Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

318 A nemzetgyűlés 492. niése 1926, évi január hó 20-án, szerdán. mi jut osztályrészül. Az előterjesztett státusrendezésnél eminenter fontos és elmulaszthatatlan kötelességünknek tartom, hogy ez elvégeztessék és különösen ezt az egy kérdést nem látom másként helyesen megoldva, mint esak a közegészségügy államosításának keretén belül. Ezeket óhajtottam a t. minister ur szives figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólani! (Nem!) Ha szólni senki sem kivan a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Néhány nagyon komoly gondolat hangzott el az ehhez a rovathoz csatolódé, fűződő felszólalásokban. Ezekre vonatkozólag különös nagyrabecsülésemnek és teljes együttérzésemnek szeretnék inkább kifejezést adni, mint konkrét választ a felmerült gondolatokra. Mert hiszen különösen az, ami Puky igen t. képviselőtársunk fejtegetéseiben a tengelygondolat volt, tényleg, ha nem is a messze jövőnek, de mindenesetre a jövőnek zenéje: nevezetesen a közegészségügy államosítása, (Helyeslés jobbfelől) és emel kapcsolatban az egész közegészségügyi személyzet státusrendezése, amely mindenesetre olyan egyenetlenségeket mutat, hogy szinte indíttatva érzem magam arra, hogy a pénzügymmister urnái előterjesztéseket tegyek, hogy legalább átmenetileg is némi enyhülés mutatkozzék ezen a téren. (Helyeslés.) Nom tud cm, vájjon a 7000. számú rendelet életbeléptetése után most, amikor közvetlenül egy státusrendezés után vagyunk, megvan-e ennek a lehetősége, a kísérlettel azonban mindenesetre jószándékomat, valamint az orvosi kar iránt való nagyrabecsülésemet kívánom dokumentálni. Az a másik nagy gondolat, amelyet Puky igen t. képviselőtársunk megérintett és részben ki is fejtett, nevezetesen az orvosi, a hatósági, a közegészségügyi közegek imperiumának a kérdése, már nemcsak a szakirodalomban mutatkozik, hanem a közvéleményt, és pedig nemcsak a szakközvéleményt, hanem az egésiz, a közigazgatás iránt érdeklődő közvéleményt és a politikai közvéleményt is kezdi már érdekelni. Ha nem is akarok állást foglalni ebben a sokai vitatott kérdésben — s zárjel között megjegyzem, nagyon örülök, hogy most már sokat vitatott ez a kérdés, — de azt mindenesetre meg kell jegyeznení hogy a szakképzettséggel bíró közegeknek majdnem azt mondanám, bagatellirozása, — de rossz szót használok — háttérbe szorítása, kellő figyelembe nem vétele az állam közigazgatásában többé fenn nem tartható, el nem tűrhető. Gondolok itt a mérnöki szakképzettségre, akár a magas-, akár a mélyépítésnél, vagy az egészségügyi mérnökök dolgára, gondolok itt épen az orvosi képzettséggel rendelkező szervek szerepére az impérium szempontjából; olyan kérdés ez, amelyet feltétlenül méltányolnunk és a megoldás felé segítenünk kell. Annyit elárulhatok máris, hogy a kormány a legintenzivébben foglalkozik evvel a kérdéssel, kapcsolatban a takarékossági bizottság egvnéhány javaslatával, amelyek ugyan a, takarékosságot sürgetik a bizottság természeténél fogva, de amelyek a takarékosság céljából bizonyos javaslatokkal is előállanak, amelyek az egyszerűsítést sürgetik a közigazgatásban. Amikor a kormány ezekkel a javaslatokkal a közigazgatás egyszerűsítése szempontjából foglalkozik, logikai konzekvenciája ennek a foglalkozásnak az, hogy á szakképzettséggel bíró közegeknek a közigazgatásban való elhelyezkedését mérlegre kellett tenni. És meg kell állapitanom nagy örömmel, hogy ez a mérlegretétel, amint megtörtént, egyszersmind azt is eredményezte, hogy ezek a szakközegek rendkívül súlyosaknak találtattak. Ennek én nagyon örülök, inert hiszen végre akármilyen nagy tisztelettel vagyok is én a jogászi alapképzettséggel szemben, mely kétségkívül igen sok előnyt biztosit a közigazgatás ellátása szempontjából épen az általánossága, az átfogó mivolta okából, de mégis csak hangsúlyoznom kell hogy például a szociálhygiéne, tehát a társadalmi egészségügy kell hogy kibontakozzék az egyszerű rendészet, a belügyi értelemben vett rendészet szűk kereteiből. Végre ez a kérdés mint szakkérdés egyrészt, másrészt mint a nemzet legalapvetőbb értékeit érintő kérdés olyan izmossá fejlődött már, hogy szinte a saját belső erejének fejlődésével szétveti már azokat a szűk kereteket, amelyeket aiz eddigi rendészet köréje vont. És nagyon helyesen van így, mert majdnem minden felszólaló hangsúlyozta itt a prevenció szükségességét, majdnem minden felszólalás rámutatott arra, hogy a szociálhygiéne rendkívül nagy és integráns része a szociálpolitikának. Már most ha ez így van — és így van — akkor nekünk a maguk helyén kell értékeinunk azokat a szák erőket, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy a nagy szociálhygiéne problémáit megoldáshoz segítsék és hogy a nagy egészségügyi rendiészetet a szociálhygiéne értelmében — ugy a megelőzés, valamint a gyógyítás érdekében — a maga rendes és a nemzet érdekeinek megfelelő keretei között ki tudják fejteni. (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Végre is kell hajtani!) Ezek talán a közel jövő kérdései, én azonban mindenesetre sürgetni kívánom a kérdések megoldását, azonban közvetlenül lehet talán segíteni a hatósági, a községi orvosok helyzetén egyik-másik vonatkozásban azon a réven, amit t. képviselőtársam emiitett, hogy nevezetesen legalább az a kis fizetés, amely nekik jár, adassék meg akkor, amikor az esedékes és teljes összegében adassék meg, és azonkívül ne adassék — nem tudom — talán olyan mellékZösiigékkel, amelyek e magas* képzettségű és igazán nemzetmentő munkát végző egyénekkel, erőkfeel szemben nem indokoltak és nem méltók. Én tehát a magam részéről örömmel köszöntöm Puky Endre igen t. képviselőtársamnak azt a könnyű megoldást célzó gondolatát, hogy t. i. vármegyei alap létesitessék, (Helyeslés jobbfelől) amelybe az egyes körökben érdekelt községek a megfelelő kvóta szerint fizessék be a maguk járulékait de viszont arról is gondoskodás történjék, hogy az alap fizető ereje mindig rendben legyen. Én a belügymánister urnái máris szóvátettem ezt a kérdést, s a belügyminister ur a gondolatot röptében elkapta, helyesnek találta s azt hiszem hogy a legközelebbi jövőben meg is fogjuk ezt valósítani. (Helyeslés) Csilléry András igen t. képviselőtársam a népjóléti, helyesebben népegészségügyi minis-