk ezen a helyen- és különösen a német törvényhozás mintájára felvetettük, vájjon nem kellene-e a szülőnők alaposabb támogatásába kiterjeszkedni és nem csupán a szülési, hanem egyszersmind